Mátyás király a közbeszédben magán viseli a „jó király" minden toposzát, pedig kortársai közül sokan nem szerették az erőskezű, adóemelő reneszánsz uralkodót. A szájhagyomány szerint mindig igazságos, bölcs és nagyszerű ember nyomába eredetünk Kriza Ildikó néprajzkutatóval.
– Mátyás királyról azt tudja mindenki, hogy jó király volt. Hogyan alakult ki ez a közvélekedés?
– Folklorista vagyok, ezért nehezen birkózom meg azzal, hogy mi a történeti tény és mi a fantázia a Mátyás-hagyományban. A Mátyás-hagyomány összességét jellemzi a közhelyszerűség, az általánosítás. Azt gondoljuk, hogy Mátyás király egy zsarnok uralkodó volt, aki életében sok-sok ellenséget szerzett magának. Békétlenségben élt a szomszéd népekkel, és igazából csak a halála után jelent meg Mátyás királyról az a képzet, hogy igazságos és jó, bölcs uralkodó volt, aki a nép érdekét képviselte.
Heltai Gáspár krónikája – Bonfini munkája nyomán – állította össze azt a kis összefoglalót, mely a magyar folklorisztika számára is fontos forrást jelent, mert olyan hagyományt örökített meg, melynek nyomait a 19-20. században a néprajzkutatók is fellelték.
„Éltében mind az egész ország reá kiált vala Mátyás királyra, hogy igen kövély, nagyravágyó, hertelen haragó, és felette igen telhetetlen volna: Megnyúzná és megönné az országot a sok vámokkal és a nagy rovásokkal, mert négyszer rója vala mindeni esztendőben az országot etc. De mihelyt meghala, minden ember ottan dicsírni kezdé őtet. Mert mindjárt meg kezde bomlani a békesség az országba. Ottan megelevenülének a törökek is, és az ország egyik nyavalyából a másikba esék. Akkoron kezdé minden ember megismerni, micsoda jeles fejedelem volt volna az Mátyás király. És akkoron kezdének mind az emberek mondani: De csak élne Mátyás király, bátor minden esztendőben hétszer róná meg az országot etc.”– írja Heltai Gáspár, mely az igazságos Mátyás alakját megalapozta.
hirdetés
Kriza Ildikó néprajzkutatóval beszélgettünk (Tóth Gábor, Vasárnap.hu)
– Hunyadi János mennyire befolyásolta a kialakuló Mátyás-kultusz alakját?
– Mátyás király népszerűsége az apja hőstettei nélkül elképzelhetetlen lett volna, az ő vállán került piedesztálra.
Tény, hogy Hunyadi János udvarában Zsigmond király nagyon fontos szerepet töltött be, és azt a tiszteletet, ami őt övezte, a fia is megörökölte. Hunyadi János néphagyományban betöltött alakja is igen gazdag, kiváltképpen a balkáni népek folklórjában.
– Hunyadi János rejtélyes származása évszázadok óta foglalkoztatja a történelemtudományt. Mit tart számon a néphagyomány Hunyadi János származásáról?
– Arról, hogy ki volt Hunyadi János, meglehetősen keveset tudunk. Antonio Bonfini leírta, hogy már ő is hallotta azt a szóbeszédet, mely szerint Zsigmond király törvénytelen gyermeke volt Hunyadi János. Ő ezt nem tartotta hitelesnek, de száz évvel később Heltainál ez már tényként jelenik meg. A népköltészet műfajaiban nem jelenik meg az az elképzelés, mely szerint Hunyadi János a német-római császár gyermeke lett volna.
Ugyanakkor a nagy törökverő Jankót minden balkáni nép többnyire a saját gyermekének tartotta. A balkáni népek folklórjában Hunyadi János legtöbbször Szebeni Jankóként, magyar vajdaként, vagy bánként jelenik meg. A szerbek nagy királyuk, Stefan Lazarević gyermekének tartják Hunyadi Jánost. A Szebeni Jankó nevet úgy kapta Hunyadi, hogy 1439-ben Nagyszebennél jeles csatát vívott a törökkel. Addigra már egész Szerbiát elfoglalta a török, de nem volt elég nekik a Balkán, a déli Kárpátokon áttörve a gazdag szász városokat kezdték fosztogatni. A seregek élére álló Hunyadi János ezt a csatát nyerte meg. Bravúros hadicseleivel, melyről a szerb históriás énekek abszolút „objektíven” számolnak be. Azt híresztelik, hogy a törökök tízszeres túlerőben voltak, mégis győzelmet aratott felettük. Ezzel a hőstettével lett a szerbek Szibinyáni Jank-ja. Alakja az albán hagyományban is megjelent, ahol Szkander bég fiaként tűnik fel.
– Fiából, Mátyás-királyból hogyan lett „igazságos” uralkodó?
