Oltártól a kameráig: reverendás vloggerek

Az információs társadalom alapkövetelménye, hogy mindenről gyorsan, probléma nélkül, ha lehet, azonnal tájékozódjunk. Amelyik szolgáltató, cég, étterem, ismert személy nem rendelkezik a közösségi oldalak valamelyikével, gyakorlatilag nem is létezik – vagy legalábbis a mai generációk szeretik ezt gondolni. Ebből a hipotézisből kiindulva felmerül az igény az egyház és a papok jelenlétére a „social mediában”. Hogy túl elrugaszkodott lépés-e vagy pont ellenkezőleg a katolizációnak ez a 21. századi módja, arról megoszlanak a vélemények. Beer Miklós püspökkel, Bese Gergő atyával és Hodász András atyával beszélgettünk.

A mai létet, a mindennapokat a közéleti láthatóság igénye hajtja, hogy mindenről és mindenkiről bő információt kapjunk. A média alapvetően képi természetű, a nyelviség csak másodrangú, vagyis törekszik arra, hogy minden fogalmi tartalmat konkrétan megmutasson. Ebből kiindulva kulcskérdés, hogy az egyház és a vallás elvont fogalmait, absztrakt gondolatait hogyan jelenítse meg a média. De egyáltalán: szükség van-e az egyház médiabeli jelenlétére?

A kérdést elutasítók álláspontja az, hogy nem garantált a folyamat pozitív hozadéka: mintha olyat próbálnának bizonyítani, ami már eleve biztos. Az egyházi médiajelenlétet támogatók szerint viszont pozitív eredménye lehet, de nem a megszokott módszereket felhasználva. Fontos, hogy pontosan meghatározzák a célközönséget, az átadni kívánt üzenetet, és hogy az információ átadásához egyedi eszközöket és logikát használjanak.

– Ha visszatekintünk egyházunk történelmére, elődeink mindig használták a „korszerű” kommunikációs lehetőségeket. Gondolok Pál apostol leveleire, az Athénban mondott beszédére az Areioszpagoszon, vagy később a ferences „missziós beszédekre”, de akár a közelmúltban a rádió vagy a televízió használatára, például a Vatikáni Rádióra. Most pedig az internet világában a honlapokon, Facebookon újabb lehetőségeket kapunk, amit fel kell használni – kezd bele Beer Miklós püspök, akinek új vodeóblogja eme jelenség egy friss példája. A nyugdíjba vonult váci püspök keresi azokat a lehetőségeket és feladatokat, amelyekkel ebben az élethelyzetében a környezete hasznára válik. – Fiatalabb barátaim beszéltek rá, hogy használjam a videóblog lehetőséget. Megpróbáltam. A célom nem más, mint jó célok érdekében mozgósítani jó szándékú embereket – tette hozzá.

Beer Miklós

Erről szóló üzenetét és új terveit is egy videóban tette nyilvánossá, melyben elmondta, hogy a papoknak is ki kell lépniük mind a templom falai, mind az egyháztól megszokott kommunikációs sémák és keretek közül. Csatornája július 29-én indult, jelenleg 63 626 megtekintésnél és 1790 feliratkozónál tart.

– Természetesen olyan témákat szeretnék érinteni, amelyek engem is érdekelnek, és amelyek a tapasztalatom szerint a mai társadalmunk időszerű témái. Elsősorban keresztény értékrendem alapján bajbajutott embertársaink megsegítésének különféle lehetőségeit szeretném körbejárni. Számomra cigány testvéreink helyzete, a betegek, magányosok, fogyatékkal élők, hajléktalanok jelentik a sürgető feladatot. Ehhez keresek társakat. Nagyon remélem, hogy a követőim is vetnek majd fel témákat, és tesznek fel kérdéseket – meséli Miklós püspök.

