„Nekik mi csak birkák, patkányok, agymosottak, droidok és fasiszták vagyunk”

Apáti Bence publicista, a Magyar Nemzet főmunktatársa az említett lap online felületén írt erős hangvételű véleménycikkben fejtette ki, mi is a tétje valójában a vasárnapi önkormányzati választásoknak, valamint elemzi röviden a jelenlegi politikai közhangulatot és vázolja a lehetséges jövőképeket. 

Írását azzal kezdi, hogy visszaidézi a 2002-ben fennálló helyzetet, akkor a jobboldali tábor elégedett volt, hisz minden jobban működött, mint a szocialista–szabad demokrata kormányzás ideje alatt. Beindult a gazdaság, az ország, úgy tűnt, kezd magára találni. Eközben a balliberális oldal hol pöffeszkedve kioktatta, hol gúnyosan támadta, hol a legsötétebb vészkorszak visszatértét vizionálva rettegett a jobboldali, nemzeti párttól. De petíciózott, tüntetéseket is szervezett és menedzselt, miközben az övéire mint szakértőkre, a demokratikus értékek egyetlen őrzőire hivatkozott. És mégis: a nemzeti tábor úgy érezte, őszintén elhitte, megvan, biztos a győzelem, hiszen az ország jó úton halad, mindenki jobban él, mint a szocik alatt. Mint a cikk írója mondta: 

nyugodtak voltunk. Magabiztosak. Túlságosan is magabiztosak. Túlságosan is nyugodtak. Most már tudjuk, ez óriási hiba volt.

Nem lehetünk nyugodtak, ahogy Kubatov Gábor mondta a legutóbbi Fidesz-kongresszuson: a mai napig hibáztatja magát, amiért az első forduló napján nem tudott elmenni szavazni – külföldön volt –, és nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy lehet, az ő szavazatán is múlt, hogy a Fidesz elvesztette a választást.

Meg kell akadályozni, hogy a fővárost egy Demszky Gábor-klón vezesse és nem lehetünk nyugodtak, mert Budapest Magyarország fővárosa, ahol a szabadelvűek, a liberálisok, a baloldaliak felülreprezentáltak a nagyvárosokban. Hitehagyottak, csalódottak, hiszen régóta csak vesztes csaták és háborúk kelletlen résztvevői, és mert látják, ők is látják, hogy patkányozós Bangónékkal és szimuláló, amatőr színésznő Kunhalmikkal, a földön hempergő Hadházykkal nem lehet háborút nyerni.

De gyűlölik Orbán Viktort, gyűlölik a Fideszt, és mondjuk ki: gyűlölik a fideszeseket. Nekik mi csak birkák, patkányok, agymosottak, droidok és fasiszták vagyunk.

Nekünk kimosta az agyunkat a propaganda, nincsenek önálló gondolataink. Minket demokratizálni kell. Vagy lámpavasra akasztani.

A szerző felidézi, a decemberi tüntetésen látottak megmutatták, micsoda gyűlölet tud a felszínre törni, akkor ugyanis vérben forgó szemekkel mutatták meg, milyen forgatókönyvet tartanának ideálisnak. Hozzáteszi, még mindig rengetegen vannak, akik bár tudják, hogy például Karácsony Gergely egy csetlő-botló szerencsétlen lúzer, akit a szövetségesei is alkalmatlannak tartanak, akit még a barátai is lehallgatnak, akinek fogalma sincs, hol van Csepel vagy a Nemzeti Múzeum, de

mégis olyan olthatatlan gyűlöletet táplálnak a jobboldali, a nemzeti és a konzervatív értékek és emberek iránt, annyira utálják Orbán Viktort és a Fideszt, hogy akkor áprilisban majdnem százezren kimentek az utcára, és most vasárnap is el fognak menni szavazni.

Mert mindegy, ki, csak ne a Fidesz. Apáti Bence szerint ez a választás sokaknak „Budapest visszafoglalásáról” fog szólni, ezzel hídfőállást akarnak teremteni a városházán belül, hogy onnan harcoljanak a kormány ellen. Akkor Karácsony Gergely lesz a főpolgármester és úgy fog viselkedni, mintha minimum kormányváltás történt volna. Ő még a legrosszabb Demszkynél is rosszabb ajánlat.

Apáti Bence írása végén hangsúlyozza: Mindenki menjen el szavazni, mert el sem tudjuk képzelni, vasárnap milyen fontos szavazás vár ránk.

Kapcsolódó írásunk: 

Gyűlölettel kampányolni

Kiemelt kép forrása: Apáti Bence Facebook oldala

Iratkozzon fel hírlevelünkre