„Mindenkinek a saját közösségéért kell a legtöbbet megtenni tisztességgel, alázattal!”

2014 óta működteti az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat Tél utcai székházában a Rácz Gyöngyi Közösségi Központot. Itt található az országban az egyedülálló Újpesti Cigány Helytörténeti Gyűjtemény, a több mint 5000 kötetes Nemzetközi Roma Könyvtár, valamint a Tanoda, ahol nehéz sorsú, nem csak roma gyerekek felzárkóztatásával foglalkoznak. Molnár István Gábort, a Gyűjtemény alapítóját, az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnökét a központ működéséről kérdeztük.

Molnár István Gábor

– Az intézmény Rácz Gyöngyi, az ön édesanyja nevét viseli. Volt kitől átvennie a nehezebb sorsúakkal való törődést.

– Anyám rendkívül szerényen élt. A cigányokkal való törődés, oktatás, pedagógia kérdéskörében megkerülhetetlen volt a ’70-es, ’80-as években. Az Oktatási Minisztérium cigányügyi előadója volt. 1986-ban ő alapította az országos hatáskörű Eötvös József Cigány–Magyar Pedagógiai Társaságot újpesti székhellyel. 27 évig vezette ezt a társadalmi szervezetet, amelynek fő célja az volt, hogy bemutassa, és ezáltal elismertesse, valamint az utókor számára archiválja a cigány nemzetiség kulturális értékeit. Többféle képzést, filmes, színészi tanfolyamokat indítottunk a ’90-es években kifejezetten cigányoknak. Közülük sokan lettek sikeresek, akik a pályán maradtak azóta is.

–  Hogyan jött létre az Újpesti Cigány Helytörténeti Gyűjtemény?

– 20 éven át végeztünk aktívan helytörténeti kutatásokat, gyűjtéseket. Nehéz volt, mert nem volt kutatási minta, amit a cigányság szemszögéből készítettek. Egy-egy faluban csak az orvos vagy a tanító jegyezte fel, hogy például mekkora csoda volt, hogy az árvíz után a helyi romák újjáépítették a telepüket.

A gyűjteményben található fotók száma meghaladja a négyezret. A tárgyak, dokumentumok fő köre 1840-től 1990-ig tart. Az első adat 1842-es, akkor keresztelték az első cigány gyermeket. Igaz, nem Újpesten, hanem Dunakeszin, de lakcímeként Újmegyert írták be.

Zenés rendezvény a nagyteremben

– Egyedülálló, nemzetközi könyvtáruk is van. Mekkora most?

– Több mint ötezer könyvünk van, melynek vagy cigány a szerzője, vagy cigány témával foglalkozik. 

A könyvtárat kutatási anyagnak szántuk, ma már sokan használják. A fő cél az volt, hogy a jövőnek dolgozzunk, értéket mentsünk. Az ötezer könyvből közel 300 a ritkaság, ami máshol nincs meg. Bezúzott kiadványok, kéziratok fellelt példányai. Rendkívül kevés anyag született a cigányság nyelvéről, szociológiájáról.

Szakkönyvtárnak indult, de kiterebélyesedett. Megvan benne például a Martin Heidegger monográfia Suki Bélától, ami nem cigány téma, de máig egyedülálló mű. A történet különlegessége, hogy amikor 1957-ben Suki Béla filozófust eltiltották a filozófia gyakorlásától, visszament Pécsre cigányprímásnak.

– Rendszeresen tartanak könyvbemutatókat, mindig van valamilyen érdekes program, amit sokan látogatnak az újpesti cigány közösségből.

– Hál’ Istennek érdeklődő az újpesti közösség. 2019 márciusában már nemzetközi konferenciát is szerveztünk Kárpát-medencei Cigány Történeti Fórum címmel. Jó példákat, gyakorlati megoldásokat osztottak meg egymással magyarországi, erdélyi, kárpátaljai és felvidéki civil, illetve szociális munkások, lelkészek, akik példaértékű magatartásukkal maguk is segítik a legnagyobb mélyszegénységben élő romákat. 

Könyvbemutató az Újpesti Cigány Helytörténeti Gyűjteményben

– A közösségi tér, ami a gyűjtemény kiállítóterme is, a járvány előtt délutánonként mindig megtelt gyerekzsivajjal, hiszen a Tanoda is itt működik.

