A tekintély legfeljebb a szabadosságra jelent veszélyt

Nemcsak a világ értelmezése választ el a liberálisoktól, de „egyszerű” szavak megközelítésében is óriási szakadék tátong közöttünk – írja Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a Demokratában.

A kortárs liberálisok azért kárhoztatják az autoritást (a tekintélyt), mert abban veszélyt látnak a szabadságra (sokkalta inkább a szabadosságra) nézve, és mint ilyet, antidemokratikusnak láttatják. Ugyanis azt feltételezik, minden embert az ókori görögök által izothümiának nevezett késztetés, a másokkal való egyenlőség elismerésének vágya hajt – nem pedig a rend vagy a biztonság iránti óhaj. Magyar szempontból talán kissé sajátságosan furcsa, de Metternich egész jól ragadta meg a dolog lényegét: 

az idealisták célja olyan létezés biztosítása minden egyes egyén számára, amelyben teljesen független lehet minden tekintélytől, minden akarattól, kivéve a sajátját.

Jövendölésének tartalma ma már (sajnos) nem áll messze a valóságtól. A maga szempontjából alappal írja ezért a kicsit már valóban túlidézett Francis Fukuyama, hogy a liberális demokrácia azért olyan jó, mert „a liberális demokrata állam úgy értékel minket, ahogy mi értékeljük magunkat”: tehát kifejezetten rossz az, ha van bármilyen felsőbb tekintély, amely értéket, erkölcsöt támaszt saját magunk megítélésének mércéjeként. A tekintély­elvűséget így „zsarnokságnak” állítják be, ami viszont óriási tévedés.

Tehát bár a két fogalom egyáltalán nem azonos, „antidemokratikus” vonásai miatt a tekintély a modernségben folyamatos támadás alatt áll, tiszteletét és elismerését a liberálisok folyamatosan erodálják. Nyelv- és szóhasználat, közoktatás, gyermeknevelés, állatvédelem – életünk valamennyi zegét-zugát, az összes társadalmi alrendszert áthatja a totális infantilizálódás.

A posztmodern liberalizmus hívei nem hiába akarják olyan elementáris erővel felszámolni értékeinket. Eltörlendő a hagyomány, a tekintélytisztelet – és persze a család meg a „társadalmilag ránk erőltetett nemi szerep” is: mert a pater familias tekintélyének családon belüli megtörésével lehet a legnagyobb pofont adni az autoritasnak.

Érezzük jó mélyen a csontjainkban: ez az egész tekintélyrombolós-egyenlőséges dolog abszurd, ellenkezik az ember természetével és összeegyeztethetetlen a társadalom szükségleteivel. A tekintély rehabilitálására van szükség – boltban, családban, közösségeinkben: kezdjük el ott, ahol lehetőségünk van rá!

A teljes írás itt olvasható. 

Fotó: demokrata.hu