Egyháztól elkobzott járművet szolgáltatott vissza a szudáni kormány – 8 év után

Szudán újabb lépést tett ellentmondásokkal tarkított útján a béke és a keresztények szabadsága felé.

Az új szudáni kormány sokat tesz azért, hogy a vallásszabadság mint fogalom egyáltalán nyomokban megvethesse a lábát az országban, azonban egyre több aggasztó hír is érkezik a régióból.

A szélsőségesek erősödnek, a terrorizmus pedig a növekvő járványveszéllyel együtt halálos elegyet alkot, amely még a legbiztosabb alapokon álló nemzeteket is megingatná.

A kormány most egy nyolc éve elkobzott kisbuszt szolgáltatott vissza egy fővárosi keresztény gyülekezet számára, írja az ICC. A kartúmi baptista gyülekezetnek visszajuttatott gépjármű szimbolikus békejobb a keresztények felé. A kisbuszt még a Nemzeti Hírszerző és Biztonsági Szolgálat foglalta le 2012-ben, a Kartúmból El-Obeid felé vezető úton, amikor a karácsonyi ünnepkörre készülve néhány tanulót és karácsonyi kiegészítőket szállítottak a vidéki közösségekhez.

A kormány gesztusa a korábbi, Omar al-Bashir-rezsim alatt mélyen beivódott, keresztényekkel kapcsolatos ellentéteket kívánja némiképp oldani. Ezzel azonban nem áll meg a kormányzat lendülete,

azon dolgoznak, hogy a keresztényektől a diktatúra alatt önkényesen elragadott földek, épületek visszajuthassanak eredeti tulajdonosaikhoz, közösségekhez. 

Amennyiben az új kormány nem áll meg ezen az úton, az valódi jele lehet annak, hogy valóban a fenntartható béke és kiegyensúlyozott társadalom kialakításának útjára léptek.

 

A szerkesztő lábjegyzete:

Emlékezzünk meg imáinkban a déli testvéreinkről! A hírek arról szólnak, hogy az afrikai állapotok és közegészségügyi körülmények következtében a járvány több áldozatot szedhet, mint az ebola. A többi kontinens országai – akik a múltban képesek voltak némileg segíteni a vergődő Afrikán –, most ráadásul a saját életbenmaradásukért is küzdenek. Az iszonyatos méreteket öltő terroristaszervezetek opportunistái pedig „mint ordító oroszlán járnak körül a világban és lesik, hogy kit nyeljenek el.” Tudom, ők utolsók a sorban. Mindig azok voltak, „biztos hozzá szoktak már”. Legalább imádkozzunk értük!