Oroszlánok és farkasok a Szent István téren

Az államalapító Szent István királyunkról elnevezett téren áll a pestiek által csak bazilikának hívott, hivatalos nevén Lipótvárosi plébániatemplom, Magyarország egyik legjelentősebb egyházi épülete, a főváros egyik legnagyobb idegenforgalmi nevezetessége. Az épület névadója Szent István királyunk, akinek épségben maradt jobb keze a templom egyik kápolnájában található. De hogy jönnek ide az oroszlánok és a farkasok?

A Szent István-bazilika és az előtte elterülő tér sokáig a városon kívül helyezkedett el. A törökök kiűzését követően Pest csak nagyon lassan tért magához. Akkoriban a város határa a mai Kiskörút mentén haladt, és a Bécsi utca vonalában véget is ért. A határ tényleges fizikai építményt, megerősített városfalat jelentett, amelyet számos helyen kapuk szakítottak meg. A 18. század első évtizedeiben kezdődött el a város népességének rohamos növekedése. Az egyre növekvő lakosság ellátásához a városfal túloldalán mezőgazdasági növényeket kezdtek termeszteni. A gazdálkodók, hogy a földjeik közelében éljenek, házaikat már a városfal külső oldalához építették.

A 18. század végére a zsúfoltság és a rendszeres vásárok mérete elengedhetetlenné tette a városfalak és kapuk bontását, illetve a város északi irányba (mai Bécsi utcától északra) történő terjeszkedését. A terület fellendülését az 1787-ben létesült hajóhíd is segítette, amely közvetlen elérhetőséget tett lehetővé Budával és a Dunántúllal. A területet kezdetben Újvárosnak, majd 1790-től – II. Lipót koronázásától – Lipótvárosnak nevezték el.

Az új városrész központja (a Szent István tér elődje) a Lipót tér volt, amelyet a városvezetés különböző célokra bérbe adott. Itt működött 1787 és 1796 között a Hecc Színház vagy korabeli német nevén Hetz-Theater, a 18. század végi Pest állatviadalok céljára szolgáló épülete. A kétezer férőhelyes „amfiteátrumban” oroszlánok, medvék, farkasok, szarvasok, ökrök és bikák szerepeltek rendszeresen az előadásokon, amelyekkel a heccmester vagy a rájuk uszított vérebfalka küzdött élet-halál harcot. A pesti népnyelv a Hecc Színház után csak „Hecc térnek” vagy „Vadvita térnek” hívta a Lipót teret. A fából készült építményt 1796-ban a városi tanács – tűzveszélyességre hivatkozva – bezáratta. Egy gazdag pesti polgár a bezárt épületet átalakíttatta, ahol kovács, suszter, csizmadia, bognár és bodnár műhelyen kívül számos más mester boltja is helyet kapott (még pálinkafőző is volt). Igazából Pest első bevásárlóközpontja (sic!) létesült a téren.

Az egyszerű kinézetű Zitterbath-féle Szent Lipót templom, a Szent István-bazilika elődje. (Forrás: OSZK)

Lipótváros befolyásos és mélyen hívő polgára, Zitterbarth János hamarosan kis, díszítésektől mentes falusias templomot építtetett saját tervei alapján a műhelyek közvetlen szomszédságába. A hívők száma csakhamar megtriplázódott, így 1817-ben mintegy ezer hívővel megalakult a lipótvárosi plébánia, és ezzel felmerült az igény arra, hogy Lipótvárosnak saját, komoly plébániatemploma legyen. Ugyanakkor az Isten házának tényleges megépítésére az 1838-as nagy pesti árvíz szolgáltatott indokot. A mai Szent István tér közepe egy kis, természetes kiemelkedést képezett a sík pesti területen, amelyen több száz lakos talált menedéket a víz sodrása elől, amíg csónakokkal kimentették őket. Az árvíz túlélői fogadalmi adományokkal támogatták, hogy csodálatosnak vélt megmenekülésük helyszínén templom épüljön.

Hild József klasszicista bazilika terve dél-nyugat felől nézve. (Forrás: OSZK)

1845-ben Hild József, a magyarországi klasszicista építészet mestere (többek között a Nemzeti Múzeum és az Esztergomi bazilika tervezője) kapott megbízást a tervek elkészítésére. A földmunkákat már 1846-ban megkezdték, de a folytatás az 1848–49-es forradalom és szabadságharc miatt megtorpant. 1849-ben a Budai Vár helytartója, Hentzy császári és királyi generális a rebellis Pest magyar lakosságának megfélemlítésére szétbombázta a város nagy részét. Ekkor szenvedett súlyos károkat a bontásra ítélt Zitterbarth-féle templom is. A Hild elképzelései szerinti klasszicista stílusú templom alapkőletétele 1851-ben volt, azonban Hild József csak 1867-ig vezethette az építkezést, mivel ekkor az Úr magához szólította. Hild halálát követően derült ki, hogy az építőanyag minőségében és a kivitelezésben is súlyos hibák voltak. 1868. január 22-én a már felfalazott kupola – a féloldalas terhelés és a pillérek egyenlőtlen süllyedése miatt – beomlott, pontosan akkor, amikor a főváros ellenőrző bizottsága megszemlélte az épületet. A gondviselésnek hála a kupola beomlása nem követelt emberéletet.

