A Diótörő balettelőadása évtizedek óta világszerte a karácsony ünnepéhez tartozik.. Ha felcsendülnek a jól ismert Csajkovszkij-dallamok, mindenkit elfog az ünnepi hangulat, mert december a Diótörő hónapja.
A mű alapjául E.T. A. Hoffman 1816-os A diótörő és az egérkirály című meséje szolgált, ami nem éppen gyermekeknek íródott. Később Alexander Dumas átdolgozásában született meg a Diótörő történetének egy varázslatosan szép, gyermekbarát verziója.
A Diótörőt Csajkovszkij zenéjével 1892-ben mutatták be először Szentpéterváron, ahol éles kritikával fogadták az előadást. Ebben a verzióban egy táncos kivételével csak gyerekek szerepeltek a mesebalettben. Alekszandr Gorszkij 1919-ben felújította a darabot, ekkor került be a szerelmi szál is. A neves orosz koreográfus Mária hercegnő és a Herceg szerepét már felnőtt táncosokra osztotta. Gorszkij találta ki azt is, hogy a végén Marika felébredjen az álomból.
Magyarországon először 1927 decemberében mutatták be a Magyar Királyi Operaházban Brada Ede koreográfiájával. 1954-ig csend övezte a művet, egészen addig amíg George Blanchine feldolgozásában színpadra állítottál New Yorkban, és a 60-as évekre tehető, hogy a Diótörő a legnépszerűbb karácsonyi darabbá vált.
Amikor Blanchine-t egy mecénás megkérdezte, megalkotná-e a Diótörőnek egy újabb, rövidített változatát, ő azt válaszolta, ha bármit is kezd a Diótörővel, azt csak a mű egészét megtartva hajlandó megtenni és ez előreláthatólag nagyon drága lesz. Végül a mecénás negyvenezer dollárral támogatta meg az előadás létrehozását, az összegből Blanchine huszonötezer dollárt az óriási karácsonyfára költött, ami a New York-i Diótörő védjegyévé vált. Amikor az extrém költekezést számon kérték rajta, csupán annyit mondott: „A Diótörő maga a fa”.
De mi olyan különleges ebben az alapjaiban egyszerű történetben, ami azokat is az operába csábítja, akik nem tartják magukat a balettkedvelőknek? A történet egy családi karácsonyi ünnepséggel kezdődik, ahol Marika egy diótörő bábut kap ajándékba keresztapjától. A bábu a kislány álmában életre kel és miután megküzd az Egérkirállyal egy elvarázsolt világba viszi őt.
hirdetésBlanchine-nak talán igaza volt, hiszen a Diótörő nagyszerűsége nemcsak a magával ragadó, fülbemászó dallamban és a csodálatos táncokban rejlik, hanem abban, hogy a képi világával elveszettnek hitt gyermeki lelkületünket feltámasztó karácsonyt teremt a színpadon, amire mindannyian vágyunk, így nemtől, kortól függetlenül tudunk vele azonosulni. A Diótörő szavak nélkül mesél a káprázatos fával, a meleg családi hangulattal és a szüntelenül hulló hópelyhekkel.
Ahogy Déri András, az Operaház karmestere is mondta: „Az egész Diótörő egy megmagyarázhatatlan titok, misztérium. Ez a titok hatja át Jézus Krisztus születését is ”.
Idén A Diótörő bemutatásra kerül a Budapesti Operettszínházban is, ahol 30 év után most először állítanak színpadra ismét balettelőadást. A 11 előadásból álló sorozat december 20-án indul.
Kiemelt kép forrása: Wikipédia
