Dolhai Attila a Vasárnapnak: Szeressük vissza Erdélyt!

Dolhai Attila és Cári Tibor Trianonról írt, „Szétszakítottak” című zenés darabja szívbemarkolóan mutatja be, hogy a békediktátum következtében kialakult igazságtalan helyzet feloldása egyedül a szeretet lehet. A szerző vallja, hogy az isteni szeretet mindenkit szabaddá tesz. A határon túli magyar testvéreink is erre vágynak. A száz évvel ezelőtti eseményeket megjelenítő színpadi mű bemutatója az énekes közösségi oldalán, június 4-én 16:30 órakor tekinthető meg.

– Egy olyan darabot akartam megírni, amelyben a sebeink fájdalmán túl valami más, valami több is megjelenik mondta el a Vasárnapnak Dolhai Attila Jászai Mari-díjas énekes-színművész. – Meg kellett fogalmaznom a művészet nyelvén, mit jelent számomra ez a száz évvel ezelőtti igazságtalan történelmi döntés, de olyan módon, hogy annak üzenete mindig érvényes maradhasson – tette hozzá a mű szerzője.

A darab Dér Zoltán valóságos történetén alapszik, aki egy temesvári értelmiségi család legidősebb, katonának alkalmatlan fia volt. Ő számol be arról, hogyan élték át ezt az időszakot. A róla szóló elbeszéléseket egyéb katonai történetek is alátámasztják.

Az egyes jelenetek felteszik a kérdést, miért mentek annak idején a fiatal fiúk olyan vidáman a háborúba? Dolhai Attila szerint minden bizonnyal dicsőséget akartak, mert elhitették velük, hogy ők lesznek a haza megmentői. Az énekes hozzátette: – Ha belátjuk a krisztusi értékrend elsőbbségét, nem számít, hogy mi van a vonalon innen és túl. 

– Miközben a darabot írtam, a városban egyszer találkoztam egy felirattal, amin az állt: „Szeressük vissza Erdélyt!” Nagyon megtetszett, mert ez arra irányítja a figyelmet, hogy

nem a határok áthelyezésén van a hangsúly, hanem a valahova tartozáson.

Istenhez is azért jó tartozni, mert ő szabaddá tesz bennünket.

A szerző úgy látja, erdélyi testvéreink azért akarnak ma is az anyaországhoz tartozni, hogy szabadon azt mondhassák: ők magyarok. Ezt Romániában nem tehetik meg. Ha egyenlő bánásmódban részesítenék őket, valóban szabadokká válnának. Ezen a ponton a határvonalnak már nem lenne jelentősége.

Persze ki ne szeretne a határon túli magyar testvérekkel együtt élni? – teszi fel a költői kérdést az énekes, aki a háborúskodást nem tartja célravezető útnak. – Megnyomorítanám-e más emberek életét, csak hogy egy vonalat máshol húzzanak meg? Ahogy azt tették az 1. világháborúban, és utána és azóta is… Át akarjuk-e élni azokat a borzalmakat, amiket apáink, nagyapáink, dédapáink, vagy épp a darabbéli szereplők átéltek? Vagy

megpróbáljuk az Isteni szeretet által megvalósítani az egységünket?

Nem jól döntöttek Trianonban! Nem néztek se előzményt, se következményt! Mi ne tegyük ugyanezt! Ne féljünk beszélni erről, de beszéljünk úgy, hogy számolunk szavaink súlyával. Szeresd ellenségeidet! Lehetetlen vállalkozás? Én nem látok más alternatívát – szögezte le a „Szétszakítottak” szövegírója és megálmodója.

A történet szerint Dér Zoltán öccsét szabotázsért életfogytiglanra ítélik. Édesanyja azon van, hogy kiszabadítsa őt. Ez végül egy fogolycsere révén sikerül is neki. Az általa énekelt dal az egész darab magját jelenti: „teljesen mindegy, hogy vesztes vagy győztes vagy, neked éppen úgy hiányzik a fiad, mint nekem az enyém – énekli az egyik anya a másiknak – Ne gördítsünk akadályt a szeretet elé!

Adjuk vissza egymás gyermekét, és éljünk békességben!”

Ha az isteni szeretetet követjük, nem az számít, hogy hány négyzetkilóméterrel lett kisebb az ország, hanem hogy tudjuk-e a másik embert szeretni vagy sem. A körülöttünk élő népeket arra kéri a darab, hogy ne birtokolni, hanem szeretni akarjanak. Ez szándék kérdése.

A határon túli magyarok szívesen tartoznak olyanokhoz, akik őket szabaddá teszik.

Gável András

A kiemelt képet Dolhai Attila bocsátotta a rendelkezésünkre.

További olvasásra ajánlott írásunk:

A minőségi zene elviszi mindenkihez Isten örömhírét – Dolhai Attila énekes a Vasárnapnak