Úgy tűnik, hogy a szigetországokban tapasztalható egyfajta szeparatizmus a különféle nemzetközi politikai-gazdasági egyesülésekkel szemben. Ezt nemcsak Nagy-Britannia, hanem Grönland példája is mutatja. Az északi sarkvidéken található állam ugyanis 1985-ben elhagyta az Európai Unió (EU) egyik alappillérét jelentő Európai Közösséget (EK). Mind a mai napig ők az egyetlenek, akik sikerrel vitték véghez az elszakadást – legalábbis addig, amíg a britek nem követik a példájukat.
Grönland ma is Dánia társországa – jogköre alapján nevezhetjük akár egy „Dánián belüli országnak” –, ennek értelmében politikai szempontból Európa részét képezi. Az állam területe 2 millió 166 ezer négyzetkilométer, fővárosa Nuuk, lakossága 56 ezer főre tehető (ennek hozzávetőleg 88 százaléka az őslakos inuit eszkimóktól származik). Területének jelentős részét jégtakaró fedi, ez alól a vízpartok mentén lévő területek jelentenek kivételt, itt jöttek létre a szigeten található települések is. A lakosság jelentős része az evangélikus vallást követi.
Grönland zászlaja. Forrás: Wikimedia Commons
A köztudatban gyökeret vert vélekedés szerint Grönlandot 982-ben fedezte fel Vörös Erik viking hajós, a sziget neve is tőle ered. A Múlt-Kor történelmi magazin egy cikke szerint viszont a 10. század elején egy norvég férfi, Gunnbjörn Ulfsson (vagy Gunnbjörn Ulf-Krakuson) már látta Grönland hatalmas hegyeit, de nem lépett be területére. A helyet Gunnbjarnarskernek nevezte el. 970 körül – hozzávetőlegesen 12 évvel azelőtt, hogy Vörös Erik először járt a szigeten – Snaebjörn Galti és Stybjörn is kikötöttek már a területen. Snaebjörngnek ugyan voltak benépesítési tervei, de azok gyorsan kudarcba fulladtak.
Mindenesetre annyi bizonyos, hogy Grönlandon már a felfedezését megelőző időben is élt néhány őslakos, velük keveredtek azok az izlandi-norvég telepesek, akik a szigetre érkeztek.
hirdetésA szigetország 1261-ben hivatalosan is a Norvég Királyság részévé vált, amely azonban később, 1367-ben perszonáluniós viszony révén a Dán Királyság része lett.
A középkorban kialakult norvég települések a 15. század során megszűntek, vélhetően a késő középkori kis-jégkorszak tette élhetetlenné az itteni viszonyokat. Ezt követően csak az őslakos inuit eszkimók maradtak Grönlandon.
A dánok később, a 17-18. század során ismét érdeklődni kezdtek Grönland iránt. Hans Egede dán felfedező 1721-ben megkísérelte felkutatni a korábban itt letelepedett izlandi-norvég telepeseket, azonban már csak az inuit őslakosokkal találkozott. Közülük viszont sokakat sikerrel keresztény hitre térített, és számos telepest beszállítva ismét felélesztette a grönlandi kolóniákat.
Grönland az 1814-es kieli szerződés értelmében később is Dánia része maradt, annak ellenére, hogy a Dánia és Norvégia közti perszonálunió ekkor megszűnt. (Az 1930-as évek során a norvégok még megpróbálták visszaszerezni Grönlandot, de a döntésre felkért nemzetközi bíróság ítélete Dániának kedvezett.)
Amikor a nácik a II. világháborúban lerohanták Dániát, Grönland ideiglenesen elszakadt Dániától. Ez alatt az idő alatt az USA csapatai biztosították az ország védelmét. A helyi nyersanyag-lelőhelyek egyébként olyannyira felkeltették az USA érdeklődését, hogy 1946-ban ajánlatot is tettek Dániának Grönland megvételére, amelyet azonban a dánok elutasítottak. Így a háború után visszaállt a korábbi állapot, de vélhetően ez a néhány évnyi viszonylagos önállóság is hozzájárult ahhoz, hogy a grönlandiakban felébredt a függetlenség iránti vágy.
