– Idén 10 éves a Séta az életért nevű kezdeményezés, amelyet minden évben a Nemzeti összetartozás napján tartanak. Hogyan függ össze a trianoni emléknap a meg nem született magyar gyermekek történetével?

– A világon mindenhol a törvény megjelenésének napján rendezik a „march for life”-okat (életmeneteket), így mi is.

A dátumok egyezése valóban kísérteties.

1920. június 4-én, a trianoni békediktátum aláírásával természeti kincseink és területünk 70 százalékát elveszítettük – de az ott élő testvéreinkkel változatlanul összetartozunk. Ők élnek; átvészeltek egy világháborút, több gazdasági és politikai válságot – és születtek gyermekeik.

1956. június 4-én – nem a magyar asszonyok kérésére, hanem külső nyomásra – minisztertanácsi rendelettel kihirdették a bemondásra elvégzendő abortuszt. Kellő propagandával – kicsi vagy kocsi… – megtámogatva aztán beindult az az önpusztító mechanizmus,

hirdetés

az a „belső trianon”, amely 64 éven keresztül nem engedte megszületni a magyar emberek egy jelentős részét.

Közülük sokan már szülők, nagyszülők lennének – 20-25 milliós, erős magyarság lehetne ma jelen, amely a gazdaságot is rendben fenntarthatná.

– Hogyan fog kinézni az idei felvonulás a járvány árnyékában? Kiknek a részvételére számítanak?

– Maszkban, illetve a 2 méteres védőtávolság betartása mellett sétálunk majd. Az idei alkalom valóban különleges, hiszen néhány napja megszerveztük az online sétát, amelyre sokan, köztük hírességek is elküldték a videóüzeneteiket – például Székely János püspök, Csókay András és Földi-Kovács Andrea. Ez az összeállítás egyébként látható lesz a weboldalunkon, a valasszukazeletet.hu-n.

– Döbbenetes szám: az abortusz legalizálását követően több millió gyermek nem jöhetett világra Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a szülők mai generációja, de nagyszüleink, sőt dédszüleink generációja is érintett az abortuszokban. Hogyan hat ez a mostani szülőképes korú generáció világnézetére?

– A transzgenerációs és társadalmi hatás vitathatatlan, ezt elkötelezett pszichológusok, pszichiáterek kutatják – és ki is mutatták…

– Ezzel közvetlenül összefüggő, elhallgatott, ám létező jelenség az úgynevezett posztabortusz-szindróma, amely egy már látszólag feldolgozott beavatkozás után is rombolhatja a terhességmegszakításon átesett család, illetve pár életét. Összefügghet ez a magyarok általános mentális állapotával?

– Én 25 éve dolgozom prevenciós programokban, és azt hittem, a fiatalokat a kábítószer-fogyasztástól kell leginkább megóvni, félteni. Rá kellett jönnöm, hogy ez csak következmény, ahogyan az alkoholizmus is. A gyökér, a függőségnek megalapozó trauma a családokban történt abortusznál keresendő, mint ahogy a társadalmi problémák jó része szintén innen eredeztethető. Dr. prof. Tapolyai Mihály pszichiáter, teológus vezetett rá tanulmányaiban és személyes beszélgetéseink során erre a jelenségre. Bár az abortuszok egyénre, környezetre, családra, társadalomra gyakorolt hatásainak világszerte komoly szakirodalma van, sokan nem hallottak még róla, hogy PAS-szindróma (posztabortusz, abortusz utáni szindróma) létezik. Megjelenik agresszió, depresszió, pánikbetegség, alkoholizmus, önpusztítás formájában – a férfiakat ugyanúgy érinti, mint a nőket. Ők nem sírhatnak, mert az nem férfias, inkább leisszák magukat.

Tapolyai Mihály szerint az alkoholizmus hátterében 80 százalékban az abortusz áll.

Országunk sajnos vezető helyen van mind a terhességmegszakítások száma, mind pedig a PAS-szindróma előbb felsorolt tünetei vonatkozásában. Míg egy kisgyermek mosolyt hoz a családba, addig a terhességmegszakítás ezeket a rémes hatásokat…

-Vannak visszajelzések, konkrét adatok, amelyek azt mutatják, hogy a Séta az életért az elmúlt 10 évben konkrét eredményeket ért el, rávilágított az életvédelem fontosságára, szélesebb körben elterjesztette a diskurzust erről a sokakat érintő kérdésről?

– Az első sétánkat Tapolyai Mihály bácsi gondolatai alapján szerveztük, de sajnos ő meghalt még a megvalósulás előtt. Lényeges vezérfonal volt akkor a bűnbánat. Bűnbánat azok nevében, akik nem támogatták, cserben hagyták, sőt kényszerítették a nőket a magzatuk elpusztítására; bűnbánat azért, mert nem tudtuk megvédeni sem az anyát, sem a magzatot; bűnbánat azért, mert vétkesek közt cinkos, aki néma.

Sétánk alcíme: „a remény és a gyógyulás útja”. Reméljük, hogy véget lehet vetni a nemzetpusztításnak. Mi reményt és segítséget adtunk a válsághelyzetben az elhagyatottan, kitaszítottan, kényszerhelyzetben lévő nőknek, gyógyulásra segítettük őket a gyász, illetve trauma feldolgozásával és gyógyításával foglalkozó társszervezeteken keresztül. Az elmúlt években megtapasztalhattuk, hogy aki minden jó cselekedetre elhívott minket, az elvégzi a jót általunk – nála mi is gyógyulást találunk a sebeinkre.

A gyógyulás titka a bűnfelismerés, bűnbánat, bűnbocsánat, felszabadulás. Ez a folyamat csodákat tudna végbevinni a nemzetünkben is.

– Sikertörténetekről be tud számolni?

– Sokan keresnek és találnak meg minket, sokaknak segítettünk, van babaarcképcsarnokunk a megmentett életekről, némelyekkel már évek óta tartjuk a kapcsolatot. Van sok aranyos kismamánk, akik boldogok, hogy nem kellett megválniuk a magzatuktól. Hiszen alapvetően ott van a gyermekszeretet mindenkiben, a szeretet pedig minden nehézségen átsegít.

A mi célunk, hogy megtöltsük a templomokat – templombelsőnyi gyermekkel számolunk. Mottónk: „azt tedd az emberekkel, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek!”

Legfontosabb üzenetünk a Nemzeti Összetartozás napján: ÖSSZETARTOZUNK, MERT MI EGY VÉRBŐL VALÓK VAGYUNK – úgy a határon túliakkal, mint a méhmagzatokkal. A szeretet átível, legyőz minden határt, minden nehézséget.

A felvonuláshoz június 4-én, csütörtökön 14:00 órakor csatlakozhatunk a Hősök terén. További részletekről itt olvashatunk.