Pánik és rettegés vagy ébrenlét és bizalom a Gondviselőben? – Varga László püspök a Vasárnapnak

Keresztények millióit vizsgáztatja a koronavírus. A Szentírásban Isten legtöbbször azt kéri tőlünk: ne féljetek! A pánik tehát kerülendő.

A hit nem kizárólag a lélek és a bizalom, hanem az értelem dolga is. Felelősek vagyunk egymásért, ezért elengedhetetlen, hogy betartsunk minden szabályt és óvintézkedést. Nem hozhatjuk embertársainkat olyan helyzetbe, hogy miattunk fertőződjenek meg.

Tehát nem csak a hit, hanem a szeretet is ezt a lépést diktálja. Arra indít, hogy felelősséggel viszonyuljunk az adott helyzethez.

Ha süllyed a hajó, nem mondhatom, hogy Isten majd megment, ezért nem veszem elő a mentőcsónakot. Elő kell vennem, akkor is, ha van hitem! Azért, hogy másokat is megmenthessek. Aztán már csak azért imádkozom, hogy Isten mentse meg a csónakot. És hiszem, hogy Isten meghallgatja az imámat.

A bizalom és a hit nem vak, hanem értelmes. A felelősség és a szeretet miatt a hitemnek együtt kell működnie a szeretetemmel.

Az eddigi húszezer fertőzött között bizonyára bőven volt keresztény, Olaszországban is. Őket is Isten gondoskodása vette körül.

Nincs az a betegség, amit a keresztények meg ne kaphatnának, bármennyire is hisznek.

A koronavírus és a válságok idején is tudnunk kell, hogy nekünk olyan Istenünk van, aki, miközben gondviselő és megmentő, azzal is gondot visel ránk, hogy velünk jön a krízisbe és a szenvedésbe is. Nem kívülről figyel szenvtelenül. Rá tudjuk bízni magunkat!

Nem Isten adja ezeket a helyzeteket, de ő megengedi. Nekünk pedig választanunk kell, hogy az adott helyzetben kit választunk: őt vagy a „szétdobálót”, a félelem- és pánikkeltőt?

Isten mindent a javunkra fordít.

Az ő szeretetét nem kérdőjelezte meg számomra az, hogy az ő egyszülött Fiát kivégezték, vagy hogy az első keresztény közösségeket cirkuszokban lemészárolták. Isten bement az övéivel a gladiátorok szorításába is. Az üldözöttek abban a helyzetben is választhatták őt.

A perspektíva Isten országa és a mennyország. Nincs más távlat. Ezt Pál apostol így fogalmazza meg: „Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség”.

A jelenlegi helyzet nagyon mélyen rákérdez a feltámadásba vetett hitünkre. Nagypéntek és Nagyszombat drámája csak a húsvét fényében érthető. A szeretet győzött. A keresztényeknek húsvéti hitük van. Minden szentmisében elmondjuk: „Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz”.

„Amíg el nem jössz” – ez azt jelenti, hogy itt és most. Tehát ebben a mostani helyzetben is hiszünk a feltámadott jelenlétében és a feltámadásban.

Ebből merítjük a reményt és az erőt, hogy segítsük egymást, amikor krízisben és nehéz helyzetben vagyunk.

Jézus nem csak az Eucharisztiában van jelen, noha ez az ő legteljesebb és legvalóságosabb jelenléte. Ám jelen van az Igében, vagy amikor kettő vagy három ember összejön az ő nevében. És jelen van a sebzett, megtört, beteg emberekben is. Amikor nem vehetünk részt nagy rendezvényeken, emiatt esetleg szentmisén sem, ezért áldozni sincs lehetőségünk, Jézussal találkozhatunk számtalan egyéb módon is. Ugyanaz a Krisztus van jelen az Igében, mint aki az Eucharisztiában. Ő van jelen a megtört emberben és a megtört ostyában.

Fedezzük fel ebben a helyzetben Krisztus másfajta jelenlétét! Éljünk a találkozás lehetőségével ezekben a formákban, amikor nem élhetünk az Eucharisztiával!

Amíg pedig lehetőségünk van, akárcsak kézbe áldoznunk, tegyük bátran! Ha Jézus az utolsó vacsorán a tanítványait kézbe áldoztatta, nekünk sem kell ettől a módtól megtartóztatnunk magunkat!

 

Varga László

kaposvári megyéspüspök