Székely Attila: Ébredésért imádkozni

Ébredésre van szüksége a kereszténységnek, valamint annak felismerésére, hogy az új generációk megszólítása nélkül elfogyunk – hívja fel a figyelmet Székely Attila.

Ébredésért kell imádkoznunk – idézte Bogárdi Szabó István református püspök zsinati gondolatát a Reposzton megjelent cikkében Székely Attila, megjegyezve: milyen jó ezt hallani. A lelkipásztor írásában leszögezi: itt kezdődik minden: „az egyház, nemzet, közösség, az egyén élete, a jövőnk, szolgálatunk értelme”. 

Ébredésre van szükségünk, vagyis annak felismerésére, hogy Isten jelenléte és szeretete nélkül üres az életünk – írja találóan Székely Attila. Hozzáteszi: Vele nyer értelmet minden, az életünk, szolgálatunk, erőfeszítéseink. Igazat ad Bogárdi Szabó püspöknek, aki azt mondta; a legszentebb hagyomány és a legnagyszerűbb kezdeményezés is kihűl, ha Istent nélkülözzük benne.

Székely arra figyelmeztet: a rendszerváltozás óta rengeteget változott a körülöttünk lévő világ, gyülekezeteinkben pedig riasztó jelei vannak annak, hogy a még éppen vallásos közegben nevelkedett generáció, akik a templomba járó, szolgáló közösség túlnyomó többségét alkotják, megfogyatkozott, s helyüket nem veszik át újak. Olyan generáció ért szülői korba, akiknek már sokkal kevesebbet jelent – ha jelent egyáltalán – a Biblia, a keresztény értékrend. Önkritikus módon hozzáteszi: a hagyományosan „hittanos”, avagy fiatal korosztályok megszólításán túl nem sok mindent teszünk az új generációk érdekében.

„Különösen nagy szükség lenne a férfiak, apák erősítésére és bevonására, ha lehet, ők még fájdalmasabban hiányoznak közösségeinkből, én legalábbis azt látom, hogy az én korosztályom egész egyszerűen nincs jelen az egyházban”– írja Székely Attila. Joggal kondítja meg a vészharangot, amikor úgy fogalmaz: „ha nem tudunk nyitni feléjük, ha nem tudjuk „beszeretni” őket fogyatkozó gyülekezeteinkbe, félő, hogy egyházunkkal kapcsolatban visszafordíthatatlan és döbbenetes változások szemtanúi lehetünk”. 

A teljes írás ide kattintva olvasható.