Ahogy az asztal sem magától van, a világot is teremtenie kellett valakinek!

Az építőmérnökök munkája rettenetesen egzakt. Minden megtervezhető, megfogható, kiszámítható és roppant felelősségteljes, életek múlnak rajta. Vajon egy statikus bízhat-e Isten segítségében, vagy csupán magára hagyatkozhat? Iványi János újpesti statikust, okleveles Európa-mérnököt erről is faggattuk.

– Magyarországon nagyjából minden tizedik építőmérnök rendelkezik Európa-mérnöki címmel. Ön hogyan lett mérnök?

– Édesapám javasolta, hogy ha leérettségizek, szerezzek szakmát is, ezért mentem építőipari technikumba. Aztán Noszlopy Antal, a statikatanárom mondta, hogy nekem jól megy ez a tárgy, rábeszélt, hogy jelentkezzek egyetemre. Építészmérnöki karra jelentkeztem, de aztán építőmérnöki karon szerkezetépítő szakon végeztem.

– Az építőmérnökség, a statika nem nagyobb felelősség, mint az építészet?

– Negyvenhetedik éve művelem ezt a szakmát és azt szoktam mondani, hogy nekem csak az a dolgom, hogy lehetőség szerint ne dőljenek össze az épületek. Az egyetemen negyedik évben kellett szakosodni, én a mélyépítő ágazatot választottam, de a gyakorlatban kizárólag a magasépítésben dolgoztam. Az egyik legérdekesebb esetem pont egy nyíregyházi épülethez kapcsolódik. Annak idején minden megyeszékhelyen építettek egy magas házat és építettek hozzá egy lapos épületet is. A magas általában szálloda, vagy pártház volt, a lapos pedig tanácsterem, vagy étterem.  Nyíregyen valamit elszúrtak a tervezéssel, mert a födémnek volt egy olyan fém alátámasztása, ami átment a tetőn, és fölé volt építve egy acélszerkezet, amire a tető függeszkedett. A tető salakos hőszigetelésén ment keresztül a függesztő szál, ami a vegyi hatások miatt elkorrodálódott. Megterveztem egy megerősítést, amit megépítettek, ezt követően le kellett vágni a korábbi függesztő szerkezetet. A lakatos ezt nem merte megtenni, félt, hogy leszakad az egész. Mondtam neki, hogy tegye bátran, de nem volt hajlandó, csak ha beállok a tető alá, mert akkor bízik meg bennem. Felvettem a munkavédelmi sisakot és odaálltam. A tető nem szakadt le, sőt az új függesztésnek köszönhetően megemelkedett 2 centit.

Iványi János

Fotó: Vasárnap.hu

– Folyamatosan képzi magát? Mitől lett Európa-mérnök?

– A mérnöki gyakorlat kötelez arra, hogy az ember fejlessze az ismereteit. A szabványok miatt be kell tartanunk az előírásokat, és ezek a szabványok gyakran változnak. Mivel uniós tagok vagyunk, ezért a magyar mérnökök ugyanúgy tervezhetnek Norvégiában, vagy a Balkánon. Az Europa-mérnökség azért lehetséges, mert Európában egységesek a szabványok, amikhez tartoznak nemzeti mellékletek. Ezeknek az elsajátítása önmagában azt igényli, hogy az ember szinte állandóan bújja azokat. Az, hogy megkaptam az Europa-mérnöki oklevelet, számomra inkább csak szakmai elismerés, hiszen nemzetközi munkákat már nem vállalok. Viccesen azt mondhatnám, hogy az is különleges ebben, hogy Giscard D’Estaing-t (a Francia Ötödik Köztársaság elnökét) például kollégámnak mondhatom. 

– Élhetné a nyugdíjasok derűs életét, pihenhetne, de nem ezt teszi.

– Megígértem a feleségemnek, hogy ha 70 éves leszek, abbahagyom a munkát. Ezt később pontosítottuk arra, hogy csökkentem. Új tervezési munkát már nem vállalok, azokat folytatom, amik kivitelezés alatt vannak. Hál’ Istennek én még egyetlen munka után sem mentem, mindig engem találtak meg. Sokfelé jártam az országban és külföldön is – Mongóliában, Vietnámban.

