Nagyszombat türelmetlen csendje

Kelemen Imre atya az esztergom-budapesti főegyházmegye irodaigazgatója Nagyszombat csendjének fontosságára is felhívta a figyelmet a nagyhét katolikus liturgiáját bemutató sorozatunkban. Sokszor nem tudunk ezzel a csenddel mit kezdeni, mert azonnali válaszokat akarunk. Ám ezeknek az időszakoknak is mély értelmük van.

Nagyszombat a csendes várakozás ideje. Nincsen semmiféle hivatalos liturgia vagy szentmise ezen a napon. Hasonlóan ahhoz, ahogy Jézus meghalt Nagypénteken a kereszten, és látszólag nem történt semmi.

Az evangélium elbeszélései alapján

az emmauszi tanítványok ebben az időben indulnak el Jeruzsálemből,

hogy valami munkát keressenek. Átélik, hogy az, akiben hittek, és reméltek, meghalt a kereszten. Vége mindennek. Az eddigi hitük egy pillanat alatt porrá égett, feladtak mindent.

Jézus ezen az úton csatlakozik hozzájuk, meghallgatja és tanítja őket. Rámutat, hogy ennek kellett megtörténnie a próféták írásai alapján. És ezután szembesülnek azzal a ténnyel, hogy Jézus feltámadt. Azonnal visszatérnek, hogy megosszák a többiekkel az örömhírt.

Nagyszombat azonban még az öröm előtti kínos várakozás érthetetlennek tűnő ideje. Jézus meghalt. Vajon lesz-e feltámadás? Mi persze már tudjuk, hogy van feltámadás, de a liturgia segít bennünket abban, hogy ezt a „most mi is van” állapotot minden sejtünkben átélhessük.

Ilyenkor nem történik semmi a liturgiában.

Esetleg a reggeli és az olvasmányos imaórát szokták ünnepélyesen imádkozni a hívek jelenlétében, valamint egész nap lehetőség van a szent sírt meglátogatni. Ám ez a „látszólag semmi” olyan,

mint a zeneművekben hallható szünet, amely után valami csodálatos következik…