Tömegeket gyilkoló okostelefon

Az okostelefon ugyan lassabban öl, de biztosabban és tömegméretekben. Nem tűzpárbajban, kirívó esetektől eltekintve nem is a száguldó vonat elé csalva áldozatát, hanem kommunikációban, illetve annak hiányával ember és ember közti kapcsolatokat – írja Ballai Attila a Magyar Nemzetben publikált írásában.

Minden olyan kommunikációs helyzetbe, ahol korábban szavakkal, beszéddel, gesztusokkal is bizonyíthattuk, hogy összetartozunk, mára beférkőzött az okostelefon. Az életünk szinte minden területét kikérte magának a mindenre alkalmas telefonunk, amellyel ébredünk és fekszünk, sőt éjszaka is randizunk vele.

– Az elmagányosodás soha nem látott mértéket kezd ölteni, amit már kezelni kell, hogy a társadalomban élő ember még ember maradhasson. A fiú nem a lány kezét fogja, a papa és a mama nem a gyerekét, hiszen mindenkinek csak két keze van, azzal meg a gombokat kell nyomkodni, különben végzetesen kimaradunk az információáramlásból – körvonalazza példákkal is alátámasztva a szomorú valóságot Ballai Attila.

Arról már szinte szégyen is beszélni, hogy az okostelefonon művelt kommunikáció színvonala milyen szintet üt meg, a tartalom ürességével találkozni pedig fájdalmas. A telefonhasználat okozta közlekedési balesetek a rombolásnak csak kisebb szeletét teszik ki.

Eltűntek az ünnepeink, kialakultak a „békésen egymás mellett élő” családok, szerelmespárok, barátok. A társas kapcsolatainkat csak a telefonon kezdjük megélni. És miközben függőségünk tárgyát markolásszuk, észre sem vesszük, hogy egyedül maradunk.

– Napjaink valósága ez. Az emberiség története során nem kerültünk olyan szoros, általános, tömeges, folyamatos és intenzív függésbe tárgytól, mint a harmadik évezredben az okostelefontól – mutat rá arra a jelenségre a cikk szerzője, amelyben talán saját káros attitűdünk nyomait is felfedezhetjük.

A teljes cikk itt olvasható.

 

Forrás: Magyar Nemzet