Lélekből épült egyházmegye

Mint arról hírt adtunk, Ferenc pápa pénteken Marton Zsoltot nevezte ki a Váci Egyházmegye új püspökévé. Ha a korábbi főpásztor püspöki szolgálatának eredményeit próbáljuk számba venni, valószínűleg nem annyira új építményekben lesz gazdag a lajstromunk, sokkal inkább a lelki kincsekben.

Nehéz olyan embert találni, aki ne őrizne valamilyen kedves emléket Miklós püspökkel kapcsolatban. Felnőttek és gyerekek iránti közvetlenségét jól jellemezte, hogy a püspöki szentmisék kivonuló asszisztenciájától lemaradva szívélyesen köszöntötte a jelenlévőket vagy lepacsizott a gyerekekkel. Mindenkihez volt egy jó szava.

„Hirtelenkedése” átjárta egész püspöki szolgálatát: bárkinek szüksége volt valamire, azonnal segítségére sietett valamilyen megoldást találva a problémára. Ez a mindig megtapasztalható készsége minden bizonnyal a cserkész lelkiségből ered. A közeli munkatársak számtalanszor hallhatták a Timur és csapata úttörőolvasmánynak példázatát a váci püspöktől, amelyből nem az ideológiát kívánta hangsúlyozni, hanem „a fogjunk össze és tegyünk valami nagyon jót a szükséget szenvedőkkel, akik körülöttünk élnek” akcióját.

A gazdasági válság éveiben nem egy család lehetetlen anyagi körülmények közé került a hamis ígérettel felvett devizahitelek törlesztőrészleteinek egekbe emelkedése miatt. Beer Miklós püspök ekkortájt meghirdette a feladatot, hogy minden család karoljon fel egy másik családot a környezetében. Mindig arra ösztönözte a híveit, nem járhatunk becsukott szemmel a közvetlen környezetünkben. Az ilyen másokra odafigyelő tevékenységünk a legnagyobb jézusi jel a kereszténységünkről. Beer Miklós püspök ebben látta a misszió és az evangelizáció magvát.

Soha nem kedvelte a gyakorlati „szeretet-haszon” nélküli jámbor cselekedeteket. Ismert mondása, hogy nem kell ahhoz Lourdesba,  Fatimába vagy a Szentföldre zarándokolnunk, hogy Jézussal találkozhassunk. Ezeket némiképp felesleges pénzköltésnek gondolta.

Ám lelkes híve és szószólója volt annak, hogy minden ház kertjében legyen egy kis veteményes. Ha ilyen van, akkor nem lehet akkora szegénység, hogy valaki éhezzen. E tudatosság mentén elindította a Vidékfejlesztési Irodát, ami az őstermelőket egyházmegyei szinten fogja össze, segítséget nyújtva nekik termékeik értékesítésében. Másrészről minőségi árut kínál a vásárló híveknek és nem hívőknek egyaránt.

Segítségnyújtása kiterjedt a fiatalok felé is. Elég csak az egyházmegye drogprevenciós tevékenységére gondolnunk, ami már évek óta menti meg a fiatalokat. Ugyanígy jelen van az egyházmegyében az alkoholista mentőszolgálat és a börtönpasztoráció is.

A kórházlelkészi szolgálat fejlesztésével és önkéntesek bevonásával a betegek és haldoklók közelébe akarta elvinni Jézus szeretetét, megmutatva, hogy az Úr ebben a szenvedésekkel telített helyzetben sem hagyja el őket.

Beer Miklós püspöknek egyik legkiemelkedőbb tevékenysége a cigánypasztoráció területéhez kötődik. A váci püspök szüntelenül hangsúlyozta, hogy a roma családokat és embereket fel lehet és fel kell emelni a sokszor hátrányos szociális helyzetükből. Ebben fontosnak tartotta megőrizni és ápolni a cigányság kultúráját és értékeit. A cigánypasztorációs tevékenység közös nevezője mindig Isten volt, aki előtt cigány és nem cigány teljes egységben lehet. Nagy érdeme van a Váci Egyházmegye Szamaritánus Szolgálat Intézményfenntartó Központ létrejöttében is.

A püspöki kar egyházzenei referenseként fontosnak tartotta, hogy minőségi, lélekkel teli egyházzene szólhasson a templomokban. E szándék mentén alakult át a Karolina Általános Iskola püspöki kórusiskolává, amely biztosítani tudta a Szent Cecília Kórus utánpótlását és a szent liturgia szolgálatát.

Ugyancsak a váci püspök érdemei közé sorolandó, hogy az országban egyedüli módon útjára indította a Keresztény Könnyűzenei Képzést a püspökség szárnyai alatt, hogy a képzésen résztvevők magas szakmai színvonalon végezhessék könnyűzenei kántor feladataikat. Vallotta: letagadhatatlan, hogy a keresztény könnyűzene létezik, és generációk imája forr egybe ezekben a művekben, ezért felemelendő a műfaj. Ám a műfajok közötti kiszorítósdiban soha nem állt egyik oldal mellé sem, mert úgy gondolta, minden műfajnak megvan a helye az egyházban.

