A Hillsong megújult utat mutat az istendicséretben

Ausztrália évtizedek óta jelen van a keresztény könnyűzene, azon belül is az Isten dicsőítésére született zene térképén. Dalaik meghódították a világot. Zeneszerzőik révén ma is olyat alkotnak, amely irányadó lesz mindenki számára, aki a modern gospel területén végzi tevékenységét. Sikerük természetesen nem a profi hangzásban, a slágeres dallamokban vagy a látványos színpadtechnikai elemekben keresendő, hanem valami „többen”... Ennek jártunk utána.

Az ausztrál elődök – Geoff Bullock, Chris Falson, Rebecca St. James – nyomdokain elinduló, kezdetben mindössze 45 főből álló gyülekezet és a vele egyidejűleg születő muzsika elterjedt az egész világon. Gyülekezeteken átívelő, ihletett szerzeményeik mindegyike Istenre mutat. A bibliai parafrázisok magát az Igét jelenítik meg a hallgató és előadó előtt egyaránt. A Szentírás szava élő, a dalok tolmácsolásában pedig képes eljutni az emberi szívekig, hogy ott elvégezhesse nagyszerű küldetését. Hozzájuk hasonló küldetést tölt be a szintén az ötödik kontinensről induló Planetshakers.

Planetshakers a Vasárnap.hu-nak: A problémáink Isten nagyságáról beszéljenek

– Már jóval azelőtt, hogy megalapítottuk volna a gyülekezetet, elhatároztam, hogy majd egy dicsőítőkből álló közösséget hozunk létre, amely ezáltal más gyülekezetekre is hatással lesz. Én magam szeretem a zenét, és amikor a „Hillsong Music” egyre népszerűbb lett, tudtam, hogy mindezt Isten jóságának köszönhetjük, mert ez a zene behívja az embereket a gyülekezetbe, akik azután meghallják az evangéliumot – nyilatkozta az elindulásáról Brian Houston, a Hillsong gyülekezetének alapítója.

Az első, Ausztrálián kívül megjelent zenei albumuk a „Shout to The Lord” címet viselte. A címadó dalt Darlene Zschech szerezte egy olyan nehéz élethelyzetben, amikor a hite adott számára erőt és bizonyosságot. Darlene volt a Hillsong dicsőítő csapatának első vezetője. Odaadó stílusa, a színpadon is megjelenő dicsőítő attitűdje egyértelműen vonzóvá és hitelessé tette az első évtized megszólalásait.

A Hillsong zenekarára mindig is jellemző volt, hogy a dicsőítésvezető körül egy csapat, más habitusú és személyiségű, kiváló énekhangú dicsőítők szolgáltak. Közülük is kiemelhető talán Brooke Fraser – férjezett nevén Brooke Ligertwood – alakja, aki kisebb kihagyás után 2017-től újra a csapat meghatározó tagja lett. Ő írta annak idején a „Hosanna” című éneket, amely profetikus vízióban festi elénk a dicsőítőkből álló új nemzedéket, amelyik Jézus jeruzsálemi bevonulásához hasonlóan már most ujjongva köszönti a Királyok Királyát.

Aki meghallgatja a Hillsong változatos, szívbe- és fülbemászó istendicséreteit, nem tud többé kívülálló szemlélő maradni. A megénekelt bibliai igék elkísérik a hétköznapok sokszor kiélezett küzdelmeiben, és belülről alakítják át az embert. Az „isteni” ezáltal egyre intenzívebben átsugárzik majd az „emberin”.

A zenei csapat dalai mögött is efféle átalakulás sejthető. Minden egyes zenei szolgáló arcán felfedezhető az imádat és az Isten iránti öröm, amely korábbi lelki átalakulásokat feltételez. Számukra a hozzáállás számít, amely egy koncertműfajú rendezvényből imádatot és dicsőítést varázsol. Jóllehet, egy gitár, egy énekes és egy mikrofon elég ahhoz, hogy elinduljon a közösségi dicsőítés – a Hillsong-dalok között ilyet is találhatunk –, ám a profi hangszerelés és a kristálytiszta hangú énekesek, illetve a jól megkomponált énekek mindenképpen méltóvá válnak arra, hogy Istennek a legjobbat adják, és stílusuk követendő mércévé válik azok számára, akik Isten dicséretére szegődnek el.

 

Forrás: Erős Tibor, Fel Felé – Dicsőítés és keresztény könnyűzene, Kérügma Kiadó, Budapest, 2019.

 

A témában további olvasásra ajánlott írásunk:

Marty Sampson, a Hillsong dicsőítésvezetője megrendült a hitében