1953-ban e téren sikerült is részeredményeket elérni, ekkor Grönlandot hivatalosan is Dánia „a többivel egyenrangú” területévé nyilvánították, ezzel megszűnt a sziget koloniális státusza. Párhuzamosan a dánok igyekeztek minél inkább „asszimilálni” a grönlandiakat, hangsúlyozva, hogy valójában ők is dánok. A próbálkozás ellenkező eredményre vezetett, megerősítette a függetlenségi törekvéseket.
Dánia 1973-ban csatlakozott az Európai Közösséghez, s ezzel Grönland is annak részévé vált. Utóbbiak részéről azonban a függetlenségi törekvések nem haltak el, Dániának az 1979-ben kötött egyezség révén sikerült részben azt megadni. A megállapodás szerint Grönland Dánia társországává vált, létrehozhatta saját kormányát és törvényhozását, amely a külkapcsolatokat, a hadügyet és a nemzeti erőforrásokat leszámítva minden egyéb politikai kérdésben önállóan rendelkezhetett. Az államfő azonban továbbra is az akkor már a dán trónon ülő II. Margit királynő maradt.
Grönland az 1979-es szabályozás után rövid idővel eldöntötte, hogy kilép az Európai Közösségből – egyébiránt a grönlandiak többsége már korábban is az EK-csatlakozás ellen szavazott, ám Dánia részeként mindez nem sokat számított.
A grönlandiak számára elsősorban az EK halászatra vonatkozó szabályozásai jelentettek problémát, mivel az előírások nagy mértékben akadályozták a gazdaság sikeres működését. Grönlandon a halászat ugyanis a legfontosabb ágazatnak számított, és számít mind a mai napig –, ami érthetően megszülte a grönlandiakban a kiválás szándékát.
1982-ben népszavazást tartottak a kérdés rendezésére. Ennek során kis különbséggel ugyan, de az elszakadást pártolók kerültek többségbe: a szavazók 53 százaléka szavazott amellett, hogy nem szeretné, ha Grönland az EK része maradna.
A kilépés körülményeit azonban – akárcsak napjainkban a britek esetében – Grönland viszonylatában is rendezni kellett. 1982 és 1984 közt több, mint száz találkozó zajlott Grönland és az EK képviselői közt. Egyébiránt az itt szerzett tapasztalatai alapján 2016-ban a grönlandi diplomatákat korábban vezető Lars Vesterbirk is figyelmeztette a briteket, hogy hosszú és küzdelmes játszmának néznek elébe a Brexit-tárgyalásokkal:
„Az EK tagállamok képviselői egyszerűen nem vettek minket komolyan, nem akarták elfogadni azt, hogy bárkinek el kellene hagynia, vagy egyáltalán elhagyhatja az Európai Közösséget” – fogalmazott.
Két év után azonban végül megszületett a kompromisszumos megállapodás a felek közt. 1984 márciusában aláírták a Grönlandi Egyezséget, amely szabályozta a szigetország kilépését az Európai Közösségből. Az egyezmény részeként előírták azt, hogy az EU számos gazdasági szabályozása – beleértve a halászatra vonatkozóakat is – nem vonatkozik Grönlandra, valamint azt, hogy pénzügyi-vámügyi vonatkozásokban Grönland továbbra is az EK egyenrangú részeként kezelendő.
Az egyezség 1985. január 1-jén lépett életbe, 1985. február elsején pedig Grönland hivatalosan is elhagyta az EK-t. Ezzel jogilag Grönland az EU különleges területeinek egyikévé vált.
A Grönlandi Egyezség szerint a grönlandi állampolgárok még napjainkban is EU-s állampolgároknak minősülnek. Ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek az EU-n belül, mint a dán állampolgárok, azzal az egy kitétellel, hogy ők a EP-választásokon nem rendelkeznek szavazati joggal.
Grönland címere. Forrás: Wikimedia Commons
Dánia és Grönland legutóbb 2008-ban kötött megállapodást a két fél viszonyáról, ennek értelmében a grönlandiakat külön etnikumként, nyelvüket Grönland egyedüli hivatalos nyelvévé ismerték el, és saját ásványkincseik, erőforrásaik fölött is kizárólagos rendelkezési jogot kaptak. Egyes szakértől szerint hosszútávon mindez Grönland teljes függetlenedésének irányába mutat a jövő tekintetében. A jelenlegi grönlandi koalíciós kormány három pártja közül kettő ezt az irányvonalat képviseli.
Forrás: stat.gl, web.archive.org, kiemelt képünkön Tasiilaq települése látható Grönland keleti partvidékén, a kép forrása: Pixabay
