Egy igen érdekes olaszországi írás szemléje olvasható Schmidt Mária blogján arról, hogy az olaszok hogyan látják a magyarországi intézkedéseket a koronavírus-járvány időszakában.

Sokat gondolkodtam, mielőtt nekiálltam volna, hogy leírjam, mi is zajlik manapság Magyarországon; igyekeztem tájékozódni a magyarországi médiából – kormánypártiból és ellenzékiből egyaránt –, hogy tárgyilagos képet alkothassak magamnak a magyar kormány intézkedéseiről, de sok olaszországi cikket is elolvastam. A magyar parlamentben kétharmados többséggel elfogadott „koronavírus-törvény” kommentálása közben igyekszem a tényekre szorítkozni. Mint Kovács Zoltán nemzetközi tájékoztatásért felelős államtitkár kifejtette, „Az új törvény meghosszabbítja a veszélyhelyzetet és további rendkívüli intézkedésekre hatalmazza fel a kormányt a lakosság védelmében a koronavírus-járvány terjedésével szemben”. A törvény a parlamentnek abból az akaratából született, hogy lehetővé tegye „a kormánynak a COVID-19 világjárvány megelőzéséhez és kezeléséhez szükséges valamennyi intézkedés meghozatalát” – indítja írását Francesco Giubilei olasz publicista, a beneventói egyetem tanára.

– Ebből nem következik, hogy Orbán korlátlan hatalomra tett szert, ahogy egyesek írják Olaszországban, mert „a kormány kizárólag a járvány negatív hatásainak megelőzése, gyógyítása és leküzdése érdekében gyakorolhatja ezeket a különleges jogköröket”, és továbbra is köteles beszámolnia minderről a parlamentnek.

Van azonban a törvénynek még egy kulcsfontosságú rendelkezése, amelyről nálunk nem esett szó: „veszélyhelyzet esetén nem függeszthető fel az Alaptörvény hatálya, nem korlátozható az Alkotmánybíróság működése, s a kormány nem korlátozhatja az alapvető szabadságjogokat”.

hirdetés

Ez lényegében azt jelenti, hogy a demokratikus biztosítékok hatályban maradnak, habár a különleges jogrendből következőleg olyan korlátok között, amilyeneket más európai országok is alkalmaznak rendkívüli helyzetben.

Az sem igaz, hogy a törvény korlátlan időre tartja hatályban a veszélyhelyzetet, ugyanis „a parlament bármely pillanatban véget vethet a veszélyhelyzetnek. Továbbá a veszélyhelyzet kifejezetten a koronavírus-járvány ügyében alkalmazható”, vagyis

mihelyt vége a járványnak, a veszélyhelyzetnek is vége lesz, következésképp hatályukat vesztik a rendkívüli felhatalmazás alapján hozott intézkedések.

„A parlamentnek minden pillanatban képesnek kell lennie arra, hogy visszavegye a kormánytól a döntés jogát” – mondta a parlamenti vita során Orbán Viktor miniszterelnök.

Sok olasz sajtóforrás állt elő azzal az ellenvetéssel, hogy az új törvény felfüggeszti a parlament működését, valójában azonban az országgyűlésnek mindvégig tudnia kell a fejleményekről: „a kormány köteles rendszeresen tájékoztatni a parlamentet a járvány ellen hozott intézkedésekről, mindaddig, amíg ezek hatályban maradnak. Ha a parlament nem ülésezik vagy nem határozatképes, a kormány a Házelnököt és a parlamenti frakciók vezetőit köteles tájékoztatni”.

Az új törvény az olasz publicista szerint „igen konkrét cselekmények esetére helyez kilátásba szankciókat: rémhírek és valós tények valótlan színben való feltüntetése esetére. Pontosabban azt minősíti bűncselekménynek, ha valaki szándékosan, nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy valós tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, ami alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa. És csak addig hatályos, amíg tart a veszélyhelyzet.”

A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a magyarok közel 90 százaléka támogatja a veszélyhelyzet és a fennállása óta hozott intézkedések hatályának meghosszabbítását.

Az eredeti, olasz írás itt érhető el. 

Kiemelt képünk forrása: pixabay.com