Gui Angéla a Vasárnapnak: „Nincs lehetetlen!”

Gui Angéla, a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet kommunikációs igazgatója, jótékonysági események önkéntes szervezője üzenetet fogalmazott meg Olvasóink felé a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben. Biztató, reményt keltő gondolatait osztjuk meg.

– Milyen stratégiákat alkalmaz a kialakult helyzetben? Otthon marad?
 
– Mi nem maradunk otthon értetek, ti maradjatok otthon értünk!
Erre kérek mindenkit az Országos Kardiológiai Intézet kommunikációs vezetőjeként. Nehéz lenne leírni, hogy milyen felkészülés, munka zajlik most a szívkórház falain belül. Soha nem gondoltam volna, mire lesz jó az a képességem, amivel megtanultam békeidőben adományokat gyűjteni a gyermekotthonok javára. Most is ezt teszem, csak a „fronton” lévő egészségügyi dolgozók harcát próbálom meg könnyebbé tenni. Sok-sok önzetlen ember felajánlását koordinálom, adományokat kérek, kapok, osztok. Úgy érzem, jó helyen vagyok, azt csinálom, amivel másokon tudok segíteni. Persze nekem is van két saját lányom, mindenkinek nehéz, nekik is. Családként ugyanakkor jut idő olyan közös programokra, amire a rohanó világunkban máskor nem futotta. Társasozunk, együtt sütünk-főzünk, beszélgetünk, meghallgatjuk egymást, hol sírunk, hol nevetünk. Összefogtunk mi is.
 
– Hogyan ünnepli vasárnaponként a szentmisét közösség nélkül, otthonukban? 
 
– Az első olyan vasárnapon, amikor már nem mehettünk templomba, nem egy, hanem két misét hallgattam. Több évtized után, ismét a partiumi szülővárosomban, Nagykárolyban „vehettem részt” egy szentmisén – a Kalazanczi Szent József templomának a közvetítését hallgattam. Nagyon megható volt, hiszen édesapám készítette ebben a templomban a márvány oltárt, amelyet most olyan közelről láthattam, mintha az első sorban ültem voltam. Meghallgattam ugyanakkor a kárpátaljai Irgalmas Samaritánius Gyermekotthon lelkésze, Katona Viktória prédikációját is, minden szava szívbe markolóan igaz volt. Sokat kell tanulnunk a járványból, úgy vélem!
 
– Milyen üzenetet fogalmazna meg a kitartás, remény jegyében az olvasók számára?
 
– Nincs lehetetlen!
Senki nem hitte volna két héttel ezelőtt, hogy kiürülnek az utcák, nem lesz iskola, két méteres távolságot tart majd ember az embertől, csak azért, hogy védje a másikat és önmagát. Nincs lehetetlen – hinni kell benne, hogy ennek is vége lesz. El kell csendesedni, megtalálni az örömöt az apró dolgokban. És segíteni a másikon. Mert
a legnagyobb emberi nagyság, ha észrevesszük, hogy rajtunk kívül mások is élnek a világban. 
 
Fotó: Őszi Szilvia