Mindenszentek napján világszerte mások a szokások

Ha október utolsó napjához érünk, előkerülnek a mécsesek, a virágok és koszorúk, hogy az elkövetkezendő napokban közösen emlékezzünk meg elhunyt szeretteinkről. De még az országon belül is eltérő szokások övezik mindenszentek ünnepét, nem hogy a nagyvilágban, ahol egyes helyeken ez örömünnepnek számít.

Október 31. és november 1. világszerte ünnepnap, és szinte mindenhol másképp emlékeznek meg az elhunytakról. Több mint ezeréves múltra tekint vissza ez az ünnep, és a nevében az ősi kelta hagyományt őrzi. A megemlékezés napjaként 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először.

Hazánkban a református szokás dominál, miszerint fénnyel emlékezünk meg elhunyt szeretteikről – gyertyát gyújtunk a síroknál. A hagyomány onnan ered, hogy régen úgy tartották, ezen a napon kiszöknek a lelkek a temetőből, és a gyertyafény mutatja nekik az utat vissza a sírjukhoz. Szokás feldíszíteni a sírokat virágokkal és koszorúkkal is, hogy a halottak szívesen maradjanak „lakhelyükön”.

A vidéki területeken már izgalmasabb szokásokat tartanak ezen a napon.

A Zala megyei Göcsejben például éjszakára terítenek a család halottjainak, majd az ott felszolgált ételt a szegényeknek adományozzák. A bukovinai magyarok az ételt a sírokra vitték, Csallóközben pedig kalácsot osztottak szét az imádkozó koldusok között. Ipolyban a helyi szokás szerint otthon gyújtottak gyertyát, és azt tartották, akinek először alszik el a gyertya lángja, az lesz a következő, aki eltávozik az élők sorából.

Sok hiedelem is elterjedt az ünnepek kapcsán, melyek valójában az illendőség szabályainak betartását szolgálták. Ha valaki az égő gyertyát áttette az egyik sírról egy másikra, akkor a halott bűne átszállt a lelkére. Ugyan ma már ezek a történetek kevésbé élnek a köztudatban, a megemlékezés szokása évszázadok óta töretlen hagyomány.

Az európai hagyományoktól azonban jelentősen eltérnek más kontinensek szokásai, habár ezek közül nem egy már itthon is megjelent. 

AMERIKA

A halloween világszerte ismert és lassan már mindenhol teret nyer magának. Hozzátartozik az ikonikus faragott töklámpás, és a jelmezes kisgyermekek zsákkal a kezükben járják a környéket édességért. Az amerikai mindenszentek napjának hagyománya abból a legendából ered, mely szerint a halottak ezen a napon visszatérnek a földre, és szörny vagy állat formájában bolyonganak az emberek között. A halandók ilyenkor jelmezt öltöttek, hogy rejtve maradjanak a visszatért lelkek elől.

 

MEXIKÓ

Mexikóban a día de los difuntos, azaz a mindenszentek egy örömünnep, amely még az aztékoktól ered. Ezen a napon az egész család együtt ünnepel, élők és holtak egyaránt. Még ajándékokat is adnak az elhunytaknak, a kisgyermekek játékokat, míg a felnőttek italokat kapnak. Ők nem virágokkal és mécsesekkel díszítek fel a sírokat, hanem világító lámpásokkal, színes papírmasé figurákkal és álarcokkal rakják tele.

 

JAPÁN

A keleti országban a mindenszentek ünnepe nem létezik, de az augusztusi három napig tartó obon és az azt követő daimondzsi okuribi egészen közelít hozzá. A japánok úgy tartják, hogy az obon napjain az elhunytak hazatérnek családjukhoz. Ilyenkor lámpásokkal díszítik fel a házakat, hogy a lelkek hazataláljanak, és füstölőkkel, teával és rizzsel rakják körül az otthoni szentélyeket. A második ünnepen, a daimondzsi okuribi napján a folyóra helyezett lámpásokkal kísérik vissza a holtakat a túlvilágra.

 

Ebben a pár napban szinte az egész világon együtt emlékezünk elhunyt szeretteinkre, még ha eltérő szokásokkal tesszük is ezt.