Három gyerekkel maradt egyedül a fiatal anyuka – leginkább egy „aktív nagymamára” lenne szükségük

Szilvia férjénél, Istvánnál több mint egy évtizede jóindulatú daganatot fedeztek fel, amely sokáig nem is okozott problémát. Első gyermekük születése után nem sokkal kiújult a daganat a családfő nyelvén. Elvégeztek rajta egy műtétet, majd folyamatosan kontroll alatt tartották, hogy ne okozzon újra problémát. István éveken át tünetmentes is volt. Aztán minden megelőző óvintézkedés és kezelés, műtét ellenére eluralkodott az életerős, fiatal férfin a kór. 2019 nyarától kezdődött a szenvedések sora, amely az idei nagyhét kezdetén a 4 éves, a 2 éves és a 4 hónapos gyermekek édesapjának életét követelte. Szilvia, az anyuka teljesen egyedül maradt a gyerekekkel. Elmondása szerint leginkább a gyermekek felügyeletében van szükség segítségre.

– Hogyan kezdődött a család kálváriája?

– Korábban sokat önkénteskedtem a Bátor táborban és dolgoztam lovasként is – lovasoktató vagyok – a beteg gyerekek között, így amikor a férjemnél jelentkezett a betegség, a helyzetet mindvégig úgy fogtam fel, hogy bár egy óriási problémával állunk szemben, de van esély a felépülésére. A gyermekeinkkel az esti imáinkban kértük, hogy édesapa meggyógyulhasson, és egészen az utolsó hétig mindannyiunkban tartottam a reményt. De aztán be kellett látnom, hogy sajnos ő már nem fog meggyógyulni.

Amikor István úgy 15 éve észrevette a duzzanatot a nyelvén, még megnyugtatták az orvosok, hogy nem rosszindulatú, és nincsenek szövődmények. Éveken át tünetmentes volt, de aztán ő maga vette észre, hogy valami nincs rendjén. Elment szövettanra, kimutatták, hogy sajnos rosszindulatú daganattal állunk szemben. Ezt követte egy műtét, aztán három éven át semmilyen tünet nem jelentkezett – ez idő alatt született meg első kislányunk –, majd tavaly megint kiújult a betegség, de itt már sorra jöttek a műtétek és kezelések. Ettől fogva egyre romlott az állapota. A nyáron sor került egy nagyon komplikált, 12 órán át tartó műtétre, aztán az ősz végén, a tél folyamán kemoterápiát és sugárkezelést is kapott, de a tavaszra már alig maradt ereje. Végül lett volna még egy beavatkozás, de a koronavírusra és az állapotára való tekintettel már mondták az orvosok, hogy igazán nincs értelme. A nagyhét hétfőjéig maradhatott velünk, addig szenvedett…

A fájó az egészben, hogy a férjem már az első műtétje után is mindent megtett, hogy minimalizálja a betegség kiújulását. Soha nem dohányzott, nem volt más káros szenvedélye sem, a műtétet követően lemondott a tejtermékekről és a húsról, a zsíros ételekről, a cukorról, odafigyelt magára. 

– Így, hogy egyedül maradtak, melyek azok a nehézségek, amelyekkel a leginkább szembesült – különösen most, a koronavírus-járvány közepette? 

Borzalmas az érzés, hogy azt a rengeteg segítséget, amit kapunk – mert kapunk pénzbeli vagy ruhaadományokat –, azt a férjem halála által kell megtapasztaljuk. Elképesztően sok a jó szándékú ember! Mi egyszerű emberek vagyunk, soha nem tudtam volna kérni másoktól – de most ebbe a helyzetbe kerültem. Jól esik a törődés, az, hogy nem kell aggódnom, hogy miből tudjuk kifizetni, amire a gyerekeknek szükségük van. De ettől még nagyon fáj, hogy mindezekért, ha úgy vesszük, a férjemnek kellett meghalnia. Nem vagyunk jómódú emberek, de jobb lett volna, ha minden marad, ahogy volt: ha boldogan élünk, ha itt van velünk, és vele lehetünk.

Engem úgy neveltek, hogy oldjak meg mindent egyedül. A szüleim már nem élnek, anyukám már gyerekkoromban meghalt – ez volt életem első tragédiája –, így leginkább magamra számíthattam.

Gyakorlatilag a férjem volt eddig minden segítségem!

Az anyósom az egyetlen nagyszülő, aki még egy gyermek vigyázását be-bevállalta korábban, de aztán jött a második, majd ősszel a harmadik kisbabánk, most pedig a koronavírus miatt már ő sem igazán tud segíteni nekünk. 

Megdöbbentő volt megtapasztalni, hogy kérés nélkül, legelsőként a kisfiam óvodája segített nekünk. A szülők összefogtak, és bevásároltak nekünk élelmet, mindent, ami szükséges volt. Majd ahol lovagoltatok, több szülő összefogott, és pénzbeli adományokat juttattak el hozzám. Aztán a Potyautassal a kéken nevű túrázós csoportban (ezt szerettük nagyon a férjemmel) megismert szülők is egy másik vonalon elkezdtek segítséget kérni számunkra. Tényleg furcsa érzés elfogadni a felajánlott segítségeket sokszor teljesen idegen emberektől, de mindenért hálás vagyok, és jó megtapasztalom az önzetlen jó akarás erejét.  

2019 júliusában a család még boldogan együtt van a 12 órás műtét előtt. Fotó: Járomi Zoltán

– Milyen fajta segítség az, amit ebben a helyzetben a leghatékonyabbnak tart?

– Most a járvány ellenére barátok, szülők segítségével meg tudjuk oldani a bevásárlást és más beszerzéseket.

Amire most és hosszútávon is a legnagyobb szükségünk van, az egy megbízható gyermekfelügyelő, egy – úgymond – „aktív nagymama”.

Olyan valaki lenne a számunkra óriási segítség, aki még nem túl idős ahhoz, hogy a két kisebb gyermekkel, de olykor – amikor nem tudom magammal vinni az időjárási viszonyok, körülmények miatt a kisfiamat a lovaglásokra – három aktív gyerkőccel elbírjon. Eddig is igazából a hétvégéken tudtam lovagoltatni, és ha lejár a koronavírus miatti kijárási korlátozás, akkor ugyancsak főleg szombatonként tudok oktatni, ilyenkor lenne jó egy megbízható felnőtt a gyerekekhez. Fiatal gyerekfelügyelővel már próbálkoztuk, míg beteg volt a férjem – és amit tudott, ő is segített – de sajnos nem biztos, hogy ő hosszútávon vállalni tudná a segítséget. A gyerekeket pedig szeretném megkímélni a visszatérő traumától, attól, hogy újra és újra elveszítenek egy-egy már megszokott személyt. A kisfiamon jól látszik, hogy mennyire hiányzik neki az édesapja, nem szeretném tovább terhelni.

***

A koronavírus okozta rendkívüli helyzetben és a kijárási korlátozások miatt Szilvia lovaglóórái is nagyon megfogyatkoztak, ez jelentős pénzbeni kiesést okoz a családnak ebben a lelkileg is elviselhetetlenül nehéz időszakban. Ha valaki úgy érzi, pénzbeli adománnyal tud segíteni az édesapa nélkül maradt családon, az alábbi számlaszámra elküldheti felajánlását.

Utalási adatok:
Név: Szeifert Szilvia
Bankszámlaszám: 10918001-00000023-89340003
Közlemény: Adomány vagy támogatás

 

Kiemelt képünk forrása: Szeifert Szilvia