„Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert bízunk az élő Istenben”– Véget ért a Ratzinger-konferencia

Magyarországon első alkalommal rendezték meg – a Vatikáni Joseph Ratzinger - XVI. Benedek Alapítvány és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara közös szervezésében létrejött teológiai szimpóziumot. A telt házas konferencia második napjáról munkatársaink tudósítottak.

Az első nap előadásain (ezekről bővebben itt olvashatnak) túlnyomó részben a közép- és kelet-európai országok közös múltjából fakadó örökség, a kereszt hordozásának mikéntjét hozták előtérbe a megszólalók. A második napon a jelenre fókuszált a konferencia, tehát a térség gazdasági, társadalmi, politikai és spirituális helyzetére, a Nyugat-Európához fűződő viszonyára, de kitértek konkrét jövőbeli kilátásokra és az Egyház lehetőségeire is.

A németek már nem mernek hazaszeretők lenni

A délelőtti előadók – Hans Joas, Fr. Maciej Hulas és Stefano Zamagni – Európa és a katolikus egyház jelenlegi kapcsolatáról beszéltek, különböző aspektusból megvilágítva a témát.

Hans Joas elsőként a keresztény értékrendről beszélt. Hangsúlyozta, hogy keresztényként nehéz helyzetben vagyunk a mai – leginkább a szélsőséges ideológiák által jellemzett – társadalomban, hiszen hitünk és lelkiismeretük szerint nem vallhatjuk sem a liberális individualizmust, sem a szélsőséges populizmust. Hazájában, Németországban például a második világháború óta a jobboldali nacionalizmus negatív konnotációt kapott.

A németek nem mernek nacionalisták lenni, hiszen azt akaratlanul is összekeverik a náci ideológiával. Joas ezt egy vicces anekdotával szemléltette: „Amelyik európai azt vallja magáról, hogy nincs nemzeti identitása, ő csupán európai állampolgár, rögtön tudjuk róla, hogy ő német”.

Beszélt a kereszténységről, mint morális univerzalizmusról, és arról hogyan lehetünk igazságosan bőkezűek szeretteinkkel, és az ismeretlenekkel egyszerre.

Ft. Maciej Hulas lengyel szociológus ezt követően az életrajzi patriotizmusról szóló előadásában kifejtette,

miért fontos a hazaszeretet, hogy létezik-e még hazaszeretet ebben a globális világban, illetve hogy miért fontos a belső életrajz a személy nemzeti identitásának kialakulásában.

Példának egy csecsemő esetét hozta fel, aki a világháborúban elveszítette szüleit, és az élet elsodorta otthonától. A gyermeknek teljesen új identitása alakult ki, és felnőttként szembe kellett néznie azzal, hogy eredeti és felvett identitása egymásnak ellent mondhat. Ilyenkor fontos a bennünk kialakult életrajz, amely segítségével megérthetjük saját hovatartozásunkat.

Harmadikként az olasz Stefano Zamagni, a politikai gazdaságtan professzora kapott szót.

Ő a személy és egyén szavak közti különbségről szólva hangsúlyozta, ma már szívesebben használja a nyugati köznyelv az utóbbit, mert az egyén szó az embert képes a társadalomtól függetlenül definiálni.

A magzatot is előszeretettel nevezik egyénnek, ezzel utalva rá, hogy a fejlődő gyermek még nem valódi személy, nem rendelkezik gondolatokkal, úgyhogy nyugodt lelkiismerettel abortálható. Ezért is fontos, hogy mi keresztények inkább személyként, mint egyénként beszéljünk a másik emberről.

Beszélt még a testvériség és a szolidaritás közti különbségről; hogy a szolidaritás jó dolog, de nem elegendő, valamint hogy a szabadságnak két fajtája létezik: a pozitív és a negatív szabadság. Önmagában a választások lehetősége nem biztosít pozitív szabadságot – mondta, kiemelve Kína, vagy a Szovjetunió példáját, ahol az urnákhoz járulás még nem jelent, illetve jelentett valódi választási lehetőséget.

Erényetika a gazdaságban

A délután folyamán Baritz Laura szólalt fel elsőként, aki a keresztény gazdaságba vezette be a hallgatóságot.

Az anyagi javak nem számítanak keresztény értékeknek, és sokan úgy vélik, keresztény embernek nem szabad gazdasági kérdésekkel foglalkozni. Baritz Laura arról beszélt, hogyan lehet a keresztény erkölcsöket követve, saját lelkiismeretünknek nem ellentmondva gazdasággal foglalkozni.

A Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban (KETEG) 4 féléves képzést tart a Sapientia Hittudományi Főiskolán, valamint szabadon választható tárgyként működik a Budapesti Corvinus Egyetemen, ennek az egyesületnek a tagja a nővér is.

A KETEG erényetikai gazdaságpolitikát tanít, ami

a haszonközpontú gazdaságpolitikával szemben az erényt a gazdaság olyan eszközeként tekinti, és aminek nem a profitmaximalizálás a célja az egyén számára, hanem sokkal inkább azt keresi, hogyan tudna mindenki jól járni.

A nővér kijelentette, hogy az Egyház támogatja a magántulajdon birtoklását, amennyiben az nem haladja meg az egyén és környezete szükségleteit. A többlet a szegényeket illeti meg.

Az erényetikai paradigma alapja a valódi önszeretet, amikor saját érdekeink mellett a többi ember érdekeinek kielégítése is célunk.

Beszédét egy Pál apostoltól származó idézettel zárta le, arra a kérdésre válaszolva, tulajdonképp mi is a legfőbb feladata a KETEG-nek:

„Hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert bízunk az élő Istenben.”

Az estét záró kerekasztal-beszélgetésen Szőke Péter, a Sant’ Egidio Közösség (Szent Egyes Közösség – a szerk.) budapesti felelőse, valamint Marek Blaza S.J., az Ukrajnai Katolikus Egyetem vendégprofesszora, és Szakács Péter kispap – Ladislav Csontos, a Pozsonyi Egyetem Teológiai Karának professzorának képviseletében – vettek részt.

Szőke Péter arról beszélt, milyen módokon tudunk segíteni a mai világ Lázárainak; arról, hogy mennyire fontos megadnunk ezt a segítséget, és átlépnünk a minket elválasztó küszöböt. Hiszen, ha ezt nem tesszük meg, azt a szakadékot mélyítjük, amely a túlvilágon elválasztja a gazdagokat a mennyek országától (vö. Lk. 16,19-31).

Marek Balázs – aki lengyel pap létére az ukrajnai egyetemen tanít – arra hívta fel a figyelmet, hogy igyekeznünk kell  jó kapcsolatokat kiépíteni azokkal a népekkel is, akikkel sokat viszálykodtunk, kiemelve itt az ukrán-lengyel és a magyar-román viszonyokat.

A konferenciáról összeállítottak egy zárónyilatkozatot, amelyet Ferenc pápa személyesen is megkap.

Fotó: Magyar Kurír