Katolikus véleményvezérek

Senkinek nem kell bemutatni a mai influencer őrületet, azt a népszerűséget, ami körüllengi a jelenséget. Ha olyan személyt sikerül választani a témához, aki hitelesen képviseli azt, ráadásul még hatással is van az emberekre, akkor az információ célba ér. Ezen a vonalon elindulva tehát elengedhetetlen a Katolikus Egyház médiabeli jelenléte, szerepvállalása, és hogy különbséget mutasson tartalom és tartalom között annak érdekében, hogy igényes cikkeket olvassanak az emberek, megválogassák a fogyasztani kívánt tartalmat. Így vélekedik Bese Gergő atya is, aki Papkaland néven működő videósorozatot indított, melynek során együtt utazik autójában a beszélgetőpartnerrel. Kérdésemre, hogy az egyház médiarészvétele szükségszerű vagy túlzás, egyértelmű igennel felel.

Bese Gergő

– Egyházunk nagyon gazdag életet él. Számtalan közösség működik a berkeinkben. A kisbabától az aggastyánig mindenki megtalálja a maga helyét közösségeinkben.

Miért ne adhatnánk hírt róluk? Ez is misszió, megmutatni az életünket azoknak, akik még keresik a maguk útját, vagy éppen a mi megszólításunkra várnak. De nem csak az életünket kell megismertetni a világgal, hisz vannak válaszaink az emberek kérdéseire: család, gyermekvállalás, betegségek, környezetvédelem, függőségek stb. Az Egyház tanítását is el kell juttatnunk a társadalomhoz, minden lehetséges csatornán keresztül. A papság médiaszereplése fontos, mert az emberek velünk találkoznak a plébániákon, szentmiséken, szertartásokon. Nem világi filozófusok, egyháztörténészek állnak a hívekkel szemben, hanem mi, papok. Nekünk is feladatunk beszélni értékeinkről, és akár ütközni ezek védelmében.

Magyarországon szokatlan látvány reverendába öltözött férfiakat utcán, villamoson, étteremben, szórakozóhelyen, tévéképernyőn megpillantani, mert a ’90-es évek előtt nem igazán volt ildomos, ma már azonban új szelek fújnak – magyarázza Gergő atya, aki beszélgetős műsorával nem akart versenyezni más hasonló típusú műsorokkal. – A palettát szeretnénk színesíteni a Papkalanddal. Egyházi témákról, istenkapcsolatról nehezebb beszélgetésbe elegyedni még a profi, kamerát szokott emberekkel is, mert ezek nem szokványos témák. Nem akarok az intimszférába belépni, azonban fontos, hogy a megélt hitünket, keresztény életmódunkat ne rejtsük el a világ elől, mert valljuk, hogy a Hit nem magánügy! – mutatott rá.

Emellett egyáltalán nem elhanyagolható a tény, hogy magához a hír- és tartalomfogyasztáshoz is útmutatás szükséges.

– Az ember hírfogyasztó, sokszor válogatás nélkül falja az információkat. Ebben kell nekünk következetesen a tiszta forrást adni. A célközönség pedig az, aki képes befogadni a Tanítást. Jézus csak azokat tudta tanítani, akik megálltak, meghallgatták és elgondolkodtak üzenetein. Ha pedig életre is váltották szavait, már célba is ért az üzenet – fejti ki Gergő atya.

Szerinte az egyház is hasonló helyzetben van jelenleg, ugyanis sokan kíváncsiak, megállnak, és hallgatják, olvassák a keresztény tartalmakat, azonban amikor a saját életében kerülne sor a változtatásra, például szeretet parancsolata, szegények segítése, lemondás, erkölcsi törvények, akkor azt már nem vállalja. Gergő atya hangsúlyozza a digitalizált világban felfokozott egyházi felelősséget.

A fiatalok nyelvén

Gergő atya szerint a fiatalok helyzete nem könnyű, ugyanis a legtöbb családban hitbeli kérdésekről nem igazán beszélnek, a szívükben azonban ott van a vágy a transzcendens felé. – A mi felelősségünk abban is áll, hogy hiteles válaszokat kapjanak a kérdéseikre – tette hozzá.

Hodász András atya, aki a 777blog.hu munkatársa volt két és fél éven át, illetve az egyik legismertebb médiabeli papnak számít, úgy gondolja, az a kulcsa az egésznek, hogy a fiatalok nyelvén szóljanak a papok is, de azt a választ aják, amit az apostolok is adtak kétezer éve. Számukra ez jelenti azt, hogy megőrzik a Biblia tanítását és továbbadják. De mint minden problémának és felmerülő kihívásnak a megoldását a helyes kommunikáció jelenti.

