Csókay: Krisztus arca a tudományban is szembenéz velünk
A professzor azzal kezdte a beszélgetést, hogy bármely beteg valójában a porból megteremtett test öngyógyító energiája miatt válik újra egészségessé, ők, orvosok pedig ehhez csak hozzáadnak. Példaként hozta fel, hogy a sebet is csak lefertőtlenítik és bekötik a kórházban, de maga a test az, amely meggyógyítja magát.
Csókay András szerint, ha neki rózsafüzér imádság közben jut eszébe egy új, addig soha nem alkalmazott kezelési módszer, amely utána kiállja a tudományos próbát, akkor ezt ki kell mondani.
Ez ugyanakkor a nyugat-európai orvosi körökben egyelőre egyáltalán nem elfogadott. Szerinte éppen ezen kell változtatnia a keresztény orvosoknak: elfogadottá kell tenni, hogy a kreativitás és az imádság összekapcsolódik.
Hangsúlyozta: a modern európai tudomány figyelmét fel kell hívni arra, hogy térjen vissza a régi nagyok igazságához, hiszen orvos elődeik szinte kivétel nélkül vallásos emberek voltak. Elmesélte, pályája elején, amikor az első betegeket meggyógyította, ő is beképzeltté vált, és az önistenítést kezdte el. Ebből adódott, hogy nem is volt kreatív gondolata. Amikor azonban visszatért Krisztushoz, ismét jöttek az ötletei.
Csókay András az interjúban beszélt a bangladesi sziámi ikrek szétválasztásáról is. Elmondta, amikor először hallott az esetről, azt gondolta: nem vállalja el, annyira bonyolultnak tűnt.
Majd elkezdett mélyen imádkozni, és a huszonharmadik-husznötödik imánál „beesett” a tudományos megoldás, amely végül sikerrel járt, és amellyel sikerült megmenteni mindkét gyermek életét.
Kiemelt képünkön Csókay András látható. Fotó: Thaler Tamás.
