Szentföldi barangolások: az epifánia helyszíne

Abban az időben: Jézus elment Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék nála. Jézus pedig megkeresztelkedett. Mihelyt feljött a vízből, íme, megnyílt az ég, és látta Isten Lelkét galamb módjára magára szállni. És íme, hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik! (Mt. 3,13-3,17). Hívő emberként gyerekkorom óta megannyiszor hallottam ezt a részletet a Bibliából. Festőművészek már számtalanszor vetették vászonra Jézus megkeresztelésének történetét, amely akarva akaratlanul megformálja bennünk az epifánia helyszínéről alkotott képet. Az eredeti helyszín azonban minden képzeletet felülmúl!

Január első vasárnapjainak evangéliumi fejezete a vízkereszthez, azaz Jézus a Jordán folyóban történő megkereszteléséhez kötődik. A Krisztus utáni időktől kezdve művészek ezrei festették meg a nagy eseményt, amelyek mind-mind befolyásolták a gondolatainkat a helyszínről. Tették ezt úgy, hogy a többségük soha életében nem járt a Szentföldön, ezért csak elbeszélésekből és beszámolókból vagy épp a saját képzelőerőjükből táplálkoztak.

 

Pietro Perugino reneszánsz művész 1482-ben készített festménye. (Forrás: www.wikipedia.com)

Aki már volt zarándokúton Jézus földjén és felkereste a Jordán völgyét, láthatta, hogy a híres festmények helyszín ábrázolásai nem, vagy csak részben egyeznek a valósággal. Míg a bizánci kórból származó mozaikokon hatalmas kies sziklákat látunk, addig a reneszánsz korban alkotó Pietro Perugino híres festményén zöldbe borult európai tájat figyelhetünk meg, római kori timpanonos épülettel és diadalkapuval.

A 19. század végi műveken már egészen pontos valósághű ábrázolások születtek, megjelentek a pálmafák, a nádasok és kősivatag is. Persze nehéz megmondani, hogy egy adott táj hogyan nézett ki több mint kétezer évvel ezelőtt, de a tudósok szerint a Holt-tenger és Jerikó szomszédságában található Qasr Al-Yahud nevű zarándokhely környéke Jézus korában is hasonló lehetett.  

2017-ben jött a lehetőség, hogy későbbi feleségemmel és barátokkal meglátogassuk Jézus földjét. Mondanom sem kell, az Izraelből jövő folyamatos aggasztó hírek miatt volt bennünk egy kis bizonytalanság, de az Izraelben diplomáciai szolgálatot teljesítő barátom ezt eloszlatta. Mi több, ahogy elhagyta repülőnk a januári fagyba és ködbe burkolózott Budapestet és közeledtünk Tel-Avivhoz izgatott várakozás lett rajtam úrrá. Lehet, hogy a 22 fok tette, lehet, hogy a Szentföld vallási töltete okozta, de úgy éreztem, mintha küldetésem lenne.

 

Első pillantás a Szentföldre. (Fotó: szerző saját fényképe)

A Jerikó alatt található Jordán-árokban fekszik, Qasr Al-Yahud keresztelőhely, amelyet a kutatók és a régészek a vízkeresztség valós helyszíneként jelölnek meg. A palesztin-izraeli konfliktus kitörése előtt ezrével zarándokoltak ide és a közeli ferences kolostorba a keresztények. Miután Izrael az 1967-es háborúban elfoglalta Ciszjordániát, a zarándokhely körülötti ötvenöt hektáros terület aknamezővé változott. Azóta senki nem járt az területen, kivéve Szent II. János Pál pápát, aki 2000-ben tett látogatást a Szentföldön és az izraeli hadsereg egy kis ösvényt nyitott meg az aknamezőn, hogy a pápa eljusson a Jordán folyóig. 

A zarándokhelyet csak pár éve nyitotta meg az izraeli idegenforgalmi hivatal, miután a terület teljes aknamentesítését elvégezték (Izrael és Jordánia csak az 1994-ben békült ki egymással). A megnyitást megelőző időkben a Genezáreti tó (Galileai-tenger) alatt található Jardenit keresztelőhely állt a zarándokok rendelkezésére.

