Don: Az utolsó pillanatfelvétel

Egyik Olvasónk küldte meg az alábbi verset, melyet egy, a Don-kanyarnál szolgáló ismeretlen katona írt 1942 decemberében. A katonaköltő soha nem ért haza, viszont társai írását lemásolták így verse hazajutott. A doni hősök előtt tisztelgünk, kik idegen érdekek miatt sodródtak messze a hazától, de életüket Magyarország védelméért adták. Dicsőség a Hősöknek!

Az utolsó pillanatfelvétel

Halott csönd kószál a sírok között,
Szél markol havat a keresztek között,
Jég csendül a rohamsisak peremén,
Mi nyugszik a sok fejfának tetején.

Tegnap sok bajtársam harcolt mellettem,
De mára legtöbbjüket eltemettem.
A föld mindnyájukat befogadja,
S hantjával jóságosan eltakarja;

Ám mit súg a halott csönd az anyáknak;
Mit vihet haza a szél az árváknak;
Mély hang csendülhet a hitves szívében;
Mi tartja meg őt hazaváró hitében?

S miközben gondolatom ideér
Testem a hómezőn lassan már nem él,
Soha többé nem jutok már haza,
Gondolj rám a Donnál is, Magyar Haza!

– Ismeretlen katonaköltő, 1942 decembere

Címlapkép: Hadtörténeti Intézet megemlékezése a doni áldozatokra, 2020.01.10. (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)