Székely karácsonyi hagyományok forgataga

Ahogy a világ minden pontján, úgy Székelyföldön is az év legkitüntetettebb időszaka a karácsonyi ünnepkör. Óév utolsó napjait megfűszerezik egy-egy mókás szokással vagy éppen szigorúan betartandó feladatokkal, hogy békés, bőséges új esztendőre virradhasson minden atyámfia. 

Szenteste a karácsonyi szokások újra előtérbe kerülnek. Szigorú szabály a székelység körében, hogy minden családból legalább egy tagnak jelen kell lenni az éjféli szentmisén. Aki pedig otthon marad, Mária radinát kell tartson, azaz virrasztania kell, mint annak idején Szűz Mária tette a kis Jézus mellett. A gasztronómia terén Csíkországban ugyanúgy Mária radinájának nevezik azt a töltött káposztát, amit az éjféli szentmiséről hazatérve, frissen fogyasztanak. Más helyeken kocsonyát szokás ilyenkor lakmározni. 

Gyergyó és Csík vidékein szokás, hogy az éjféli misét követően néhányan elindulnak a barátokhoz kántálni, víg karácsonyi énekeket énekelni. Megesik, hogy az efféle mulatság akár reggelig is eltart, de nem baj, mert a frissen készült pálinkák és a jóféle forralt borok melegen tartják a lelkes dalolókat.

Néhány csíki faluban megmaradt a szokás, hogy a pásztorjátékot nem csak az éjféli mise előtt, a templomban mutatják be. A szereplők kezdve a helyi papnál sorra elmennek betlehemezni oda, ahol szívesen látják őket. Úgy tartják, hogy a csacsinak van főszerepe, hiszen míg a többiek eljátszák az Úr Jézus születésének történetét, ő megdézsmálja az éléskamrákat. De jaj neki, ha valaki megbetegszik, mert akkor viszont ő kell beálljon annak a szereplőnek a helyébe.

Karácsonykor az ünnepi asztalon a disznótoros finomságok mellett elengedhetetlenül ott kellett lennie az almának, a fokhagymának és a mákból készült süteményeknek (rendszerint a karácsonyi bejgli formájában). Ezen felhasznált alapanyagoknak, ételeknek saját jelentése van: az alma a család egységét szimbolizálja. A fokhagyma az ártó szellemeket tartja távol, míg a mák ezer áldást jelent a család apraja-nagyjának. 

Disznóvágás székelyföldön, illusztráció (Gyárfás Jenő: A tél öröme) Fotó: wikipedia.org

A két ünnep – vagyis karácsony és vízkereszt – között számos víg szokással múlatják az időt a székelyek, dacolva a „hideg fogával” (ahogy mondani szokás), s közben melengetik szívüket-lelküket. Ekkortájt szokás szentistvánolni és szentjánosolni járni, amikor megéneklik az ünnepeltet, ki disznótoros vacsorával kell kínálja a kedves vendégeket, akik a köszöntővel megtisztelték őt. 

Az aprószentekelés Székelyföldön a gyermekek és legények körében különösen kedvelt szokás, amikor kora reggel elindulhatnak, hogy a hajadon lányokat játékból fűzfaágakkal megvesszőzzék. Kicsit hasonlít ez a szokás a húsvéti locsolkodásra, ami ugyancsak kedvez a legénynek, de pórul járhat a leány. Aprószentek napján a kedves fenékveréshez versike társul: „Aprószentek, szent Dávid, éljen maga sokáig!” – kívánva ezzel minden elképzelhető jót az ifjúnak, kit „elvernek”, hisz megtehetik. 

Bár inkább babonák a székely újévi szokások, de némelyik rejt magában egy kis rafinériát: úgy tartják, hogy újév napján elsőnek férfi kell belépjen a családi házba, mert ha az első látogató nő, akkor romlást hoz a lakókra. Ugyanez igaz a házból kilépőre is. Csíkban napjainkban is tartják, hogy aprópénzt kell szétszórjon a férfi, amikor belép szomszédja vagy komája házába –  ezzel kívánva bőséges anyagi javakat. Seperni, mosni, bármi házimunkát végezni nem szabad egész újév első hetén, mert a munkával kiseprődik vele a szerencse.  

Az Óév és az Újév határán a régiek közül mindenki kicsit jobban odafigyelt viselkedésére, beszédstílusára, mert az alapján dőlt el, hogy jövedelmező vagy veszteséges lesz-e az ifjú esztendő. Kövessük mi is példájukat, hogy ne csak az új esztendőben, de minden nap áldás szállhasson mireánk!

 

Kiemelt képünk forrása: csomafalva.info