– Az a gyanúm, hogy bizonyos zsarnokság nem állt messze Mátyás királytól, de olyan sok tekintetben segítette elő az ország biztonságát és fejlődését, hogy megkapta az igazságos nevet. Halála utána trónviszály következett be, és állandó torzsalkodás kezdődött, a főurak kirabolták, megtámadták egymás kastélyait, nagy volt az ellentét. Ez a széthúzás végül a török hódoltsághoz vezetett.
Mátyás idejében is voltak belső problémák, mégis egy erős, központosított hatalmat tudott létrehozni, a főurakat pedig úgy tudta a maga pártjára állítani, hogy a fennálló ellentétetek ajándékokkal, funkciókkal letompította, melynek következtében igen eredményes lett uralkodása.
Ha a nemzetközi történetíró hagyományt nézzük, akkor is azt láthatjuk, hogy igen pozitív jelzőkkel illetik Mátyás királyt. A 19-20. században feljegyzett folklórban ugyancsak pozitív képet kaphatunk Mátyás királyról, pedig nem lehet feltételezni, hogy bárki Bonfini vagy Heltai Gáspár műveit olvasta volna. A nép emlékezetében – habár történelmi valóságot nem közöl – az egykori kortársak szemléletével megegyező, a jó király alakjában jeleníti meg Mátyást.
Fadrusz János Mátyás szobra (Kolozsvár, 1902) (Forrás: Fortepan: 10010)
– Az igazságosság után a második közkedvelt, általánosan ismert „tény” Mátyásról, hogy álruhában járta az országot. Ennek a motívumnak van előképe a folklórban?
– A nemzetközi folklorisztikában gyakorta elterjedt motívum ez. A Bibliából is ismert, hogy Jézus Krisztus, ahogy megfordul az egyszerű emberek között, nem ismerik fel. A Jézussal kapcsolatos folklóranyagban ugyancsak ez történik. A Jézus Krisztus és Szent Péterrel a földön járt típusú történetek nem csak Kelet-Európában, hanem még a mai muzulmán területeken is fennmaradtak. Az arab irodalomban pedig Hárún ar-Rasíd az álruhás, aki titokban figyeli a népét. Az álruhába öltözött Mátyásnak tehát hatalmas nagy a nemzetközi előzménye, és későbbi párhuzama is van.
Az, hogy ez Mátyás idejében is ismert folklórmotívum volt, tanúsítja a kortárs Bonfini is, aki leírja, hogy Mátyás kölesárusként ment be a török szultán sátrához, hogy meglesse, mit eszik a szultán.
Az álruhás-Mátyás történetek tehát a saját korában sem voltak ismeretlenek, ugyanakkor még nem olyan szép kerek formában, mint ahogy a későbbi évszázadokban a folklórban megjelent, tehetséges írók és a nép fantáziája által.
– Nem csak Hunyadi János, hanem Mátyás-mesék is feltűnnek Európa más népeinél is. Miben térnek el ezek a mesék a magyar Mátyás-meséktől?
– Természetesen a magyar néphagyomány a leggazdagabb az egész Mátyás-kultuszt tekintetében, de az ő alakja Hunyadi Jánossal egybefonva megjelent minden balkáni népnél is. Sőt, Mátyás király mulatozásáról bolgár hőskölteményekhez hasonló mulatóénekeket is ismerünk. A horvátoknál, szlovéneknél is szép számmal is megtalálható Mátyás alakja a folklórban.
Ami nincs meg a magyar anyagban, az az Orpheus-mondakör hatására létrejött történetek, mely szerint Mátyás király a kedveséért lemegy az alvilágba, hogy megmentse őt. Nálunk ez a hagyományban nincs meg, nem úgy, mint a szlovén folklórban. Amiben szintén igen gazdag a szlovén népköltészet. az az, hogy egyik meséjük szerint Mátyás király halála után a fekete seregben egy barlangban vár arra, hogy egyszer visszatérhessen. Ez a történet elsősorban a szlavón területen maradtak meg, de párhuzamai részben megmaradtak a magyaroknál, a szlovákoknál, sőt a ruszinoknál is.
A ruszin Mátyás-hagyomány különlegessége pedig egy mese, mely szerint Mátyás király egy hatalmas, természetfeletti, madárlábú lénnyel vív csatát, aki el akarja pusztítani Mátyás királyt.
Ezek mesék a magyar folklórban nem voltak ismertek, ma már azonban fordításban hozzáférhetőek.
A Hunyadiak dicsősége egy korszakot jelent az egész magyar történelemben, nem véletlen, hogy a magyar történelem hőse Mátyás király lett. Túlzás nélkül állítható, hogy Európában is meghatározó király volt, melynek hatásai torzulva és erősen kiszínezve, de számos európai nép folklórban megmaradtak.
