Jöjj, Lángoló!

Sillye Jenő katolikus könnyűzenei énekes-dalszerző nagyobb lélegzetvételű művei közül kiemelkedik a Pünkösd örömét és valóságát megjelenítő zenés oratórium. Az alkotást templomokban mutatták be, üzenete megerősítést jelentett az egyházhoz tartozók életében. A hétköznapinak tűnő darab dialógusainak emberközeli nyelvezete a hallgatóság szívéig vitte a Szentlélek-élményt. A „Jöjj, Lángoló!” a pótlékok múlandó örömei helyett soha el nem múló boldogságot kínál fel. Tehát ma is égetően aktuális.

1984-ben született meg a Jöjj, Lángoló című pünkösdi misztériumjáték. A Sillye Jenő és Kovács Gábor által közösen szerzett zenés darab a világban céltalanul bolyongó fiatalok problémáit feszegeti, ilyen értelemben akár ma is íródhatott volna. Üresnek látszó életükben a fiatalok boldogságpótlékok után nyúlnak: ital, kábítószer, szexuális szabadosság. Az ebből fakadó frusztráltságukat az agresszióval igyekeznek gondosan elfedni. A reménytelenségből azonban van kiút: a Szentlélek mutatja azt meg az ember életében – így foglalható össze a mű mondanivalója.

A történet és a dialógusok Kovács Gábor papköltő alkotásai. A verses részek, amelyeket aztán Sillye Jenő megzenésített, sokkal magasabb kvalitást képviselnek a darabon belül a gyermekinek, néha túlságosan is hétköznapinak tűnő párbeszédekhez képest. Ám éppen ebben rejlik a varázsuk: a Szentlélek közeledése hús-vér valósággá válik a hallgatóság soraiban is. Ezt az emberközeliséget húzza alá, hogy a darab végén a kórus a közönség bevonásával ismétli meg a slágeres, címadó, magába ciklikusan visszatérő betétdalt: „Jöjj, Lángoló! Szentlélek, szállj le ránk!”

Kovács Gábor a pünkösdi oratórium szövegezésénél jobban ragaszkodott az eredeti alkotásához, mint korábbi, közösen komponált darabjaik esetében, ami kölcsönös kihívást jelentett a mű szerzői számára. A Vasárnapnak adott interjújában erről így nyilatkozott a papköltő:

– A „Jöjj, Lángoló” pünkösdi oratórium esetében már kértem Jenőt, hogy a szövegen ne változtasson. Mert korábban elég sok bosszúságot okozott nekem, amikor változtatott a dallam kedvéért. De ezek nem lényeges problémák végül is. Tudom, hogy szegény Jenő nagyon szenvedett attól, hogy nem szabad változtatni. Mert jó volt az úgy, ahogyan én megírtam. Kár lett volna módosítani rajta – emlékszik vissza Kovács Gábor.

Az egymással találkozó szavak zenéjében jelen van Isten – Kovács Gábor papköltő a Vasárnapnak

– A „Jöjj, Lángoló!” írásakor Gábor és Jenő szinte oldalanként küldözgette egymásnak a szöveget, illetve a lekottázott zenét. Végül nagyon jó mű született. Amikor a kórusnak először bemutatták az oratóriumot, mindenki lemerevedett a gyönyörűségtől, olyan megrázó volt a hatás. Sokaknak feltűnt, hogy Gábor versei összehasonlíthatatlanul jobbak, mint a dialógusai. A történet valóban suta, de ennek is megvan az oka: a mű írása közben Gábor kórházba került, ezért tért meg olyan váratlanul a végén mindenki – nyilatkozta a műről Könyves Tóth Mihály, a kőbányai Szent László templom kórusának a vezetője, aki segítette Sillye Jenő oratorikus műveinek előadását. A kórusvezető szerint a „Jöjj, Lángoló!” Jenő legszebb nagyobb lélegzetű alkotása.

Forrás: Bodnár Dániel: Lélektől lélekig, Múzik Bt., Budapest 2002.

 

További olvasásra ajánlott írásunk:

Föltámadt, alleluja! – a hitvalló dal négy évtizede zengi a remény üzenetét

A Kristályóriás megerősítette a hitükben bizonytalankodókat