A stabilitás fontosabb, mint valaha

Nem csak jobboldali, hanem baloldali körökben is reális veszélynek tartják Karácsony Gergely budapesti győzelme után azt, hogy az őt támogató pártok képviselői egymásnak esnek. És ez nem csak Budapesten, hanem az ellenzék által átvett nagyvárosokban is könnyen elképzelhető. Képzeljük csak el azt a helyzetet, amikor mondjuk Eger új szobráról kell megállapodnia a jobbikos polgármesternek és az őt támogató DK frakciónak. Kíváncsi leszek, hogyan vágják át az emlékezetpolitika által szőtt gordiuszi csomót...

Sajnos az ilyen és ehhez hasonló – nem csak szimbolikus, hanem kőkemény anyagi érdekek mentén is zajló – vitáknak leginkább a városaink isszák majd meg a levét. És gondoljuk kicsit tovább a dolgot: mi lenne, ha ez a konstrukció véletlenül 2022-ben is diadalmaskodna? Amikor a viták már nem „csak” egy-egy város életéről, hanem egy ország sorsáról, nemzetközi politikában, szövetségi rendszerekben elfoglalt helyéről szólnak.

Egy ország irányítása, a külpolitika meghatározása során nem férnek bele azok a viták, amelyek eleve kódolva vannak az ellenzéki összefogásba.

Főleg egy olyan nemzetközi környezetben nem, amikor a stabilitás szerepe igencsak felértékelődött. Hogy egy régi klasszikust idézzünk: „a nemzetközi helyzet fokozódik!” A világ szinte percről percre változik, és ezekre a változásokra gyorsan és határozottan kell reagálni.

Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha a regnáló kormánynak világos, hosszú távú és a kabineten belül senki által nem megkérdőjelezett külpolitikai stratégiája van. 

Számtalan esetben láthattuk, hogy a koalíciós alkukban felőrlődő kormányok hogyan veszítenek súlyukból a nemzetközi porondon. A legjobb példa erre napjaink Németországa, amely vergődik az őt évek óta fogságban tartó két párt, az alapelveitől eltávolodott CDU és a pragmatikus politizálásra képtelen SPD szövetségében.

Az ellenpélda ugyanakkor a stabil kormánnyal, világos célokkal és szilárd értékalappal rendelkező lengyel és magyar kormány. Varsó és Budapest is sikeresen növelte nemzetközi befolyását az elmúlt időszakban. Ez különösen a magyar kormánytól nagy teljesítmény, hiszen egy negyedakkora népességű országról van szó, mint Lengyelország.

Mégis Orbán Viktorrral tárgyalnak a nyugati államok vezetői, ha egyezséget szeretnének a V4-ekkel és Orbán Viktort tartja az egyik leginspirálóbb európai vezetőnek a 60 milliós Franciaország elnöke.

A stabilitás és az ebből fakadó világos politizálás tehát a következő évek sikerének egyik legfontosabb kulcsa a nemzetközi politikában. Ne hagyjuk, hogy ezt elvegyék tőlünk!