Március 25-én ünnepeljük a Gyümolcsoltó Boldogasszony napját

A Gyümölcsoltó Boldogasszony napja Jézus fogantatásának, illetve a születése hírüladásának főünnepe, melyet a római katolikus egyház március 25-én ünnepel. Az ünnep időpontját Jakab ősevangéliuma határozta meg, amely azt hirdeti, hogy a világ Isten általi teremtése, Jézus fogantatása és a kereszthalála is ugyanazon a napon, március 25-én történt.

A katolikus egyház ezen a napon emlékezik az angyali üdvözletre, amikor Jézus születése előtt kilenc hónappal Gábor arkangyal a megtestesülés örömhírével látogatott Máriához. A Szent Szűz válasza az isteni megszólításra, a megváltás művének kezdete teszi jelessé e napot.

Az ünnep időpontját Jakab ősevangéliuma határozta meg, amely azt hirdeti, hogy a világ Isten általi teremtése, Jézus fogantatása és a kereszthalála is ugyanazon a napon, március 25-én történt. Az ünnep napját úgy számolták ki, hogy Jézus születésének ünnepnapjától, december 25-től visszaszámoltak kilenc hónapot, és így március 25-e jött ki.  Jézus fogantatását 624 óta ünneplik a keresztény kultúrkörben, 692-ben a trullai zsinaton hivatalosan is az egyház ünnepei közé emelték ezt.

Magyar viszonylatban az ünnep a keresztény hitvilág pogány hiedelmekkel való keresztezéseként honosult meg. A középkori Magyar Királyságban térítő Szent Gellért püspök munkássága során a pogányok körében találkozott a jóságos, fenséges istenanya/égi asszony kultuszával.  Ezt a hiedelmet ágyazták be idehaza a keresztény Mária-kultuszba, annak megfelelően eljárva, amit korábban még Nagy Szent Gergely pápa javasolt. 

Az eredeti, ősi magyar hiedelmek leginkább a székelyek és a csángók körében maradtak meg. Ők ilyenkor Babba Máriához fohászkodnak, akinek lába alatt a hold és feje felett a tizenkét csillagból álló koszorú található – emlékeztetve a Jelenések könyvének győztes asszonyára, akinek alakját a megdicsőült egyházzal, illetve Jézus anyjával, Máriával azonosítanak. 

A magyar néphagyományban különleges szerepe Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának: az elképzelés szerint az az asszony, aki e napon óránként imádkozik és érintkezik a férjével, biztosan áldott állapotba kerül. 

A termékenységre vonatkozó hiedelmek emellett a gyümölcstermő fákra is kiterjednek: a néphagyomány ezt a napot a fák oltására, szemzésére is alkalmasnak tartja. A gyümölcsoltás után jellemzően 5-10 év kell ahhoz, hogy termő fa váljék az ekkor beoltott vesszőkből.

Helyenként még egyéb néphiedelmek is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Az Ipoly vidéki falvakban vigyáztak a frissen oltott fára, mert ha letörne az ága, az szerencsétlenséget eredményezne. Szeged népe szerint a szemzett fából nem jó másnak adni, mert ezzel a termést odaadnák.

Göcsejben úgy tartják, hogy a frissen oltott fát nem szabad letörni vagy levágni, mert vér folyik belőle. Aki ilyen fát levág, megvakul, halála után pedig elkárhozik. Vannak azonban helyek, ahol a Boldogasszonykor a gyümölcsfáról vágott gallyat eltüzelik, ezzel – a hiedelem szerint – megakadályozzák a fák férgesedését.

Más hiedelmek is előfordulnak a fákkal kapcsolatban, amik csak erre a napra érvényesek. A moldvai csángók szerint ha olyan fa van a kertben, amelyik nem terem, akkor ezen a napon azt is termékennyé lehet tenni. A hiedelem szerint ez úgy érthető el, ha megfenyegetik a terméketlen fákat, hogy kivágják őket, ha nem hoznak termést.  

Helyenként az időjárást is megpróbálják megjósolni ezen a napon. Gyimesben (ahol ilyenkor még hó van), úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor hideg tavasz várható. Az Ipoly menti falvakból származik a következő regula ismert: Gyümölcsoltó hidege, téli hónapnak megölője. A békákat is figyelik: ha ezen a napon megszólalnak, úgy vélik, még negyven napig hideg lesz.

Forrás: netfolk.blog.hu. Fotó: http://www.tataikapucinus.hu