A szélsőséges liberálisok a kommunizmus örökösei

Szalai Attila Magyar Hírlapban megjelent írásának alapvető felvetése szerint az immáron harminc éve megszűnt kommunizmus helyére egy új ideológia lépett, amely ahhoz hasonló veszélyt jelent Európára. Ez pedig nem más, mint a szélsőséges liberalizmus, amelynek képviselői napjainkban gyakran egyfajta édeskés nosztalgiával emlékeznek meg az államszocialista korszakról, és a hétköznapi politikai csatározások terén sem restellnek olyan eszközökhöz folyamodni, amelyeket a kommunista rezsimek használtak korábban. 

A cikk szerzője szerint a különbség csupán annyi, hogy a küzdelem más terepen és köntösben történik ma, ugyanis napjaink liberális szélsőségesei a különböző

„elnyomottnak definiált kisebbségi csoportok és szubkultúrák virtuális felszabadítását”

tűzték zászlajukra.

Mindennek jegyében azonban olyan politikát folytatnak, amely közösségeinkre – a családra, az egyházra és a nemzetre –, illetve az ezek által képviselt értékekre bomlasztó hatással van. 

Szalai Attila írásában rámutat arra, hogy ezek az ideológiák máig magukon viselik a kommunizmus nyomait és hatásait. Mint fogalmazott, „a balosok és a liberálisok” még napjainkban is

„a kommunizmus kipárolgásait inhalálják nagy lelkesen”.

Vagyis ők nem ítélik el azt az diktatórikus ideológiát, amely több mint hetven éven keresztül telepedett rá Európa nemzeteire, s gátolta meg az egyéni és kollektív jogok érvényesülését, illetve a nemzetek és népek önrendelkezését. 

Figyelemreméltó megállapítás az is, hogy míg a 20. századi náci és fasiszta diktatúrákat az európai társadalom szinte egésze elítéli, a kommunizmus esetében ez nincs így.  A radikális baloldali értelmiség ugyanis mind a mai napig – a valósággal és a tényekkel is dacolva – védelmezi a kommunista ideológiát.

Mint írja: „a kommunizmus iránti neomarxista és balliberális lelkesedés következtében mindmáig nem került sor nemzetközi bíróság felállítására a kommunista rendszer és működtetői gaztetteinek elszámoltatása végett. Annak ellenére, hogy a kommunizmus emberiségellenes bűntetteit éppen úgy el kellene ítélni, mint az a nácizmus tekintetében Nürnbergben megtörtént. A hasonló megközelítés azonban rendre a világ „haladó köreinek” felháborodását váltja ki, akik úgy vélik, pusztán a bosszúvágy és – a balliberális oldalon elhangzott ez is – „barlanglakói gyűlölet” vezérel bennünket”.

„Mi pedig, e rendszer áldozatai nem akarván, hogy holmi trogloditáknak könyveljenek el bennünket, húztunk egy vastag vonalat a múlt fölé, és tulajdonképpen békén hagytuk az egészet, történészi feltárásokra bízva a dolgot. (…) Az utóbbi időben olyan érvek is felbukkantak, hogy a társadalmat nem érdekli a kommunista bűnösök felelősségre vonása. Csakhogy amennyiben a bűntettekért elmarad a büntetés, az tragikusan deformálja a társadalom moralitását, és ennek következményei beláthatatlanok lehetnek.”

Ezekkel a véleménydiktátorokkal szemben küzdeni kell, és fel kell hívni a figyelmet az általuk képviselt veszélyekre, máskülönben – a szerző szerint – ismét beköszönthet a baloldali autoritarianizmus korszaka.

A teljes cikk itt olvasható el. 

Iratkozzon fel hírlevelünkre