Ralph Brinkhaus nyilatkozata egy olyan pártról árulkodik, ami már nem keresztény, de egy olyan muszlim kormányfőt vizionál, aki már nem muszlim. Tévhitben él, hogy a kereszténység társadalmi-kulturális jelentősége csak az egyháziasság mai mértékén mérhető.
A két nagy német keresztény párt közös szövetségi frakcióvezetője, Ralph Brinkhaus a közelmúltban nem zárta ki, hogy Németországnak muszlim kormányfője lehessen.
Mondhatnánk erre, hogy ez szimpla árulás, hiszen egy keresztény hátterű pártformáció képviselője nem mondhat ilyet, azonban a helyzet ennél rosszabb írja a nyilatkozatra reagálva Köntös László a Reposzton. Úgy látja, Brinkhaus érvelése egészen sajátos kereszténység-képet mutat. De nem jobb a helyzet az iszlámról alkotott véleményével sem.
Amikor a frakcióvezető azzal érvel, hogy egyes német tartományokban a lakosságnak csupán töredéke vallásos, abban a tévhitben él, hogy a kereszténység társadalmi-kulturális jelentősége csak az egyháziasság mai mértékén mérhető. Keresztény politikus létére sem gondolja azt, hogy a kereszténység történelmi keret-kultúra, viszonyítási pont, civilizációs alap, amelynek az identitásadó jellege és súlya messze túlnő az aktuális keresztény egyháziasság körén. A jelek szerint a kereszténység számára csak egy vallás a sok közül.
hirdetésKöntös leszögezi: a keresztény civilizációs-kulturális öntudat feloldódásának tipikus tünete ez.
Ugyanezen a ponton Brinkhaus totálisan félreérti az iszlámot is. Nem tudni ugyanis, egy muszlim kancellár miért képviselné a CDU-CSU értékeit (nyilatkozatában ugyanis ezt szabta egyedüli feltételként), miért állna ki állam és egyház szétválasztása mellett, azaz miért hirdetne szekuláris államot, miért gondolná úgy, hogy a hit magánügy, miért lenne maga is a vallási relativizmus és a multikulturalizmus részese, s egyáltalán, miért gondolja, hogy az iszlám minden további nélkül összeegyeztethető az európai értékrenddel?
Köntös László megállapítása szerint a különböző világképekből fakadó értékrendek és erkölcsi hagyományok alapvető kérdésekben a legnagyobb jóakarattal sem illeszthetők össze. Legfeljebb csak akkor, ha mindegyik feladja önmagát.
Keresztény hátterű pártnak is lehet muszlim kancellár-jelöltje. Akkor, ha ez a párt valójában már nem keresztény, s akkor, ha a muszlim jelölt valójában már nem is muszlim.
Köntös László találó reposztja teljes terjedelmében ide kattintva olvasható.
