Kommentár, avagy osztani a magyar sorsközösséget

Nemzeti összetartozás. Kulcsfogalom. Úgy van szükségünk rá, mint egy nagy lélegzetvételre komoly feladatok előtt. S bár ma sokan és sokat szólunk róla, foglalkozni kell vele publicisztikák terjedelménél, tévéműsorok adásidejénél, közösségimédia-bejegyzések kereteinél bővebben is: szükségünk van kiváló tanulmányokra, bátor gondolatsorokra, értő recenziókra.

Ezt hozta el nekünk a Kommentár friss lapszáma, nem búsongva, de értve a fájdalmat – nem hurráoptimistán, de magabiztos jövőképpel – és főleg okosan. 

A lapba ismét olyan kiemelkedő karakterek írtak, mint Békés Márton, Czopf Áron, Máthé Áron, Pogrányi Lovas Miklós, Gali Máté, Kovács Dávid, vagy éppen Miskolczy Ambrus professzor, de a teljesség igényével most véletlenül sem éltünk.

Amikkel viszont igen: a szellemi táplálék, amelyet a folyóirat nyújt. Az okos haza- és nemzetszeretet, amit közvetít. A vitaindítók, amelyeket tartogat és a lelkesedés, amely átragad ránk belőle.

Minderre szükségünk van: égetően nagy szükségünk! Összetartozunk mindannyian, akik osztjuk a magyar sorsközösséget.