Az utóbbi időben vita bontakozott ki, hogy melyik hely lehetett az igazi, az eredeti. Nos, mivel Jardenit Galileában található és az Evangélium szerint „Jézus elment Galileából a Jordán mellé”, ezért nem valószínű, hogy ott találkozott Jánossal. Sokkal inkább valószínű, hogy a Jardenittől jóval délebbre, a Júdeai-sivatag szélén található Qasr Al-Yahud nevű hely volt a nagy találkozás és merítkezés valódi helyszíne, amelynek Jordántól keletre eső része Jordánia területe, míg a nyugati része Ciszjordániához tartozik.

A név a „zsidók erődítményeként / kastélyaként” fordítható le. A hagyomány szerint Józsué először itt lépett be először az ígéret földjére, majd megostromolta a pár kilométerrel feljebb elhelyezkedő Jerikó városát (Jerikó falai leomlottak Józsué harsonáitól). Régészek több ezeréves gázlót és erődített fal nyomait fedezték fel a keresztelkedő hely mellett, így nagyon valószínű, hogy egy megerősített átkelési pont volt már Józsué és Krisztus korában is.

 

Az útvonal és a keresztelőhely elhelyezkedése. (Forrás: www.maps.google.com)

Tel-Avivban gépkocsit béreltünk és egyénileg terveztük meglátogatni azokat a helyeket, ahol Jézus járt életében, köztük a Jordán folyót, ahol Jézust megkeresztelte János. Izraelben külön kis térképet adnak arra, hogy hova lehet, hova nem ajánlatos és hova tilos izraeli rendszámú bérelt autóval kirándulni. Qasr Al-Yahud keresztelőhely az etnikai és vallási problémáktól sújtott Ciszjordánia területén, az ún. West Bank területén fekszik a Jordán folyó nyugati partján. Annak ellenére, hogy a terület a Palesztin Hatóság része, több övezetre oszlik: izraeli, közös és palesztin ellenőrzés alatt állókra. Tel-Avivból az 1-es számú autópályán érhető el a helyszín, amely Jeruzsálem külvárosán halad át. Jeruzsálem keleti részétől már Ciszjordániában halad az út, azonban egészen egyedi módon csak az autópálya nyomvonala áll izraeli fennhatóság alatt. Letérni, megállni, csak olyan helyen lehet, ahol izraeli zászló leng, a többi hely nem biztonságos.

 

Az izraeli hadsereg által kilőtt arab páncélgépkocsik roncsai az autópálya mellett, Jeruzsálem közelében. (Fotó: szerző saját fényképe)

Nagy sajnálatunkra Jerikó városát izraeli rendszámmal tilos meglátogatni, erre a Jerikói leágazásnál hatalmas jelzőtábla figyelmeztet. Az 1-es autópálya nagyon mozgalmas: sík tengerparti vidékről indul, míg 20 perc elteltével megjelennek a Jeruzsálemet övező bibliai sziklás hegyek, örökzöld növényekkel. Az út mellett kiégett arab harci járműveket látunk, amelyeket az izraeli hadsereg lőtt ki még az első Arab-Izraeli háború idején, 1948-ban. Negyven perces út után megérkezünk Jeruzsálembe, ahol a giga dugókat magunk mögött hagyva – már Cisztjordánia területén – kacskaringósan kezd az út lejteni. Egyik pillanatról a másikra eltűnnek az épületek, kopár sárgás-vöröses sziklás hegyek között találjuk magunkat.

 

A negyven napos böjt helyszíne a hegyes-dombos Júdeai sivatag, Jeruzsálemtől keletre (Fotó: szerző saját fényképe)

A hőmérséklet a hegytetőn elhelyezkedő jeruzsálemi 13 fokról 22 fokra ugrik. A kietlen hegyek között beduin pásztorok sátrai húzódnak meg, szamár háton közlekedő gyerekeket látni, az út szélén tevék pihennek, mint a bibliai időkben. Útközben izraeli katonai ellenőrző pont józanít ki minket az elképesztő látvány okozta eufóriából. Igen, ez az a Júdeai-sivatag, ahol az Úr 40 napig böjtölt. Ellentétben az elképzeléseimmel nem sík terület, hanem nagyon is hegyes-dombos. Jeruzsálemtől 20 percnyi útra meglepő felirat látszódik az egyik kanyarban: Sea Level (a tenger szintje) angolul, héberül és arabul is kiírva.

