Amikor a zsigeri gyűlölet kitört a hozzászólások világából, és fizikai agresszióban nyilvánul meg, már nem fordíthatjuk el udvariasan a fejünket. Ráadásul van hatásos, erős, ámde békés válaszlehetőségünk is.
Az ellenzék egy jelentős részében zsigeri gyűlölet munkál, amely Miskolcon a felszínre tört. Az elmúlt egy évben ez a gyűlölet újságok hasábjain és kommentfolyamokban fortyogott. Újságírókat, jobbolodali szavazókat, kormánypárti politikusokat fenyegettek, miközben átolvasták az Alinsky-összest, és kellően kiképezték magukat az aktivistaképzőiken – ahogy a Latte blog szerzője fogalmaz.
Aztán „őket láthattuk szánkót rugdalni és rendőrsorfalnak feszülni decemberben”, mármint azokat, akik „egy túlkapásoktól vissza nem riadó, elnyomó hatalom képét harsogják, miközben maguk modern kori Szamuely-fiúkként rezzenés nélkül hoznának statáriális ítéleteket”. A zsigeri gyűlölet és a tehetetlenség agressziót szült, ami egy miskolci Fidesz-aktivista megverésében öltött testet. Az elkövető – akire tettének fényében erős túlzás lenne a férfi jelzőt alkalmazni – ököllel ütött egy, a kormánypártoknak kampányoló hölgyet, amíg a nő segítségére nem siettek.
Itt tartunk tehát most.
hirdetésAmíg lelki koldusainkat étellel kínáljuk, ne felejtsük el megvédeni magunkat, ha kell – olvasható a Lattén, s a szerző hozzáteszi, ne süllyedjünk abba a mélaságba „kicsiben”, amitől a kontinenst akarjuk megvédeni „nagyban”.
Azt pedig végképp ne felejtsük el, hogy a mi kezünkben egy igazán hatékony, ámde végtelenül békés fegyver van, a megfelelő helyre húzott két, egymást keresztező vonal néha erősebb, mint a verőlegények.
A teljes írás ide kattintva olvasható.
A kép forrása a Latte blog.
