Az örök kritikus Mikszáth Kálmán

1847. január 16-án született a dualizmus kritikai realista irányzatának egyik legjelentősebb képviselője, Mikszáth Kálmán. Összegyűjtöttünk öt klasszikus kedvencet az író műveiből.

Mikszáth Kálmán egy jómódú kisnemesi családba született a Nógrád vármegyei Szklabonyán. Nemzedékeken át evangélikus lelkészek voltak a férfi felmenői. Ezzel a családi hagyománnyal nagyapja szakított, akinek hatására Mikszáth apja vállalkozó lett.

A fiatal tehetség jogásznak készült, el is kezdte az egyetemet, de a diplomát már nem bírta kivárni. A tanulmányok helyett egyre inkább az irodalom kötötte le, ám eleinte elkerülték a sikerek. Házassága korai éveit nyomorogva élték, amelynek válás lett a vége – ezt az író kényszerítette ki, hogy megkímélje szerelmét. A szegedi 1879-es árvíz meghozta a sikert: tudósításaival komoly hírnévre tett szert, és ezután már nem volt megállás. Budapesten is tárt karokkal fogadták a Pesti Hírlapnál, amivel az anyagi helyzete is rendeződött, így másodszorra is oltár elé vezethette feleségét. Országgyűlési képviselő lett, majd a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Éppen a pozíciója miatt látott rá olyan élesen a dualista Magyarország belső ellentmondásaira, és ezekből születtek legértékesebb művei is.

Összegyűjtöttünk öt klasszikus Mikszáth-művet az íróra emlékezve!

 

Tót atyafiak és a Jó palócok

Ugyan két műről van szó, de egy csokorba tartoznak. A 15 kisepikai alkotást magába foglaló Jó palócok 1882-ben jelent meg. A Tóth atyafiakkal (amelyet egy évvel korábban adtak ki) egy napon kell említeni ezt a művet, amellyel végképp megkapta az író a régóta várt elismerést és sikert. A Jó palócok történetei Mikszáth szülőföldjére repítenek minket, ahol a gyermekkori emlékeit meséli el. Szereplői mindkét műnek inkább parasztok, akiket átszőnek a babonák, a különös értékrendjük és természetesen az író irántuk érzett rokonszenve is.

 

Beszterce ostroma

Az 1894-es regényt méltán soroljuk Mikszáth fő művei közé. Eleinte a Pesti Hírlapban jelent meg folytatásokban, majd a következő évben már kötetben is kiadták. Az esemény – Mikszáthra jellemző módon – itt is két szálon fut. A mű főszereplője Pongrácz István gróf, aki a 19. században középkori várúrként éli mindennapjait, menekülve a jelen valóságától. Az irodalom a magyar Don Quijoteként tartja számon Mikszáth karakterét.

 

Szent Péter esernyője

Mikszáth leghíresebb műve 1895-ben jelent meg. A kisregény története itt is két szálon fut: az egyik a glogovai pap és húga, Veronika története, míg a másik a piros esernyő titka, Gregorics Pál és a törvénytelen fia, Wibra Gyuri története. A művet sokszor feldolgozták filmen és színdarabban is. Az első némafilm 1917-ben készült Korda Sándor rendezésével, az 1935-ös verzióban pedig a főszerepet a legendás Básti Lajos játszotta.

 

A Noszty fiú esete Tóth Marival

Az 1908-ban megjelent regény alapötletét egy hírlapi szenzáció adta, miszerint egy milliomos bácskai polgár leányát megszöktette egy dzsentri fiatalember. A lány apja látszólag beleegyezett a házasságba, de az esküvő napján külföldre küldte lányát, így a hozományvadász üres kézzel távozott. Mikszáth ebből született művét többször is filmvászonra vitték, először a harmincas években, Székely István rendezésében.

 

A fekete város

Utolsó nagyregénye egy szájhagyományt vesz alapul, amelyet Mikszáth Görgey István A Görgey-nemzetség történetében talált. Ez Görgey Pál és a híres Lőcse bírája összetűzése, mikor egy vadászaton ugyanazt a szarvast hajtották. A Vasárnapi Újságban két éven át közölték a mű részleteit 1908 és 1910 között, de sajnos azt, hogy könyv formájában is megjelenjen, már nem érhette meg az író. 1910. május 28-án, hatvanhárom éves korába halt meg Budapesten.

 

Kiemelt képünk forrása: Wikipédia

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre!