„Ne dobáld a b***it!” – avagy hol vagytok ti, keresztények?

Az LMBTQ ellen tüntetők közti elkeserítő állapotokról.

Pride. A büszke felvonulók között csupán elvétve találni olyat, akit mondjuk egy 12 év alatti gyerek szeme és lelkivilága számára is fogyaszthatónak találok.

Kordon.

Az ordenáré ellentüntető csőcselék között alig akad ember, akivel közösséget vállalnék.

Keresztény emberként radikálisan állást foglalok az LMBTQ-jelenséggel kapcsolatban. Rengeteg írás született már mindkét tábor (ti. a keresztények és az LMBTQ-támogatók) gondolkodó embereinek tollából. Érveket ütköztettek, vitáztak, olykor kölcsönösen meg nem hallgatták egymást, de nem is ezeknek a véleményeknek számát szeretném most gyarapítani.

Sokkal inkább szólnék most azokhoz a (gyakran magukat kereszténynek valló) felebarátaimhoz, akik kimennek a Pride-jellegű eseményekre, ordítoznak, gyűlölködnek, vagy, ha nem is mennek ki, otthon letapasztják a Caps Lock-ot a billentyűzetükön és minden tudásukat latba vetik, hogy az ékes magyar nyelv legutolsó, alpári bugyraiból előhalásszanak lehetőleg mindent, amit aztán jól hozzávághatnak a melegekhez és mindenki máshoz is, akik „ezeket az állatokat simogatják”.

Állatok.

Mondok egy merészet, nem újat, több ezer évest.

Ezek az emberek azért léteznek, mert az Isten életre hívta őket.

A biológia nem tudja megmagyarázni az ént, a személyt, hogy mitől van éntudatom. Ezt a teremtés pillanatában az Isten teremti bele abba a pici biologikumba, amely a fogantatás pillanatában létrejön. Előhívta, kiszerette az Isten a semmiből azt a személyt. Mindenkit. Azt is, akit te kutyaszarral dobálsz, vagy egyáltalán csak állattá degradálsz. Isten nem tudja az anyagot szeretni. Isten csak személyt tud szeretni, mert maga is személy.

Az egész világ egyáltalán azért áll fönn, mert az Isten irgalmas szeretettel van irántunk. Ha ő nem lenne, nem lenne semmi. És akkor

ki vagy te, hogy a föld alá ítélj bárkit is, akiért az Isten Fia meghalt?

Másik dolog. Képtelenség leülni beszélgetni, vitázni akkor, ha a másik félben – egyébként, sajnos teljesen jogosan – az a kép alakul ki az ellenkező álláspontot képviselőkről, hogy nyájszellemű tömegemberek, akik birkamód követnek valami teljesen elavult ideológiát, ráadásul minden mást nagyjából azonnal felgyújtanának (képletesen is meg valóságosan is), amivel nem értenek egyet, lásd inkvizíció és a többi.

Szeretnék itt és most elhatárolódni az összes gyűlölködő, buzizó, késdobáló anti-pride embertől, mert nem ez a kereszténység, nem ez a keresztény jobboldal!

Ez nem a tévútra tévedt felebarátunk figyelmeztetése! A figyelmeztetésnek mindig az irgalomból kéne fakadnia. Nem ez az oka annak, amiért a kereszténység szembehelyezkedik a melegházassággal, a meleg párok örökbefogadásaival!

Itt is kiemelném, amit annyiszor hangoztatunk a témában, minden fórumon, hogy a személy és a bűnös tett szigorúan különválasztandó. Az embert – tegyen akármekkora ostobaságot – igyekezni kell minden körülmények között szeretni, míg a tettét el kell ítélni. Erre kaptunk parancsot. Természetesen, ha vannak a tettnek következményei, akkor azokat ki kell szabni, avagy hordozni kell, de egyedül Isten az, aki megítéli az embert.

Egy, a hitét komolyan vevő keresztény ember soha nem kéne, hogy gyűlölettel, előítélettel a szívében üljön le vitázni, vagy bármit is csinálni. (Nagyon fontos: ez nem az a fajta elszállt, minden peace” meg love” hippi gondolkodásmód a ’60-as évekből.)

Hol vagytok, okosan érvelő keresztény testvérek? Hallassátok jobban a hangotokat! Legyetek már hegyre épült város! Legyetek szívesek serényebben építeni Isten országát!

A tanítás, amit vallunk, évezredek óta ad biztos keretet az emberiségnek, amely kereteken belül biztonsággal kiteljesedhet. Hisszük azt, hogy az Isten azért közölte a törvényeit velünk, mert olyan mankót adnak, amelyek nélkül – ha saját emberi okosságunkkal kéne egyedül feltérképezni ezeket az igazságokat – az első kanyarban felbuknánk.

A mai fősodratú világ kifordított szóhasználatában a keretek, korlátok és minden egyéb hasonló kifejezés már csöpög a negatív konnotációtól. A nyáron magas hegyekben jártam túrázni. Elmondhatom, hogy 3000 méter környékén minden kapaszkodónak nagyon örül az ember.

Fotó: Biblicalsigns