Az elmúlt hetekben – és minden bizonnyal ez így lesz a következő hónapokban is – felértékelődött az információ, a hírek szerepe. A lakossági híréhség érthető, hiszen az egész világot elérte a COVID-19 koronavírus. Ma még senki neki tudja, hogy mi fog történni a következő időszakban. Az emberek azonban tudni szeretnék, hogy mi lesz ezután. Hogyan változik meg életük? Valamint, hogy mikor és hogyan lesz ennek az egésznek vége? Mivel jelenleg több a kérdés, mint a válasz, a kutatók és a felelős politikai vezetők szűkszavúan, tényszerűen és objektívan nyilatkoznak.

A racionális, tényszerű válaszadás azonban nem elégíti ki a társadalmi információk iránti vágyakozást, ezért közösségek tagjai – olykor akaratlanul is – létrehozzák a saját válaszaikat, melyek gyakorta a fantáziából, képzelgésekből és félelmekből táplálkoznak, és amelyeket tovább is adnak. Ma a digitalizációs és kommunikációs forradalom korszakában egy-egy naiv vagy éppen rosszindulatú vélekedés iszonyatos gyorsasággal tud elterjedni a világhálón. 

Mivel a híréhség szerepe ma óriásira  nőtt, kelendőek az alternatív válaszok, amit 

hirdetés

egy megbízható, egy bennfentes embertől hallott egy barátom barátja.

Az  „álhírek”, „rémhírek” terjesztése, mely sok szempontból nem csak a pletykával, hanem egy kortárs folklór műfajjal, a modern mondákkal, népszerűbb nevén a városi legendával is kapcsolatban áll.

A városi legendák jellemzője, hogy hitelesnek, valóságosnak tüntetik fel magukat. Az elmondottakat elbeszélője és a hallgatósága egyaránt igaznak tekinti, így adják gyorsan tovább.

Ezek a „folklór-termékek” mindig akkor jelennek meg, amikor a társadalom számára kilátástalannak, ismeretlennek mutatkozik a jövő. Magyarországon a 20. század során számos ilyen „városi legenda” született. Számos elbeszélés kötődik Budapest második világháborús ostromához, melyek közül párat említünk meg: „Budapestre a szovjetek elit csapatokat küldenek, akik nem fognak erőszakoskodni”, „Budapest nyílt város lesz, és egy puskalövés sem fog dördülni”. Az ’50-es évek diktatúrája is táptalaja volt a közösségi válaszadásoknak, és elősegítették a mondaképzést (pl. amerikaiak beavatkozása ’56-ban stb.), de számos monda látott napvilágot a rendszerváltoztatáskor is.

Mindezek annyiban hasonlatosak a napokban megjelent városi legendával, miszerint Budapestet lezárják,

hogy az emberek hitét, vélekedéseit, félelemeit tükrözik.

További összeesküvés-elméletek láttak  napvilágot a koronavírus „valós” létrejöttéről, terjedéséről, melyek igen népszerűen terjednek. Hasonló fogékonyság mutatkozik az iránt, hogy számos intézkedés csak látszat, és a valós tényeket, betegszámokat stb. elleplezik a világ kormányai.

Városi legendák, mondák minden történelmi korban voltak, így nem csodálkozhatunk azon, hogy ma is megjelenik a világ szinte minden pontján, ami fontos, hogy ne vegyük túl komolyan őket! 

Tóth Gábor

Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com