Értjük a csíziót – 30 éves a Magyar Máltai Szeretetszolgálat

A középkori, latinul íródott verses naptárt csíziónak nevezték. Ezekben jelentek meg a szentek ünnepei, a nap-, és holdkelte időpontja, fontosabb történelmi események, de akár mezőgazdasági tapasztalatok is. Akik a kalendáriumot olvasni tudták, tudós emberek voltak a világ szemében. Hiszen az írás-olvasás képessége leginkább az egyházi személyek privilégiuma volt. Akik tehát értették az idő üzenetét, és azt megosztották a közösségükkel, azokra mondhatjuk, hogy ,,értették a csíziót”.

Harminc év nagy idő, nem olyan régen ez még egy emberöltő volt. A Máltai szerzetes lovagok történetének 950 évéhez képest viszont csak egy pillanatnak tűnik. Nekünk, magyaroknak mégis nagyon fontos ez a harminc év, hiszen ez a mi legújabb kori nemzeti és személyes történetünk is. Történet, amelynek kezdete a rendszerváltáshoz kötődik.

Furcsa, talán ellentmondást is hordoz, hogy a Szeretetszolgálat megszületéséhez a rendszerválás adta a lehetőséget, miközben az alapítók hite, közösségük ereje és kitartó munkája sajátos módon járult hozzá magához a rendszerváltás bekövetkezéséhez.

Elemi erővel tört fel ekkortájt az emberekből az évtizedek óta elfojtott igény: a másikért, embertársunkért tett önkéntes áldozatvállalás. Szolgálat, amelyet csak közösségben élhet meg az ember. Ennek a vágynak a tettekre váltására adott lehetőséget a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, valamint azok a történelmi események, amelyek az azonnali és egyértelmű feladatokat adták.

A keletnémet menekültek, a Romániai forradalom majd a Balkáni véres háború. Akkor kevesen sejtették, hogy olyan úton járnak, amellyel történelmet formálnak. Amely elvezetett az alapításának harmincadik évfordulóját a napokban ünneplő, évről-évre erősebb Magyar Máltai Szeretetszolgálat felnövekedéséhez.

A mai modern fogalmakkal élve egy szervezet kultúráját legerősebben az alapítók határozzák meg.

A magyarországi alapítók, az emlékeinkben továbbélő Csilla von Boeselager és a Szeretetszolgálat elnöki felelősségét máig folyamatosan viselő Kozma Imre atya, munkája nem csak bátor és történelmi tett volt, hanem olyan folyamat elindítása, amely most az igazi felnőttkorát érte el. Harminc év azonban sok idő, az alapítók közül sokakra már csak emlékezni tudunk. Az első önkéntesek többsége mára az egykor napi aktivitást, támogató imádságos szolgálatra váltotta. Helyükbe fiatal önkéntesek, munkatársak érkeztek, akiknek e történelmi távlatok talán kevesebbet jelentenek, hiszen sokan közülük meg sem születtek, vagy gyermekek voltak akkoriban. Számukra Máltai jelmondatban megfogalmazott küldetés jelenti azt a motivációt, ami a Szeretetszolgálatba hívja őket: „A hit védelme és a szegények szolgálata”.

Ha egy szervezet küldetésében, munkájában növekszik, ha a körülvevő társadalom megbecsülését őrizni tudja, ha a rájuk bízott nélkülözőket felelősséggel és szeretettel segíti, akkor bizton mondhatjuk, hogy jó úton halad. Az alapítók pedig, akik felismerték az idők üzenetét, cselekedtek és közösséget építettek, biztosan értették és máig „értik a csíziót”!

Győri-Dani Lajos


Vendégszerzőnk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ügyvezető alelnöke.