Elsőként – még az elnökválasztási kampány alatt – Donald Trump került célkeresztbe, amikor is orosz üzleti kapcsolatait az amerikai média a korrupció lehetőségét sejtetve tálalta, és meglebegtette az orosz titkosszolgálati kapcsolat eshetőségét is – idézi fel a szakértő.

A második hadművelet már Európában zajlott, aminek során az osztrák Szabadságpárt vezetője, a bevándorlás ellen radikálisan fellépő Heinz-Christian Strache teljesen gyanútlanul sétált be az előre felállított csapdába. Az osztrák és a német sajtó közvetlenül az EP-választás előtt szivárogtatta ki azokat a két évvel korábbi, ibizai nyaraláskor készült felvételeket, amiken egy magát orosz milliárdosnak kiadó nőnek Strache, kampányának támogatásáért cserébe, állami megrendelések elnyerését helyezte kilátásba.  A kirobbant botrány miatt kénytelen volt lemondani alkancellári posztjáról, és pártja éléről is távozott – olvasható a cikkben.

Majd írásában a szerző nagy vonalakban a néhány héttel korábban Olaszországban történt akciót eleveníti fel.  A radikális, bevándorlásellenes Liga vezetőjét, Matteo Salvini belügyminisztert egyik legbelső bizalmasán keresztül támadták meg. Gianluca Savoini egy titkos hangfelvétel szerint két ismeretlen olasz és három orosz férfival több tíz millió eurós korrupciós ügyről beszélgetett azon a találkozón, amire állítólag Moszkvában került sor.

Mindhárom akció kísértetiesen hasonló forgatókönyv szerint valósult meg, ami a volt elhárítási tiszt szerint azt is jelentheti, hogy azonos agyközpont dolgozta ki a célszemélyek megbuktatásra, de minimum meggyengítésére irányuló támadások részleteit.

A történetek közös vonása, hogy a negatív főszereplő orosz. „Érdemes rögzíteni, hogy Oroszország Putyin elnök vezetésével az ezredforduló óta ismét visszatért a világpolitika színpadára. Az orosz elnök ügyes külpolitikájával a Szovjetunió megszűnését követően a szétesés szélén tántorgó országot ismét világhatalmi tényezővé tette” – jegyzi meg.

hirdetés

Horváth József kitér arra is, hogy az orosz vezetés minden államban a rendelkezésére álló összes, legális és illegális eszközzel érvényesíti érdekeit. Mint fogalmaz: az orosz titkosszolgálatokról sok minden elmondható, de az nem, hogy amatőrök lennének; nehezen képzelhető el, hogy az általuk végrehajtott illegális műveletekről – főként kiemelt fontosságú célszemélyek esetében – a tudtukon kívül hangfelvételek készüljenek.

Gerhard Schröder volt német kancellárt, valamint Wolfgang Schüssel és Christian Kern volt osztrák kancellárt nevesítve a szakértő úgy gondolja, érdemes megvizsgálni, hogy az orosz vezetés miként fizeti ki azokat a politikusokat, akik támogatják gazdasági-politikai céljaikat.

Összegzésében Horváth József hangsúlyozza: „ha az első három konzervatív, bevándorlásellenes politikussal szembeni, oroszoknak tulajdonított akciót és a három baloldali vezető orosz karrierjét összehasonlítjuk, akkor már el kell gondolkodnunk azon, hogy valójában kik állhatnak a lejáratási műveletek mögött”.

Álláspontja szerint az oroszellenes és a migrációt támogató erők környékén lehet keresni a lejárató akciók megrendelőit.

A teljes írás itt olvasható.