– Kommunikáció szakot végeztem a papi szeminárium előtt, és ha valamit megtanultam az egyetemen, az az, hogy mindennek az alapja a megfelelő kommunikáció. Meg kell értenünk, hogy mi foglalkoztatja az embereket, és arra kell választ adnunk. Nyílt és egyenes kommunikációra van szükség. Akkor is, amikor az ifi csoportban felteszik a „ciki” kérdéseket, és akkor is, ha ugyanez történik egy tévéstúdióban. Ilyenkor különösen fontos az egyértelműen és őszintén megfogalmazott válasz. Még ha az meglepő is tud lenni néha – szögezi le.

Hodász András

A média vált elsődleges információforrássá

Ma már minden, a közönségét elérni kívánó közösségnek részt kell vennie a tömegkommunikációban, hiszen eljutottunk arra a pontra, hogy az emberek a világról alkotott képüket (majdnem) teljes egészében a médiából nyerik. A média alakítja ki a tudásukat, a nézeteiket, befolyásolja a véleményüket, társadalmi témák esetén az álláspontjukat. A korábban oly’ domináns közvetlen emberi kommunikáció háttérbe szorul. Ha másért nem, az egyenlő médiabeli elérések miatt szükség van az Egyház részvételére is.

– Hiszek abban, hogy ez a közvetlenebb hangvétel sok emberhez eljut. Természetesen elsősorban fiatalokhoz. A vlognak az az előnye, hogy egyszerre sok emberhez tudok szólni „látható módon”. Egy újfajta szószéknek is felfogható.

Keresem még benne a saját stílusomat. Ferenc pápa figyelmeztetését tartom fontosnak, hogy olyan nyelven szólaljunk meg, amit értenek is az emberek. Ez kétségtelenül egy nagy kihívás, hogy az örök evangéliumi értékeket a mai szóhasználatunk fogalmaival „szólaltassuk meg – vélekedik a püspök úr.

Emellett a képiség terjedését is előnyére fordíthatja az egyház – akár prédikációk alkalmával is. Már nem számít újdonságnak képek vetítése prédikáció közben, esetleg egy videó közös megtekintése és elemzése. Ezek egyrészről lehetnek elrugaszkodott próbálkozások, másrészről viszont azoknak a generációknak az információ-szükségletét elégíti ki, akik már a technológia az élet minden területét behálózó időszakában születtek. Már nem elég csak hallani a prédikációt, látni kell, meg kell tapasztalni azt, amiről a pap beszél. Közel kell hozni az emberekhez a mondanivalót.

És ezzel semmi baj nincsen, változnak az igények, a feltételek. Emellett a média egyik – ha nem a legfontosabb –előnye a közvetlenség. A fiatalok könnyedén tudnak tájékozódni, temérdek cikket találnak és olvashatnak el az interneten egy-egy témában. Amiről nem mernek kérdezni, beszélni, mert esetleg kellemetlennek, cikinek éreznék, arról olvashatnak. A vallás, a hit szempontjából ez is pozitívum, sokkal több anyagot, információt és választ találnak az interneten. Mivel nem face to face kommunikáció zajlik, a felhasználók könnyebben leírják a véleményüket, ugyanis az online kommunikáció során kevésbé érzik a felelősséget, felszabadultabb, őszintébb megnyilatkozások születnek.

Online katolizáció

Nem könnyű – feleli Bese Gergő atya arra a kérdésemre, hogy milyen a modern pap szerepében élni. – Híveink többsége idős ember, akik nincsenek hozzászokva a telefonos, laptopos, konditermes paphoz. Szerintük ez nem való a lelkipásztori hivatáshoz. Viszont az unokáik már értékelik mindezt, és nekik fontos, hogy az életükbe bekapcsolódjon a pap. Én ezért megyek velük moziba, szórakozóhelyre, születésnapi összejövetelekre, mert így válok a mindennapjaik részévé. Sokkal könnyebb Jézust elvinni közéjük, ha benne élek a világukban. Természetesen nevelő célzatú a jelenlétem, előttem igyekszenek nem csúnyán beszélni, türtőztetik magukat a mértéktelenségektől – meséli.