– Az Újpesti Közéleti Televízió készített önnel egy 52 részes kisfilm-sorozatot Újpest védett, érdekes épületeiről. Irtózatos mennyiségű adat szerepelt az anyagban. A tudása messze túlnyúlik a városrész határain is.

– Amit az egyetemen meg lehetett tanulni, azt én szorgalmasan meg is tanultam. A gótikát szeretem a legjobban, szerintem az az építészet csúcsa. Annak idején úgynevezett grafosztatikai módszerrel számoltunk mindent. Még nem volt számítógép, csak logarléc, meg vonalzó és ceruza, és azzal szerkesztettük az erőjátékokat. A gótika tipikusan az a stílus, ahol mindent ki lehetett szerkeszteni. A barokk korban is voltak olyan csodák, amelyeket az ember manapság fából el se tudna képzelni, hiszen nincsenek már olyan ácsmesterek, akik ezeket a kötéseket alkalmazni tudnák. Dolgoztam a romhányi Prónay kastély felújításán, amelynek a tetőszerkezete úgy elkorhadt, hogy szétesett. Nem is lehetett rekonstruálni az eredeti facsapos megoldásokat, azokat fémcsavarokkal kellett kiváltani.

Az, hogy Újpestről ennyit megtudtam, azt néhai feleségemnek, a szintén építőmérnök Konrád Gizellának köszönhetem, aki született újpesti volt, és felkeltette bennem az érdeklődést a téma iránt. Már az egyetemen tanköri társak voltunk, ötödik évfolyamon eljegyeztük egymást és diplomázás után összeházasodtunk. Az ő édesapja Újpest város főmérnöke volt 1939-től 49-ig (Újpest 1950-ig önálló település volt). Főmérnöksége ideje alatt épült meg pl. a tűzőrség épülete.

– Kettőjük helytörténeti kutatómunkásságát Újpest Önkormányzata Újpestért díjjal ismerte el. Városvédő munkájáért Podmaniczky-díjjal tüntették ki. Megkapta azt a Csonka Pál érmet, amivel a Magyar Építőművész Szövetség ismeri el a statikusok munkáját. A családban van, aki átveszi az építőmérnöki stafétát?

– A lányom építészmérnök lett, viccesen szólva „feláll a hátán a szőr”, ha meghallja a statika szót. Ő az építészeten belül a városépítészetet, az urbanisztikát választotta, jelenleg a VIII. kerület főépítésze.

– Nagyon fontos önnek a közösség, alapító tagja Újpesten a Városvédő Egyesületnek, a Közművelődési Körnek, elnöke a Helytörténeti Alapítványnak.

– Valamikor a 80-as évek végén, amikor a lányom elsőáldozó volt, együtt jártunk a családdal templomba, ott ismerkedtünk meg Kadlecovits Géza helytörténésszel, aki akkor már kutatásokkal foglalkozott, tagja volt az Újpesti Értelmiségi Klubnak (jelenleg Közművelődési Kör). Mivel a helytörténet a feleségemet is érdekelte, beálltunk közéjük, mert volt ott egy csoport – a Városvédő Kör – amelyik ezzel foglalkozott.  Aztán ebből a csoportból alakult meg 1995. novemberében az Újpesti Városvédő Egyesület. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségén belül működő ÉTE egyik szakosztálya 1995 végén országos konferenciát tartott Historizmus és szecesszió témában a Parlament felsőházi termében.   A feleségemmel felkérésre tartottunk egy előadást Újpest város építészete a századfordulón címmel. Ott ismerkedtünk meg Dr. Czétényi Piroskával, a korábbi Budapesti Műemléki Felügyelőség vezetőjével. Az akkori újpesti városvezetés felkérte őt arra, hogy jelölje meg azokat az épületeket, melyeket építészettörténetileg meghatározónak vél, megvédendőnek tart. Több száz épületet lefotózott, írt róluk pár szót, s ebből mi is kaptunk egy példányt. Láttuk, hogy itt bizony egy csomó érdekes épület van, azokon túl is, amiket a feleségem már ismert. Elkezdtünk kutatni és megtaláltuk pl. a Szent István Patikát, annak bútorait és egy szép maratott üvegű ajtót. Aztán egy másik épület padlásán találtunk régi tervrajzokat, többek közt a városháza nyertes tervpályázatából egy látványtervet. Szép lassan kezdtek összeállni dolgok, az egyikből fakadt a másik. Az újpesti közösség érdeklődő volt, mi pedig örömmel „helytörténészkedtünk”. Aztán a feleségem 2010-ben elhunyt, de nekem ez az érdeklődés, kötődés megmaradt.  Alapítványunk az általános- és középiskolásoknak szervez helytörténeti vetélkedőket (ebben az évben már a huszonhetediket). Ez főleg az általános iskolásokat érdekli, mert szinte valamennyien újpestiek, ez az otthonuk. Most már az a hagyomány, hogy amelyik iskola az egyiket megnyeri, az szervezi a következőt. 

