Úgy lesz személyes húsvétunk, ha kilépünk az énközpontúságunkból – Varga László püspök a Vasárnapnak

Ha megtörténik az én kis halála, azonnal feltámad bennünk a te-központú élet. Ez a személyes húsvétunk

Varga László kaposvári püspök a húsvét személyes titkát kibontó, ünnepi gondolatait osztotta meg velünk. – A halál nem győz az élet felett – vallja a főpásztor. Krisztus győz minden olyan területen, amely az élet és a szeretet irányába megy. Az életünkben ez az énközpontúságunk halálában jelenik meg, amelyből a te-, illetve a mi-központúság támad fel.

– Hogyan válhat húsvét ünnepe személyes valósággá?

– A tavasz szépségének üzenete ugyanaz, mint a húsvété: a halál tehetetlen, van föltámadás. Az ember lelke halhatatlan. A személyes húsvét a hétköznapi feltámadásaimat jelenti. Találkozásokat Istennel, a szentségi Jézussal vagy az Igével, – most talán kevésbé személyes – találkozásokat az emberekkel. Minden, ami kimozdít az „énközpontú” létből az „Ő-központú”, azaz Krisztus-központú létbe. Akkor lesz hiteles ez a kimozdulás, ha eljutok a te- és végül a mi-központú létbe. 

– A világban nem ezt a gondolkodást tapasztaljuk.

– Ez a kimozdulás valóban szembe megy a világgal. Valahol talán ebben áll a kereszt lényege. Az önzéssel szemben én nem az önzést választom. A feltámadás teljes mértékben és minden szinten szembemegy a halál kultúrájával és civilizációjával.

Amikor mégis az életet választja egy abortuszra készülő édesanya, akkor győzött a Feltámadott.

Amikor megbocsát és kiengesztelődik két haragos, győzött a Feltámadott. Krisztus győz minden olyan területen, amely az élet és a szeretet irányába megy.

– Viszont minden feltámadást megelőz a halál…

– Ha megtörténik az „én” kis halála, azonnal feltámad bennünk a te-központú élet – és ha jól csinálom, a mi-központú is.

A „te” válik fontossá.

Kilépek az én-körömből a másik ember felé, és hogyha még továbbmegyek, az egész egy közösségé formálódik: mi-központú lesz.

– Milyen szinteken tud megvalósulni?

– Jézus átélte a félelmeinket, a rettegéseinket, a halálfélelmünket. Ezt azért tette, hogy közösséget tudjon vállalni velünk a legabszurdabb helyzetekben is. Bármilyen formában – most lehet, hogy nem szentségi módon –, de Ő jelen van. Ha ezt a jelenlétet elfogadom, az énközpontúságból kivisz az Ő-központúságba, ami egyértelműen – mivel ő láthatatlan – a te- és a mi-központú életet fogja eredményezni. 

 

Gável András

A kiemelt kép forrása a Szentimre.hu oldal.

További ajánlott írásaink a témában:

Pánik és rettegés vagy ébrenlét és bizalom a Gondviselőben? – Varga László püspök a Vasárnapnak