Trianon

Otthon a Kárpát-medencében

Feltehetően bűntelen nemzet nem létezik, mi magyarok is sok mindent elrontottunk itt, a Kárpát-medencében. Nyilván abban is megvan a magunk felelőssége, hogy szétdaraboltattunk Trianonban, kérdés persze, hogy másokéhoz képest mekkora ez a felelősség. Sietek leszögezni, mielőtt valaki nemzetárulózni, vagy idegenbérencezni kezdene: a trianoni diktátumot, ahogy mindenki, aki egy kicsit is kívülről próbálja nézni ezt a tragédiát, magam is mélységesen igazságtalannak tartom. Könyvtárakra rúg ennek az irodalma, én nem is szeretnék mást, csak néhány kevésbé ismert aspektusra felhívni tisztelt olvasóm figyelmét.

A trianoni folyamatból sok minden már évtizedekkel korábban előre látható volt. Nem véletlen gróf Bánffy Miklós a korszakot kitűnően, olvasmányosan leíró regénytrilógiájának címe: „Megszámláltattál… És híjjával találtattál…Darabokra szaggattatol”. Az sem véletlen, hogy Koós Károly már 1911-ben a következőt írja: „De a magyar állameszme részére sem hódíthatjuk meg az oláhságunkat többé, amióta tőszomszédunk a szabad, nemzeti és hatalmasan fejlődő Románia. Mai helyzetünk az, hogy a zárt sorokban, egységes vezetés alatt és öntudatosan előrenyomuló oláhsággal szemben az erdélyi elszegényedett, fáradt és reményvesztett magyar társadalom lépésről-lépésre, lassan de folytonosan kénytelen visszavonulni minden téren. Sorsunkat előre látjuk, és csodára nem számíthatunk.”

A román érzékenységre tekintettel mondom, hogy Koós a középkor óta folyamatosan a történelmi népnevet használta, akkor ennek még nem volt sértő vagy gúnyolódó konnotációja, mint ma. Persze, központi kérdésként a parlamenti obstrukcióba gabalyodott budapesti vezető réteg akkor sem olvasta Koós írását, mint ahogy a tragédia megtörténte után is figyelmen kívül hagyták bölcs szavait, és a „Nem, nem, soha!” fájdalmasan őszinte, de teljesen terméketlen és illuzórikus, ezért zsákutcás jelszavába feledkeztek. Még József Attila is bedőlt a közhangulatnak, verset írt „Nem, nem, soha” címmel 1922-ben.

Ezzel szemben a józanabbak már akkor tudták, hogy addig, amíg a helyi közösségek nagyobb része – románok, magyarok, szászok, cigányok – Erdélyen nem érzékeli együtt jogtalannak és igazságtalannak a trianoni tragédiát, nem is lesz sem tartós, sem igazságos jóvátétele annak. Sem Bécsből, sem máshonnan.

Egy kevéssé ismert példa: kisebb politikai vihart kavart Romániában néhány éve, hogy egy fájlmegosztón megjelent egy videó, amelyben máramarosi románok átkozzák a trianoni döntést. A hír pikantériáján túljutva a tényeket megvizsgálva teljesen érthető lett végül, hogy őket is ugyanaz a tény zavarja, mint minket, magyarokat: teljesen esetlegesen, a helyi közösségek megkérdezése nélkül csatoltak el tizenhárom román falut a Máramarosi közösségtől, amely a mai napig is a kisebbség nehéz kenyerét eszi, immár Ukrajnában.

Trianon nekik is ugyanúgy fáj …

Kelemen László