Az épülő Hild-féle klasszicista templom a kupola beomlása utáni időszakban. Az előtérben jól látható Pest első „bevásárlóközpontjának” még elbontatlan része. (Forrás: www.kitervezte.hu)

Az építési tervek átdolgozására és a munkálatok folytatására a historizáló építészet magyarországi mesterét, Ybl Miklóst kérték fel, aki neoreneszánsz stílusban dolgozta át a terveket és 1891-es haláláig ellátta a művezetői feladatokat. A díszítőmunkálatok és az épületbelső végleges kialakítása 1905-re készült el. A templomot 1905-ben szentelték fel, a zárókő elhelyezésére pedig őfelsége Ferenc József magyar király jelenlétében került sor 1906. december 8-án. Noha az eredeti szándék szerint az új templom Ausztria védőszentjének, Szent Lipótnak a nevét viselte volna, még elkészülte előtt, a millenniumi ünnepségek kapcsán, 1897-ben az érseki főhatóság Szent István király védelmébe helyezte. Hivatalosan azonban csak jóval később, 1931-ben emelte XI. Piusz pápa „Basilica minor” (kis bazilika) rangra a templomot, és az 1938-as Szent István-emlékév óta hívják Szent István-bazilikának.

Ybl Miklós neoreneszánsz terve, amely kisebb módosításokkal ma is áll. (Forrás: www.mandarchiv.hu)

A 8-10 ezer ember befogadására alkalmas, görögkereszt alaprajzú, 4147 négyzetméter alapterületű templomot 96 méter magas kupola koronázza. A templombelsőt Than Mór, Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Lotz Károly és Feszty Árpád mozaikjai, képei, illetve Stróbl Alajos, Fadrusz János és Ferenczy Béni szobrai díszítik. 1987 óta a Szent Jobb-kápolnában őrzik Szent István király jobb kézfejét.

A Szent István bazilika a millennium idején. (Forrás: www.old-time-budapest.blogspot.com)

Budapest 1944-45-ös ostromában a szovjet nehéztüzérség és az angolszász bombázások következtében a falak számos belövést kaptak, a tornyok és a kupola is jelentős tűzkárokat szenvedett, de a templom viszonylag épségben átvészelte a háborút. 1946-ban egy felújítási munkát végző munkás égő cigarettacsikkje következtében a kupola ismét leégett, és csak országos adakozásból tudták előteremteni a helyreállításhoz szükséges pénzt. 1982-ben egy erős vihar az utcára sodorta a kupola lemezfedését, így szükségessé vált a bazilika teljes felújítása. 1990-ben német hívők adakozásából új, Szent Istvánról elnevezett harangot kapott a templom a német csapatok által 1944-ben elhurcolt helyébe.

A kigyulladt kupola az 1946-os felújítás során. (Forrás: pinterest/PeterbalogH)

Az épület teljes felújítása végül az első polgári kormány idején zajlott. Ennek során nemcsak az épületet varázsolták újjá, hanem renoválták a templom valamennyi műtárgyát, a mozaikokat, a képeket, a szobrokat és az ólomüveg-ablakokat. A bazilika kupolájában körkilátó létesült, ahonnan csodálatos panoráma nyílik az egész fővárosra. 2006-ban, az altemplomban helyezték végső nyugalomra Purczeld Ferenc labdarúgót, aki Puskás Öcsiként hozott világra szóló hírnevet Magyarország számára.

A gyönyörűen helyreállított bazilika éjszakai pompában az adventi vásár idején. (Forrás: www.mavericklodges.com)

Nemrégiben a Szent István teret is felújították. Ahol egykoron oroszlánok és farkasok harcoltak életükért, és egy isteni közbenjárással több száz pesti polgár menekült meg a Duna fagyos árhulláma elől, napjainkban turisták ezrei gyönyörködnek Európa egyik legszebb adventi vására csillogó forgatagában, és emelik tekintetüket a fényárban úszó fenséges Bazilikára.

Fecske Gábor László

Kiemelt kép: Budapest (Magyarország): Szent István-bazilika – Wikipédia