Amit Románia adhatott

Nem szeretem azt a hazai hozzáállást, amely szerint az osztrák határt átlépve még a fű is sokkal zöldebb, mint kis hazánkban, de az az igazság, hogy a román határt átlépve tényleg azonnal észlelhetők az országok közti különbségek – ebben az esetben Magyarország javára...

Csapatépítőnket a gyönyörű Székelyföldön töltöttük a napokban, szebbnél szebb látványban és leírhatatlan gasztronómiai élményben volt részünk. A magyarok lakta településeken rendezett porták, hatalmas vendégszeretet (és sok pálinka) fogadott minket.

Szakmai programjaink miatt Kolozsváron keresztül vitt az utunk, hazafelé már Temesvár felé vettük az irányt. Szép időt kaptunk, így kis hazánk felé a fogarasi ordotox székesegyház giccsesen csillogó arany bádogtetejét már kilométerekről lehetett látni. Ekkor már biztosan tudtuk: románok által lakott területre érkeztünk.

Fogarasi ortodox székesegyház. Fotó: Vasárnap.hu

Az ember azt hinné, hogy a befejezetlen cigánypalotáknál és a hozzájuk hasonló bádogtetős ortodox templomoknál nincs jellegzetesebb. És mégis van! A székesegyház mellett elhaladva sokkolóan nyomják az ember képébe a templom közelében található, a román trikolór színeiben pompázó játszóteret. A látvány okozta trauma miatt garantáltan nincs idő fotózásra – mert nem is hisszük el, hogy ilyen létezik.

Román játszóház. Forrás: ziardecluj.ro

Árnyékolóként funkcionáló, román zászlók fedte mászóka, kék-sárga-piros színekben pompázó csúszdák, hinták és egyéb eszközök. Ha román példára itthon alkotnánk meg a „nemzeti játszótereket”, valószínűleg nácizmussal vádolnának bennünket, ellenben szomszédainknál teljesen természetes a nemzeti lobogó színeibe öltöztetett játszóterek látványa (még a legleamortizáltabbak is ilyenek), biztosítva ezzel a gyermekek helyes ideológián nyugvó szocializálódását – nehogy elfelejtsék, hogy románok.

 

Román játszótér. Forrás: oradesibiu.ro