Taplót ellett a kétfarkú kutya

A Magyar Kétfarkú Kutya Párt átlépett a poénkodás és a másokat megalázó taplóság között húzódó sokszor vékony határvonalon, és páros lábbal szállt bele azokba az édesanyákba, akik nagycsaládban élik - vagy képzelik el - az életüket.

ELLEK. Ezzel a címmel jelentetett meg a viccpárt saját Facebook oldalán egy poénosnak szánt fényképet, melyen egy nem létező magazin címlapja látszik. 

kétfarkú

A kreatív anyagot nyilván a napokban bejelentett családvédelmi intézkedések kommentjeként adták közre, ilyen módon is mindenki értésére adva, hogy

szerintük több gyerekes anyának lenni nem menő; az a nő, aki sok gyereket akar szülni, az bizony nem illik bele a modern, haladó, felvilágosult, szabadelvű világelitbe.

Az pedig, aki a nőket azon alantas ösztöneiben igyekszik támogatni, hogy szüljenek gyermekeket, az pláne megvetendő, a történelem szemétdombjára való populista. 

Jó dolog a vicc, mindenki szereti, a polgárpukkasztás sem ördögtől való. Vannak is sokan, akik intelligensen tudnak poénkodni, anélkül, hogy porig alázzanak jelentős embercsoportokat.

És persze vannak azok, akik nem ismerik a határokat, vagy egyszerűen nem érdekli őket. Hanem olyanok, mint az a focista, aki “belehal a játékba”, az “anyját is eladná egy jó cselért”. Csak éppen ők a poénért adják el a saját anyjukat is.  

Mert őket is anya szülte, gondolom… Talán még testvéreik is vannak. Sőt, ki tudja, esetleg még olyan is van a kétfarkúak között, akinek egynél több tesója van. Azaz – te jó ég! – nagycsaládos. Remélem, azért nem esnek abba a kísértésbe, hogy igénybe vegyék a családi adókedvezményt, vagy valamilyen egyéb szélsőjobbos, retrográd családtámogatást. 

Talán még emlékeznek rá a vicces kedvű kutyák is, hogy már az általános iskolában is tilos volt az “anyázás”, ha valakinek mégis kicsúszott, az rögtön korrigálva lett… Ezzel a témával ugyanis európai ember nem élcelődik. 

Sőt, talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az édesanyákat a világ minden vallása, népcsoportja, kultúrája tisztelettel övezi. Kivéve talán egyetlen csoportot, a kétfarkú kutyákét. 

Az, hogy valakik azzal múlatják az idejüket, és arra költik az adófizetők – és az őket támogató adományozók – pénzét, hogy politikai pártként trollkodnak, az a végülis szívük joga.

De az, hogy nőket és anyákat alázzanak, állatiasítsanak le csupán azért, hogy belerúgjanak a kormányba egy egyébként társadalmi szempontból kiemelkedően hasznos intézkedéscsomag miatt, az szánalmas, elkeserítő és felháborító. 

Aki több gyereket nevel, az tudja, hogy a nagycsalád bizony komoly munka. Csodálatos élmény, fantasztikus ajándék, de egyben óriási felelősség és áldozathozatal. Nem tudom, hogy a kétfarkúak között van-e olyan, akinek van (esetleg több) gyermeke, ha igen, jó lenne, ha elmesélné a párttársainak, hogy mit jelent anyának/apának lenni.

Én négy gyermekes apaként hálás vagyok a feleségemnek, hogy megszülte a csodálatos gyermekeimet. Hogy otthont teremt, hogy szeret engem és a gyerekeinket, hogy igazi mágusként viszi a hátán a háztartást. 

És örülök annak, hogy végre valakik ezt kézzelfogható módon el is ismerik, sőt támogatják. 

A kétfarkú kutyáknak pedig csak azt tudom üzenni, hogy családban élni jó dolog, olyan érték, amit egy egészséges társadalom támogat és elismer. Ahogyan azt ma a magyar társadalom teszi.

Talán majd egyszer, ha a kutyapárt tagjaiból is felnőtt emberek lesznek (az sem rossz dolog ám), elköteleződnek valaki mellett, akit szeretnek és gyermekeket vállalnak, ők is megértik, miről beszélek. 

Addig pedig, ha javasolhatnám, szórakozzanak mással.

Puskás Balázs

Iratkozzon fel hírlevelünkre!