Jé, egy csomó igaz ember él Szodomában!

Aki az elmúlt hónapokban-években szorgosan olvasta agnosztikus és ateista ellenzéki politikusok, valamint tótawéi értelemben vett mértéktartó újságírók morálteológiai prédikációit és bibliamagyarázatait, mára jól ismeri tanításukat, miszerint ez a „keresztény Magyarország” dolog egy üres politikai lózung. Kamu, úgymond.

Hogy itt vannak az álszent és korrupt megkereszteltek egyfelől, valamint a szentéletű felvilágosult dékások másfelől. Jó, a kettő határmezsgyéjén még előfordulhat egy-egy kósza hiteles keresztény, akinek ismérve, hogy szidja a Fideszt, de a kiforrott verdikt alapján a katolikus alapvetően egy adriai jachtokon kiskorúakkal fajtalankodó képmutató k_csög. (Hiszen a kollektív bűnösség elve mindenkor szabadon alkalmazható, ha néhány ember vállalhatatlan tettével a komplett 2,3 milliárdos kereszténység sározható be. A „Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak” kezdetű szakasz ugyanis hiányzik az ateisták Újszövetség-kiadásából; helyette a citációs gyakoriság alapján az „Idegen voltam, és befogadtatok” kerülhetett be triplán.)

Tehát bele van verve az agyunkba, hogy fake ez az egész kereszténység. Mígnem jön egy húsvéti időszak, amikor mindenki hivatalosan fel van mentve a vasárnapi miselátogatás alól, és otthonában keresztény szabadságával élve azt tehet, amit akar – és meglepődünk.

Az ember megy föl nagypéntek hajnalban a közeli kálváriára, gondolván, majd ő ott egyedül fog virrasztani, erre döbbenten látja, hogy vele egy időben négy irányból öt család közeledik a stációkhoz, ugyanezzel az elképzeléssel. S van, aki már fent ücsörög.

Vagy bekapcsolódik az interneten streamelt nagyszombati vigíliába, és az virít a bal felső sarokban, hogy közel nyolcszáz eszközről nézik éppen ugyanazt a helyi plébániai közvetítést (konkrétan a csillárról is lógnak). És nem, nem csökken a szám, mind a kettő és fél órát végigimádkozzák a hívek. A négy fal között, önnön akaratukból. Csakúgy, mint a töksima hétköznapi zsolozsmákat, egyébként.

Kamukeresztények volnának vajon ezek az emberek, akik egy hosszú hétvégén kora hajnalban fölkelnek és keresztutat járnak, vagy a saját lakásukban netflixezés helyett egész este ószövetségi olvasmányok hosszú sorát hallgatják? Élősködő semmirekellők lennének vajon a plébánosok, akik veszik a fáradságot, és a saját kis templomukból is megszervezik a streamelést, rendes prédikációkkal készülve hétről hétre, vagy akár napról napra, miközben az áram és a mobilinternet pénzbe kerül, perselyezés viszont nincs?

Nyugati kollégáik tekintélyes részétől távol áll ez a buzgalom – a székesegyház közvetít, nézze azt, aki akarja, oszt jónapot.

És vajon tényleg megkeseredett öreg nénik vallása lenne-e a kereszténység, ha azt látjuk, hogy a Margit körúton körbehordozott Oltáriszentséget csinosan felöltözött derűs családok várják spontán módon mindenütt? A rendőrkapitányság előtt posztoló egyenruhás pedig a menet elhaladtakor letérdel és keresztet vet.

Persze nehéz lenne olyasmiről szaftos cikkeket írni, hogy „Katolikus a menő karrierjét emberéletek mentése érdekében otthagyó srác: protestáns lelkész helyettesítette őt a mentőben a keresztelője alatt”, mint ahogy azt se lenne könnyű számszerűsíteni, mennyit adakoznak és önkénteskednek most is és normál időkben is azok a hívők, akik a vonatkozó tanítást követve nem kürtöltetnek maguk előtt, amikor másokon segítenek (tipp: meglehetősen sokat).

Mindenesetre a jelek alapján megkockáztathatjuk:

minden önjelölt hittudós híresztelése ellenére él bőven igaz ember a mi kis Szodománkban.

Így hál’Istennek elég komoly esélyeink lehetnek a megmaradásra.

Kiemelt képünkön: Bese Gergő katolikus pap 2020 húsvétján Pannonhalmán. Forrás: Bese Gergő Facebook-oldala.