– 1995-ben Csóka János, az akkori Újpesti Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke és Giczy Béla, a Langlet Waldemár Általános Iskola igazgatója alapított Házi Iskola néven egy délutáni felzárkóztató iskolát, amely a kisebbségi önkormányzat épületében működött két tanteremben. Ezt vettük át, ami 8 éve alakult tanoda típusú ellátásra. ’95-től az iskolából kiesett, túlkoros fiataloknak segítettek leérettségizni, mi pedig az általános iskolai felzárkóztatást céloztuk meg. Leginkább az alsósokra koncentrálunk, mert velük lehet folyamatosan úgy dolgozni, hogy annak legyen hosszútávú eredménye.

Nem csak az a cél, hogy a gyerekek valahogy átéljék az iskolát, hanem hogy teljesítsenek, legyenek sikerélményeik a többségi környezetben attól függetlenül, hogy az otthoni körülményeik nem teljesen megfelelőek. Van, aki csak egy héten egyszer jön matematika-fejlesztésre, de a legtöbbjük egész héten itt van hétfőtől péntekig. 72 gyerekkel foglalkozik rendszeresen a 14 pedagógus: tanítók, szakos tanárok, gyógypedagógusok. Ha egy gyerek folyamatosan jár hozzánk, akkor nincs olyan, hogy legalább egy jegyet ne javítana egy évben az adott tantárgyból. Nagyon büszkék vagyunk rájuk!   

– Most, hogy nem járhatnak a gyerekek a tanodába sem, mit tudnak tenni?  

– Nagyon nehéz helyzetbe kerültek azok a családok, akiknek gyermekei hozzánk járnak. A probléma, mint máshol, itt is összetett. Oktatási nehézség, hogy több családnál nincs internet. Most szembesültünk azzal a helyzettel, hogy aki a tananyagban le van maradva, és a technika otthon nem biztosított, annak így még nagyobb hátránya keletkezik. A távoktatás, digitális oktatás esetén némi nemű önállóság is elvárt a kisdiákoktól. Ha a szülőnek mégúgy sincs digitális kompetenciája, akkor nincs, aki segítsen az otthoni tanulásban. Már ha otthon tud lenni a szülő a gyermekével. Több esetben az is probléma, hogy a gyermekét egyedül nevelő meg tudja-e oldani a kisgyermek napközbeni felügyeletét.

– Hogyan tudnak segíteni ebben a helyzetben?

– Telefonon tartjuk a szülőkkel a kapcsolatot. Van, akinek tudtunk szerezni laptopot, van, akinek használt asztali számítógépet. Volt olyan eset, hogy a szomszédot kértük meg, hogy ossza meg a wifijét. Mindent megpróbálunk, hogy ne legyen akkora a lemaradás.

Molnár István Gábor egy kisdiákkal

– Az épületben sehol egy falfirka. Látszik, hogy a gyerekek megbecsülik, hogy a helytörténeti gyűjteményben lehetnek nap mint nap.

– Szeretnek ide járni. Az volt a koncepciónk, hogy a hely kicsit se hasonlítson általános vagy középiskolai körülményekre. Minőségi környezetet és a legjobb tanárokat akartuk a leghátrányosabb diákoknak. Ezt sikerült elérnünk. Reméljük, nemsokára folytathatjuk velük a munkát!

A Sukár Együttes is az intézményhez kötődik

– Édesanyja halála után ön lett az Eötvös Társaság vezetője is. Ez az elszántság a cigány közösség életének jobbá tétele iránt mikor kezdődött önben?

– Gyerekkoromban. Szerintem én vagyok az egyetlen ember Magyarországon, aki akkor a nyarat nem Bulgáriában, Jugoszláviában, vagy bármilyen üdülőhelyen töltötte, hanem cigánytelepeken. Anyám munkája kapcsán – mivel nem volt kire hagynia – magával vitt mindenhová. 12 éves koromra bejártam az ország összes cigánytelepét. Akkor tapasztaltam meg, milyen elmaradott helyzetben van a magyarországi cigányság túlnyomó része. Megismerkedtem a nagyon vékony értelmiségi cigány réteggel is. A többségi társadalom összetétele, tagozódása sokkal változatosabb. Aki azt mondja, hogy a cigányságnak van száz év lemaradása, az nem áll messze az igazságtól, és ezen csak helyben lehet javítani. Úgy gondolom, hogy mindenkinek a saját közösségéért kell a legtöbbet megtennie tisztességgel, alázattal. 

 

Prófusz József     

A fotók forrása: az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat archívuma