 

A tengerszintet jelző tábla a Júdeai sivatagban, útban Qasr Al-Yahud felé (Fotó: www.geographical.co.uk)

A világ geológiai csodája, a Holt-tenger valaha volt medrében ereszkedik az út egyre mélyebbre. A körülöttünk lévő kopár dombok tenger alatti hegyek voltak valaha, a hegycsúcsok pedig a tengerszint 0 méteres pontjai. A jerikói elágazást elhagyva hatalmas Datolyapálma ültetvények sorakoznak a semmi közepén, jobbra a távolban a Holt-tenger víztükre látszik. Az 1-es út mellett, már a -400 méter feliratnál leérünk a kiszáradt Holt-tenger fenékre, és a vidék teljesen síkra vált. A Holt-tenger kiszáradt medre a világ legmélyebb szárazföldi pontja. Az állandóan magas (85 százalék) páratartalom következtében a nap káros sugarai nem érnek el a földig, így az ember bőre nem tud leégni. Mindemellett a sós-jódos levegő a légzőszervi megbetegedéseket is gyógyítja.

 

Az egykori Holt-tenger kietlen medrét néhol datolyapálma ligetek tarkítják. (Fotó: szerző saját fényképe)

Kisvártatva megérkezünk a célunkhoz. Hátunk mögött fekszik Jerikó (az ezer pálma városa), felette tornyosul a Karantel szikla, az Úr megkísértésének helyszíne. Előttünk, amerre csak a szem ellát, víz formálta sziklaképződmények, a valamikori a tengerfenék maradványai. Ebben a katlanban folyik a Jordán, amely Libanonból indul és a Genezáreti tavat elhagyva innen pár kilométerre ömlik a Sós tengerbe, ahol véget ér az útja. Édes vizéért több ezer éve háborúk dúlnak (legutóbb pár évtizede), pedig az átmérője nem több mint 15 méter, a vízmélysége nem haladja meg a 2 métert és az átlagos vízhozama csupán 16 köbméter másodpercenként.

 

Jézus megkeresztelkedésének a helyszíne, a Jordán folyó. (Fotó: szerző saját fényképe)

A látvány leírhatatlan, a nagy kietlen tengerfenék kellős közepén hirtelen egy kis méretű folyócska keresztezi utunkat, amelyet pálmafák, örökzöldek és nádasok szegélyeznek: ez Qasr Al-Yahud zarándokhely. A kiváló infrastruktúrával ellátott központban állig felfegyverzett katonák vigyázó tekintete között jutunk el a Jordán folyóig, amelyhez lépcsősoron lehet lejutni.

 

Fehér galambok Qasr Al-Yahud keresztelőhelyen. (Fotó: szerző saját fényképe)

A központ udvarán jól megtermett, az arra járó zarándokok között bátran kószáló fehér galambok hivatottak emlékeztetni arra, hogy ez az a szent hely, ahol az Úr Szent Lelke galamb képében szállt alá az égből Jézus megkeresztelkedését követően. Voltak, akik egy szál fehér köpenyben tetőtől-talpig megmerítkeztek, mi azonban csak térdig merészkedtünk be, de így is hatalmas élmény volt a 24 fokos januári melegben megmártózni abban a folyóban és azon a helyszínen, ahol Isten fiát megkeresztelték.

 

A bátrabbak teljesen megmerítkeztek. (Fotó: szerző saját fényképe)

Csendben elmondtuk a közös imánkat, és tettünk egy sétát a kis partszakaszon, néztük, ahogy a lelkes zarándokok boldog mosollyal merülnek alá a meglepően hűvös, folyóban, vagy mossák meg arcukat a Jordán vizével és keresztet vetnek. Megannyi féle ember, akik teljes békességben követik Jézus példáját azon a helyen, ahol nem rég még háborúskodás dúlt. Ez valóban az Úr egyik csodája. S bár a zarándokhelyet szépen, rendezetté, kiépítetté tették, a folyó vize a lépcsők segítségével könnyen megközelíthető, „turista barát”, mégis sikerült megőrizni természetességét, szépségét és spiritualitását annak, hogy a sivatag közepén édesvizű folyó csordogál kis nádasokkal, pálmafákkal és magával az élet ígéretével.

Fecske Gábor László