Ezenkívül az élet számos területéhez hasonlóan – oktatás, egészségügy – az Egyház is lépéshátrányba került a fejlődéssel szemben, az evangelizáció több pólusúvá vált.

– A személyesség mellett ott vannak az online lehetőségek: honlapok, blogok, videók, képmegosztók, közösségi oldalak állnak rendelkezésünkre az ügyet képviselve.

Egy jól összerakott kép, egy szentírási mondat gyakran többet ad és üzen, mint tíz perc prédikáció. De nem lehet a közösségi offline élményt lecserélni az online világgal! – véli.

Kinek szól: hívőnek vagy „külsősnek”?

– Fontos a sajátjaink fejében is rendet tenni – szögezi le Gergő atya. – A vasárnapi keresztények igen csak furcsán tudnak nyilatkozni Egyházról, Istenről, pápáról stb. Nekik teljesen összeegyeztethető például az ezotéria a hitükkel, vallásosságukkal, nem is gondolják, mekkora veszélynek teszik ki magukat. Folyamatosan tanítjuk híveinket, de persze üzenünk a körülöttünk lévő embereknek is. A tapasztalatom az, hogy bizonyos ügyek, témák mentén nagyon jó beszélgetéseket lehet nem vallásos emberekkel folytatni. Nagy eredmény, ha legalább náluk a negatív sztereotípiákat sikerül helyre tenni. Ha pedig az ellenérzések begyógyultak, már a szív is nyitottabb – fejti ki.

Hodász atya természetesnek veszi, hogy ne csak az egyházon belüliekhez szóljanak.

– Természetesen célom volt, hogy ne csak az Egyházon belül jusson el az üzenet, hiszen Jézus maga szólít fel minket a Bibliában: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az Evangéliumot!”. Ezért is vágtam bele az online jelenlétbe. Ma már az internet is a világ része – szögezi le.

Misevlog és Keresztény tanösvény

Az atyák megmozdulásain kívül azonban számos ilyen projektet látunk kibontakozni. Böjte Csaba ferences szerzetes Keresztény tanösvény videósorozatot indított, hogy mindenki kellőképpen fel tudjon készülni a jövőre megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. A sorozat negyven részes: az első tíz hét a Hiszekegyről, a második a tízparancsolatról, a harmadik a szentségekről, míg a negyedik az Istennel való személyes kapcsolatról, az imádságról fog szólni. Böjte Csaba az egyik legnépszerűbb atya, közvetlensége és kedvessége sokakat inspirál.

Böjte Csaba

Fábry Kornél atya misevlogot indított, egy olyan sorozatot, melyen keresztül bárki megismerkedhet a római katolikus szentmisével. Az atya azoknak ajánlja a sorozatot, akiket érdekel a szentmise, de nem mernek részt venni rajta, mert nem tudják, hogyan kell viselkedni. Szeretettel várja azokat is a csatornára, akik járnak misére, de felmerültek bennük bizonyos kérdések. Fábry atya minden videója kapcsán lehetőséget kínál a kérdések beküldésére, melyekre majd videóban válaszol.

Fábry Kornél. Fotó: Vasárnap.hu

Üzenet a fiataloknak Bese Gergő atyától

„A közösségi média beszippant, elrabolja az időd, az életed. Barátságok, családi kötelékek szakadnak meg azért, mert kifolyik az idő a kezed közül. Tessék letenni az okoseszközöket, és kimenni a parkba futni, sétálni. Jót beszélgetni a családtagokkal, fizikai munkát végezni, és helyes időbeosztást felépíteni. A függőség nagy baj, nem csak az alkoholnak, a dohányzásnak, a kábítószernek lehet rabjává válni, sokkal rosszabb a digitális függőség. Kezelése ma még kezdetleges, de a digitális detox fájdalmasabb minden másnál. Az időbeosztás mellett a kapott információmennyiséget komolyan szűrni kell, nem kell mindent befogadni, nem kell mindent elhinni! Végül pedig találd meg, hogy a közösségi oldalakon keresztül hogyan tudsz hasznos tagja lenni a veled kapcsolatban állókkal! Ha rajtad keresztül jobb emberré vált valaki, már érdemes volt felmenni az internetre.”