Kondor Katalin Magyar Hírlapban megjelent cikkét az az észrevétel ihlette, hogy a napokban több politológus is hangot adott azon véleményének, hogy ilyen durva, alpári kampányidőszak, mint amit kénytelen-kelletlen átéltünk az önkormányzati választásra készülődve, nem volt még Magyarországon. A szerző egyetért ezzel az állítással és írásában kifejti gondolatait korunk jelöltjeiről.
Előkerült itt minden az elmúlt hetekben. „Nőügyek”, közpénzek ellopása, titokban készített felvételek az ellenfél lejáratására, eddig elhallgatott, ám nagyon is a közvéleményre tartozó adatok eltitkolása, a politikai ellenfelek bizonyíték nélküli megrágalmazása, továbbá hazugságok özöne, melyek úgy ömlöttek ránk éjjel-nappal a sajtó híradásaiból, mint amikor a monszun idején keletkező árvizek elborítják a településeket. Sarat hagytak maguk után. Csúnya, piszkos, fertőző dagonyát – fejti ki álláspontját az újságírónő.
A rendszerváltozás hajnalán vendégem volt egy portréműsorban Andorka Rudolf akadémikus, szociológus – írja Kondor Katalin – , ő ismertetett meg egy A. Dawn nevű tudóssal, aki a politikai cselekvés racionális és közgazdasági elméletével foglalkozott, s egyik könyvében az áll,
„a pártok a hatalom megszerzésére nem azért törekszenek, hogy megvalósítsanak egy előre elképzelt politikai programot (…), a helyzet inkább ennek a fordítottja, azaz azért készítenek politikai programot(…), hogy hivatali hatalomhoz jussanak”.
Ez a Down nevű úr harminc év elteltével némiképp módosította álláspontját, mondván, a politikában értékek is szerepet játszanak, de nem tagadhatjuk, hogy a demokratikus politika mindennapjaiban a hatalomért folyik a harc. Erre mondják, no comment!
Kondor Katalin szerint kiábrándultságunk talán ott kezdődött, amikor kiderült,
hirdetésa magyar demokrácia oly magas szintű, hogy megengedi minden félkegyelmű, végzettség nélküli önjelölt indulását. Még csak nevezési szint sincsen, mint ami a sportban például kötelező, ha versenybe száll az ember.
Hiába mondják, hogy ilyen a politika, nem kellene ilyennek lennie, mert ha netán igaznak bizonyul egy rágalom, akkor bármennyire is igyekszik az illető levakarni magáról, a tisztességes és gondolkodó embernél sosem lesz már sikere.
Úgy tűnik, mintha a politikai szereplők jó része ezt elfelejtette volna, mert sokan úgy viselkednek, mint akik biztosak a felejtés aknamunkájában.
Szükség lenne bizonyítékok szolgáltatására, ugyanis a bizalom könnyen illanó valami, s visszaszerezni nagyon nehéz. A hihetetlen vagyongyarapodásokat amúgy már régóta döbbenten nézzük, s ostoba az, aki nem tudja, hogy
a politikai erőknek elsősorban azt kell, vagy inkább kellene vizsgálniuk, hogy cselekedeteiknek, kijelentéseiknek milyen politikai következményei lesznek.
Kondor Katalin írása végén leszögezi: az értelmiségi ember nem adhatja fel önálló véleményét, nem válhat kritikátlan rajongójává a mégoly tehetséges politikusnak sem, viszont elvárja, hogy értékek vezéreljék őket, viselkedésükben pedig az erkölcsi normákat kövessék.
A teljes cikk a linkre kattintva olvasható.
Kiemelt kép forrása: youtube.com