Reform elképzelései között említhetjük meg az akolitus képzést, amelynek során felnőtt, házas férfiak köteleződnek el az egyház szolgálata mellett a közösségekben. A papnevelés területén egyre jobban jelentkező fehér foltok helyére az elkötelezett akolitusokat és diakónusokat küldte, hogy a hívek ne maradhassanak lelki táplálék nélkül. A „hadrafogható papság” képzése érdekében előszemináriumot hozott létre a kispapok számára, hogy lelki elköteleződésük megalapozott és átimádkozott, hosszútávú döntés lehessen.

Az ifjúságpasztorációban is sok érdeme van a nyugdíjba vonult főpásztornak. Amellett, hogy éltette a Váci Egyházmegyében működő, folyók mentén szerveződött ifjúsági közösségeket, ifjúsági közösségvezetőt hozott létre az utánpótlás miatt. A Kovászolóból kikerült, vezető adottságokkal felruházott fiatalok valódi kovászai lettek az egyes közösségeknek a különböző városokban, falvakban.

Az egyházmegye területén tevékenykedő polgármesterekkel kiemelten jó kapcsolatot ápolt, emiatt a helyi egyházközségek mindig otthon érezhették magukat a saját településükön. Az egyes közösségek találkozása érdekében pedig útjára indította az egyházmegyei találkozókat.

Az egyházmegye megújulása kiemelten szívügye volt a váci püspöknek, ezért egyházmegyei zsinatot is kezdeményezett számos lelki eredménnyel. A mai világ kihívásaira adott zsinati válaszok naprakésszé tették az egyházközségeket a valódi feladatok megtalálásában.

A világ problémáira is érzékeny püspök – Ferenc pápa lelkületéhez is igazodva – mindig sürgetőnek találta a körülöttünk lévő teremtett világ megmentésének feladatát a személyes felelősségre hívva fel a figyelmet. Mindenki tehet azért, hogy ez a világ szebb és jobb lehessen.

Sajnos sok esetben a társadalommal és a világgal kapcsolatos kijelentéseit, azok cselekvésre késztetése és gyakorlatiassága miatt, számos esetben félremagyarázták, ki-ki a saját szája íze szerint értelmezve azokat. Megfogalmazott kijelentései miatt nem egy esetben felkapottá vált a médiában is. Azt a püspök benyomását keltette, aki kész a világgal való párbeszédre. És talán nem tévedünk sokat, valóban az is volt.

Talán sokan emlékszünk az előző választások előtti püspöki „béke-üzenetre„, amellyel semmi esetre sem akart politikai területre evezni, de azt fontosnak tartotta, hogy tüntető és nem tüntető igyekezzen megőrizni emberi méltóságát. A migránskérdésben is radikális állásponton volt Beer Miklós püspök, aki még a püspökségre is befogadott három menekültet, közülük kettő még ott megkeresztelkedett.

Az emberek szeretete mellett az állatokat is kedvelte. Az ajándékba kapott bárányai és szamara a püspöki kert megcsodált élőlényei voltak. És jóllehet a püspöki kert aljnövényzete megérezte a háziállatok jelenlétét, a gyerekek és a családok örömmel tettek egy kis sétát a „püspöki vadasparkban”.

Miklós püspök amellett, hogy számos templomot és közösségi teret újíttatott fel, illetve iskolákat vett át egyházmegyei fenntartásba, hogy az egyház az oktatás területén is kivegye a részét, mégis a „lelki templom” felépítésének volt a híve egész püspöki szolgálata során.

A Vasárnap.hu kérdésére, hogy mégis mi az ami számára a legnagyobb öröm az elmúlt tizenhat év püspöki szolgálatából, Beer Miklós azt felelte: „Annyi szeretet kaptam ezekben az években. Az örömöt, ahogy fogadtak és körülvettek bárhova is mentem. Ez a szeretet volt a legnagyobb élményem.

A másik örömöm, hogy mennyi munkatársunk van! Lehet, hogy a papság létszáma csökken, de kétszer annyi munkatársat kaptunk a hitoktatók, akolitusok, diakónusok szintjén. Virágoznak a Caritas csoportok, sokan dolgoznak az iskoláinkban. Ezeket és őket köszönöm meg a Jóistennek.

Amiért pedig nagyon hálás vagyok, hogy az egyházközségeink közötti jó kapcsolatot is sikerült erősíteni. Így már nem elszigetelten, egymástól idegenül éljük meg keresztény hivatásunkat. Jobban átérezhetjük, hogy közünk van egymáshoz, felelősek vagyunk egymásért!”

Kiemelt fotó: Magyar Kurír