– Ha két mondatban meg kellene fogalmaznia, hogy mit jelent önnek Újpest, mit mondana?

– Az embernek kötődnie kell valahová. 47 éve itt lakom, szeretek itt élni. Bár bevándorló vagyok (ahogy Újpesten mondják: gyüttment), de úgy érzem, hogy Újpest befogadott engem.

Iványi János

Iványi János okleveles Europa-mérnök, statikus. Fotó: Vasárnap.hu

– A statikusság hogy fér össze az istenhittel? 

– A látszatokat nem szeretem. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy aki hajbókol, az feltétlenül istenhívő. Egyszer Mongóliában jártam egy szakmai úton, pont egy májusi időszakban voltunk ott, elvittek bennünket egy szakszervezeti üdülőbe. Égen-földön sehol se ház, se ember, semmi nem volt. Én meg elmentem egyedül barangolni. Amikor az ember ott van a nagy semmiben és a Miatyánk az egyetlen dolog, ami eszébe jut, az érdekes. Akkor úgy éreztem, nem vagyok egyedül.

Amikor a lányom elkezdett hittanra járni, Sebők Sándor, a mostani fóti plébános tanította a gyerekeket. Arra a kérdésre, hogy van-e Isten, azt válaszolta: Látjátok, itt van ez az asztal. Azért van itt, mert valaki elkészítette. Vagy itt van ez a templom, ez azért van itt, mert egy kőműves megépítette. Mit gondoltok, az a világ, amelyben élünk, azt nem kellett valakinek megteremtenie?

Nem vagyok buzgó vallásgyakorló, de hiszem, hogy irányítják a dolgainkat. Római katolikusnak születtem, azt a hitet vallom. Azt hiszem, jobb, ha az ember úgy áll oda a dolgokhoz, hogy nem ő a világ közepe, és amit eddig elért, azt valakinek a segítségével tudta megvalósítani.          

Iványi János publikációi:

Épületszerkezetek méretezése térrobbanás hatására – 1981 (ez alapja volt egy szabadalomnak); Tapasztalatok és ajánlások tartószerkezetek tervezőinek és építőinek – 1998 (megjelent német nyelven is); Újpest lexikon – 2002 (főszerkesztő: Dr. Sipos Lajos); A fóti templom és a romantika építészete 2007 (főszerkesztő Buda Attila és Ritoók Pál); Volt egyszer egy város – Újpest jelentős épületei – 2009. (Bazsó Gábor és Iványiné Konrád Gizella szerzőtársakkal); Hóba írt cinkenyom – 2010 (Konrád Gizella emlékkönyv); Ars Hungarica (MTA) tudományos közlemények – 2014;  Budapest templomai IV. kerület – 2015; Korábban szakmai cikkei jelentek meg a Magyar Építőipar c. folyóiratban, jelenleg rendszeresen ír tanulmányokat az Újpesti Helytörténeti Értesítőben.

Prófusz József

 Kiemelt képünkön Iványi János okleveles Europa-mérnök, statikus. Fotó: Vasárnap.hu