Hodász András: A kutatási eredmények a reintegrációs terápia álláspontját erősítik

Nehéz boncolgatni bizonyos kérdéseket a 21. század nyugati világában, mert egy rosszul leütött betűért olyan sötét liberális sarokban találhatjuk magunkat, ahonnan stigma nélkül már biztosan nem távozhatunk. Pedig a homoszexualitás igenis fontos kérdés. Olyan világban élünk, ahol több tucat ország halálbüntetést szab ki érte, egyszersmind olyanban is, ahol az új inkvizíciót a #metoo kottájából vezénylik. Tehát világunk igen szélsőséges hely e téren is.

Lehet egyáltalán az LMBTQ-témáról hiszti és elfogultság nélkül beszélni?   

Magyarországon az évente megrendezett Pride alkalmával uralja a közbeszédet a „másság”, a homoszexualitás kérdése. Ilyenkor „mellette” vs. „ellene” szekértáborok alakulnak ki, és olyan indulatok szabadulnak fel, amikre egyébként senkinek semmi szüksége nincsen.

A Pride nem a témát boncolgatja, csak erőszakosan nyomul, majmolja a nyugati mintát, megfeledkezve arról, hogy mindig is a balliberális politika játékszere volt.

Hodász András a Magyar Kurír oldalán hangsúlyozta: a katolikus egyház tanítása szerint „a homoszexuális irányultság nem bűn, a cselekedet viszont a Biblia egyértelmű tanítása szerint igen”. 

Bizonyítást nyert: nincs „meleggén”

Az ismert katolikus pap a közelmúltban publikált, mérföldkőként is jellemezhető tanulmányra utalva kifejtette:

ez a tanulmány lényegében a reintegrációs terápia képviselőinek álláspontját erősíti meg,

nem találtak ugyanis egy meghatározott „homoszexuális gént”, és megállapították, hogy ha létezik is genetikai hajlam, nagyrészt a környezeti tényezők tehetők felelőssé az egodisztonikus (az egóval nem összhangban levő) vágyak kialakulásáért. 

A tanulmány megállapítja, hogy a genetikai markerek közül mindössze öt kapcsolható össze szignifikánsan az azonos neműek iránti vonzalommal, de a kutatók szerint még ezek is távol állnak attól, hogy egyértelműen meghatározzák a személy nemi preferenciáit. Tulajdonképpen ezeknek nagyon kis hatásuk van, összességében a résztvevők által megnevezett homoszexuális viselkedés kevesebb mint egy százalékában játszhattak szerepet – írta Hodász András, majd hozzátette:

ez azt jelenti, hogy a nem genetikai alapú tényezők – mint a környezet, a neveltetés, a személyiség – jóval jelentősebbek annak befolyásolásában, hogy az illető milyen szexuális partnert választ, csakúgy, mint a személyiség, a viselkedés és a fizikai jellemzők esetében. 

Szentírásban a válasz

Az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára hangsúlyozta: „Isten szeretete minden teremtményére egyaránt kiárad, és nem szűnik meg soha. Isten ugyanis arra vágyik, hogy mindannyiunkkal szerető közösségre lépjen, erre vagyunk meghívva fajtól, nemtől, bőrszíntől, politikai hovatartozástól függetlenül.

Hogy ezt a szeretetközösséget hogyan nyerhetjük el, arra pedig a Bibliában találjuk meg a választ.”

 

Forrás: Magyar Kurír. Fotó: 777blog.hu, Vágvölgyi Gergely.

Olvassa el ezt is: 

Székely János: Ne kényszerítsék arra a társadalmat, hogy házasságnak kelljen nevezni az azonos neműek együttélését!