Vén Európa: „Az ellenzék jelentős része már előre letett az EP-választásról”

– Milyen forgatókönyvek valószínűsíthetők a Fidesz további, európai néppárti tevékenységét illetően? Ha a Néppárton belül kisebbségben maradnak a kereszténydemokraták, akkor lesz ott „helye” a Fidesznek?

– Minden a májusi választás eredményén múlik. Orbán Viktor világossá tette, hogy a választási után dől majd el a kérdés. A politika világa dinamikus, folyamatosan változik. Ha a választáson a Néppárt azt a visszajelzést kapja, hogy a liberális szárnya nem szerepelt jól, akkor változtatásra fog kényszerülni, több teret enged majd a kereszténydemokratáknak. Politikai szükségszerűségből. Ha a néppárti vezetés úgy látja, hogy kiegyenlítettek az erőviszonyok, akkor folytatja útját a baloldal felé.

– Mi a mélyebb oka Weber pálfordulásának, jobbközépről a balközépre való nyitásának? Mi készteti hivatalos nagy riválisa, Frans Timmermans kegyeinek keresésére?

– Két Weber létezik. Az egyik a konzervatív bajor politikus, a másik az Európai Néppárt csúcsjelöltje. Jelenleg ez utóbbival találkozunk, aki mindent megtesz a bizottsági elnöki szék megszerzéséért. Nagy kérdés, hogy ha ez sikerül, melyik Weber ül majd be abba a bizonyos székbe. Weber kampánya a régi keretekben gondolkodik, vagyis a jobb és a baloldal dominanciájára és együttműködésére épít. Ezért igyekszik jó kapcsolatot ápolni a szocialistákkal. Ezek a régi keretek azonban felbomlóban vannak. S ez Weber rövid távú sikerét is veszélyeztetheti, ugyanis, ha a megszokott keretek már most borulnak, nem éri el a célját, nem lesz EB-elnök. Ha sikerül elérnie, hogy megválasszák, a saját mozgásterét már jó előre leszűkíti a riválisokkal való szoros kapcsolat miatt: csak azt az utat járhatja, amit Juncker. Így pedig egész biztosan nem látjuk majd azokat az új elképzeléseket, amiket Weber – többnyire konkrétumok nélkül – ígér. Így kérdéses, hogy viszontlátjuk-e újra a bajor konzervatív Webert.

– Kérjük, kommentálja Kovács Zoltán államtitkár csütörtöki kijelentését, melynek lényege: a pártpolitikai törésvonalak már nem az ideológiák, hanem a migráció mentén alakulnak.

Éppen a már említett régi gondolkodási keretek meghaladásáról van szó. A migráció egy olyan ügy, amiben nem nagyon lehet mellébeszélni. Aki megpróbál mellébeszélni, arról a választók tudni fogják, mit képvisel igazából. Elindult ugyan egy kommunikációs kampány, amely azt hangoztatja, hogy a migrációs válság véget ért, azonban ezt a régi keretek fenntartására törekvő elit képviseli a saját politikai érdekében. Líbiában újabb válság van kibontakozóban, Görögországban migránskaraván szerveződéséről szólnak a hírek, a tavalyi évben is több mint 150 ezer illegális határátlépést regisztráltak a külső határokon. Ezek sajnos nem a válság végét jelzik. Az EU pedig még mindig nem talált megfelelő válaszokat ezekre a kihívásokra. Ez a következő Európai Parlament és Bizottság feladata lesz, a választók pedig ennek tudatában adhatják majd le a voksukat májusban.

– Reális-e az LMP európai zöldekhez való csatlakozásának kérdése? Beengedik-e vajon soraik közé a Jobbikkal szövetkező kis pártot?

– Philippe Lamberts, az európai zöldek társelnöke februárban azt mondta, hogy ha az LMP elindul a Jobbikkal való együttműködés felé, akkor elválnak útjaik az Európai Zöld Párttal. Az LMP és a baloldal a Jobbik hazai és európai kanonizálására törekszik, nem az ideológiai közeledés, sokkal inkább a választási matek miatt. Ezt nyugaton nem igazán nézik jó szemmel, nem értik, miért van erre szükség. Az ellenzék jelentős része pedig láthatóan már előre letett az EP-választásról. Az őszi önkormányzati választásokra készülnek. Ez azonban taktikai hiba lehet: ha nem veszik komolyan a kampányt, azt a szavazók is leveszik, s azt érzik majd, hogy nem komolyan vehető erőkről van szó. Ha ezért rosszul teljesítenek, az ellenzéki szavazóbázis kiábrándulhat és bizonytalanná válhat – ami ősszel újabb kudarcokat hozhat.

– A romániai magyarok (nem hivatalos adatok szerint) 10-15 százaléka rendszeresen román jelöltekre szavaz a választásokon. Számíthatunk-e az EP-választáson is erre a tendenciára – illetve van-e jelentősége?

– Nem hivatalos becslésekről lévén szó, nehéz ezt előre látni. Nyilvánvalóan akár egy-két mandátum is múlhat ezen. A nagy kép szempontjából a kérdés sokkal inkább az, hogy a választók a régi vagy az új keretek szerint szavaznak-e.

– Az EU-ból kilépőfélben lévő britek részt vesznek-e az EP-választáson? Ha igen: mi történik majd, ha októberben mégis kilépnek?

– A brexit kérdése a hét legfontosabb európai témája volt. Rá is nyomta bélyegét az EP-választási kampányra. Alapvető jelentősége van ugyanis, hogy a britek részt vesznek-e a májusi választáson. Részvételük teljesen felboríthatja az előre jelzett erőviszonyokat. Ugyan a briteket arra kérik, ne foglaljanak állást olyan kérdésekben, amelyek kilépésük után is befolyásolják az EU-t, megtiltani nem lehet nekik. Ez pedig egy olyan eszköz lehet a kezükben, amivel az egyébként igen szűk mozgásterüket tágíthatják – elég, ha belengetik, hogy egyik vagy másik kérdésben ők lesznek a mérleg nyelve. Akár a következő bizottsági elnök kiválasztására is hatással lehetnek: ha a Munkáspárt kiemelkedően jól szerepelne, akkor a baloldal kerekedhetne felül az EP-ben. S komoly vitákat robbanthatna ki, hogy a győztes politikai oldalt a britekkel vagy nélkülük kell megjelölni. A brit kormány ugyan igyekszik május végéig kilépni, de a folyamat el is húzódhat. Ha októberben távoznak, akkor az olyan lesz, mintha még egy EP-választást tartanánk – ismét megváltoznak az európai erőviszonyok.