Folk Iván: Nincs más aki számít, csak Jézus

Folk Iván 1960-ban született Budapesten. Édesanyja hegedülését és éneklését hallgatva hat éves korában elhatározta, hogy zongoraművész lesz. Pénz hiányában a családnak csak a hegedűre tellett. Elég hamar mindene lett a zene. Szülei komolyzenei és dzsessz lemezeit hallgatta. Kilenc évesen a rock and rollba is beleszeretett. Gitárt vett a kezébe, és tanulni kezdte a rádióban halható dalokat. Hangstúdiójában számos hazai keresztény könnyűzenei produkció született.

Kora tizenévesen már dalokat írogatott. Később Kindelmann Győzőa Signum keresztény könnyűzenei katolikus együttes későbbi vezetője – is vett gitárleckéket unokatestvérétől közös nagyszüleik házának környezetében. Iván később zenekart alapított: létrehozta első együttesét, a Black Gold Triót. A középiskola első éveiben a RUM zenekarhoz csatlakozott. Saját dalok és a népszerű külföldi rock-számok alkották a repertoárt. Párhuzamosan a Budai Haydn együttes első hegedűse lett.

Mélyebben találkozva a dzsesszel, felvételizett a Budapesti konzervatórium dzsessz tanszakára, ahol 1981-ben diplomázott. Zenetanárként és professzionális muzsikusként tevékenykedett, fellépett a San Sebastiano-i, Karlovy Vary-i, Dunkerque-i, tatabányai és más dzsesszfesztiválokon és rendezvényeken olyan formációkkal, mint a Bop Art Orchestra, Dés László zenekara és egy különleges duó a zongorista Kökény Miklóssal.

Saját zenekara a SONG 1981-ben alakult és főleg egyetemi klubokban adott koncertet. Saját zenét játszottak, ami a dzsessz, a rock és a klasszikus zene ötvözete volt, némi népzenei behatással. Első saját albuma az Újjászületés volt 1989-ben, amelyet a SONG zenekarral rögzítettek, és amely a világzenei stílus előfutárának tekinthető idehaza.

Ebben az évben Iván Jézus Krisztus tanítványává vált, és ennek gyümölcseként több gospel albuma született. Megalakult a Folk Iván Band, amely végigjátszotta Magyarországot. Iván később ZAFIR néven önálló hangstúdiót épített, ahol hangmérnökként több felvételt készített.

 

 

– Mindig taszított az a fajta vallásoskodás, ami csak a jeles napokon mutatkozik meg. Gyerekkorom hatalmas templomok tövében telt és soha nem találkoztam ott Istennel.

Aztán, ahogy megismertem a történelmet, egyre jobban elhatárolódtam mindenféle vallástól – beleértve a kereszténységet is. A magam útjára léptem és a zene lett az Istenem”

– mondta Folk Iván megtéréséről a Felmentve.hu kisfilmjében.

Egyre jobban érezte az életében azt az űrt, ami tátong az emberek igazi szüksége és a világ állapota között. Az emiatti fájdalmat különféle szerekkel – alkohollal, kábítószerekkel, nőkkel is – próbálta csillapítani. Ám a mámor nem oldotta meg a problémát.

A San Sebastino-i Jazz Fesztiválon történő fellépés során szerzett tapasztalat új irányba terelte az életét. A koncertet egy vacsorameghívás követte, ahol a vendéglátóik mindent kitettek az asztalra, amit csak tudtak. Többféle alkoholt fogyasztottak és különféle kábítószereket. Ennek hatására elég komoly „élményekben” részesültek Iván elmondása alapján, aki úgy érezte, hogy most megvilágosodott, és végre megértette a világot.

De ahogy kezdett elmúlni ez a hatás, és közeledtek a társaival a sportcsarnok felé, óriási fájdalom vett rajta erőt. – Az egész bensőm, mintha ki akarna szakadni. Forgott velem a világ. Közben sikoltoztam belülről, hogy valaki szabadítson meg. Elkezdtem fulladozni. Aztán berohantam a sportcsarnok vécéjébe. És egyszerűen összerogytam a padlón, a vizeletben fekve. Ott tértem magamhoz a földön, nem bírtam felállni, teljesen egyedül voltam – emlékszik vissza a zenész.

– Istent nem ismertem, nem is kerestem, de mégis valami természetfeletti segítségért kiáltottam ott belül. Közben egy hangot hallottam, ami ezt mondta: „Na, eddig jutottál a méltóságoddal. Ennyit ér a te szabadságkeresésed”.

Ez az esemény és több hasonló döbbentette rá, hogy valójában nem ő uralja minden téren az életét. A feleségével is éppen válni készültek. Bár szerették egymást, de a szabados életmód teljesen felemésztette a szépséget a kapcsolatukban.

Folk Iván a korábbi, saját elmondása szerint „pincesound” hangzású stúdiójába kicsivel később egy keresztény zenekar érkezett. Pajor Tamás és zenekara ott akarták rögzíteni az első Ámen nagylemezt. – Cikiztük, szidtuk őket a hátuk mögött. De néhány hét közös munka után mégis megérintett rajtuk keresztül Isten szeretete – vallotta meg Iván.

– Egy olyan erőt tapasztaltunk meg a feleségemmel, amilyennel korábban nem találkoztunk. Elkezdtük érezni a hiányt a szívünkben, hogy van valami őbennük, ami bennünk nincsen meg. Éppen egy nagyon durva házibuli után történt az meg, hogy Isten szólt hozzánk. Egymásra néztünk a feleségemmel, és megkértük Istent, hogy jöjjön be az életünkbe.

Ezentúl Jézus Krisztus legyen a főnök – osztotta meg Folk Iván megtérésük kezdetét.

Egyszerre elkezdték más szemmel nézni az életüket. Iván saját elmondása szerint elkezdték meglátni a bűneiket, amikkel korábban semmit nem foglalkoztak. Egy olyan szeretet jelent meg bennük, amit korábban egyáltalán nem ismertek. Isten szeretete teljesen átformálta a gondolkodásmódjukat.

„Sőt, még a szerelem is visszajött az életünkbe. És bár korábban egyáltalán nem akartunk gyerekeket, de öt gyermek szülei lettünk, akik nagyon fontosak lettek az életünkben.”

Iván úgy látja, hogy új életet nyertek a feleségével: – Mindezt nyilvánvalóan és egyértelműen Istennek köszönhettük – összegezte elhívásukat Folk Iván.

Az Ez az a nap! alkalmak gyakori előadója számos kiváló minőségű zenei projektben hirdeti a zene eszközeivel az evangélium örömhírét, hogy „nincs más aki számít, csak Jézus”.

Arra a kérdésre, hogy vajon mi szükséges a keresztény könnyűzenét játszók életében, Folk Iván úgy felelt, a legfontosabb, hogy a zenélésük szeretetre, Isten szeretetére és embertársaink szeretetére épüljön. Véleménye szerint Magyarországon nincsen igazán hagyománya, kultúrája az újjászületett, keresztény zenének, és a nyugati példák sem mindenben követendők. Mint mondta: – A bibliai Dávid történetéből megláthatjuk, milyen ember „Isten zenésze”, akit ő a legjobban kedvel. Végezetül: énekelj az Úrnak, és „tartsd szárazon a puskaport”.

 

Forrás: Felmentve.hu; Vaconline.hu; Erős Tibor, Fel Felé – Dicsőítés és keresztény könnyűzene, Kérügma Kiadó, Budapest, 2019.

Kiemelt kép: Ezazanap.hu/Sebestyén Gábor