Különlegesen pocsék állapot

Vajon mivel „érdemeltük ki", hogy az Unióban szinte csak nekünk legyen erkölcsi értelemben hazaáruló ellenzékünk? Honnan ez a különlegesen pocsék állapot, amivel nap mint nap szembe kell néznünk? – teszi fel a kérdést Fricz Tamás a Magyar Nemzet oldalán megjelent cikkében. A választ a XX. század első évtizedeiben létrejövő polgári társadalom talapzatán gyökeret vert liberalizmusban, valamint a későbbi internacionalista kommunizmusban kell keresnünk.

A DK, az MSZP és a Momentum képviselőinek európai uniós viselkedését Fricz Tamás már nem kívánja tovább kozmetikázni. Cikkében egyértelműen kijelenti: a kormánypárti képviselők bizottsági alelnökké választásának megakadályozása színtiszta erkölcsi hazaárulás, amelyre más európai ország ellenzéke soha nem vetemedne.

„Mégis honnan az a különlegesen pocsék állapot, amellyel idehaza nap mint nap szembe kell nézniük a magyaroknak?” Fricz Tamás két történelmi okra vezeti vissza a nemzetet belülről rágó vírus jelenségét.

Az egyik az, hogy a XX. század első évtizedeiben létrejött polgári társadalom talapzatán a liberalizmus – a liberális polgárság és értelmiség elutasító volt a magyar nemzeti tradíciókkal szemben, mert azokat elavultnak, visszahúzónak és atavisztikusnak tartotta. Vagyis Magyarországon

a XX. században egyfajta nemzetietlen, kozmopolita-globalista típusú liberalizmus honosodott meg – írja a szerző.

A másik ok a kommunizmus háza táján keresendő. Amikor a Kádár-rendszer puhulni kezdett, előbb az úgynevezett demokratikus ellenzék, majd az SZDSZ környékén a nemzettudattal szemben álló, kozmopolita liberalizmus erősödött meg és uralkodott el (újra) Magyarországon, amelynek szellemisége – lappangva – mindvégig itt is maradt, és a Momentumban reinkarnálódott.

Az 1989–1990 közötti rendszerváltás tehát nem söpörte el a demokrácia útjából.

Mégpedig a rendszerváltó elit hibájából. Emiatt a kártékony politikai-ideológiai szemléletmód velünk maradt, és kitartóan alakítja a közéletet – a nemzetközi színtereken is.

A leváltott rendszer szemléletmódja újratermelődik, és útjába áll mindennek, ami nemzeti és demokratikus – összegez Fricz Tamás, aki szerint a magyar baloldal kommunista gyökerű, vagyis nem nemzeti, hanem ellenkezőleg: internacionalista. Ne csodálkozzunk rajta, hogy egyáltalán nem értik, mit jelent a nemzettudat.

A magyar bal- és liberális oldal kéz a kézben járva, nagy lelkesedéssel, erős meggyőződéssel és hittel támad a saját nemzetére – mutat rá a szerző.

A teljes cikk itt olvasható.

Forrás: MN; Fotó: MTI