Rémálom a rémálomban

Mindnyájan tudjuk – szinte biztos vagyok ebben –, hogy mi zajlik a minket körülvevő világban. Ismerjük a vírus okozta pusztítás mértékét, a karanténok és kijárási tilalmak világát, az elkeseredett embereket szerte a Földön, szerte Európában. Másról sem szólnak a hírek, cikkek.

Mind tudjuk, mi történik. Olyan ez, mint egy rémálom.

Ilyenkor persze jogosan várná el az ember az Európai Uniótól, hogy segítsen az öreg kontinens állampolgárainak, a tagországok kormányainak. Kivétel nélkül mindegyiknek. Hiszen bajban vannak a franciák, az olaszok, a spanyolok, de egy olyan ország sincs a közösségben, amelyik ne harcolna a kórral, és a járvánnyal beszökő gazdasági- és társadalmi következményekkel.

Normális esetben, hangsúlyozom, normális esetben ilyenkor a túlfizetett bürokratáknak és képviselőknek egymással versenyezve kéne segítenie a nemzeteket. Határozott vezetők állnának elő tervekkel és stratégiákkal, összefogást hirdetve, anyagilag támogatva a leginkább sújtott térségeket. Egy ilyen szituációban a liberálisnak és a konzervatívnak, a szocialistáknak és a kereszténydemokratáknak együtt kell dolgozni, hogy az öreg kontinens felgyógyuljon.

Azonban úgy tűnik, hogy a rémálomban is lehet még egy rémesebb álom. Megválasztott és nem választott vezetők, európai törpepártok és a görbület-vizsgáló bizottságok fontosabbnak gondolnak valamit, mint az egész világban pusztító koronavírus terjedésének mérséklését, a károk helyreállítását.

A fontosabb dolog pedig nem más, mint a magyar jogállamiság helyzete.

Bizony, lassan Freddy Krueger is megirigyelhetné az Európai Unió működését, annyira rémálomszerű az egész. Elvileg tanult politikusoknak fontosabb egy tagállam (mondjuk ki: a Fidesz) bombázása, mint a koronavírus.

Persze, nyilván egyszerűbb petíciókat kitalálni és aláírni, diktatúrát kiáltani és egyoldalúan tájékozódni, mint valós problémákra valós megoldást keresni.

Magyarország tehát egy olyan helyzetbe került, ami európai szinten páratlan: küzd a vírussal, küzd a politikai aprópénzért a nemzetet eláruló belső ellenzékkel, küzd az Európai Unió igaztalan vádjaival, és persze az utóbbi kettő által vezérelt újságokkal és portálokkal is.

Ebből a rémálomból ideje volna felébredni. Bár Brüsszel is beállíthatná a saját kis vekkerét, hiszen minden másodpercben érkezik valamelyik országból az Ébresztő! felkiáltás. S addig kéne felkelni, amíg nem késő.

Kiss Adorján

 

A kiemelt kép forrása az Unsplash.com

  • Svédasztalos szolidaritás
  • Csokinyuszi nélkül
Iratkozzon fel hírlevelünkre